Taktikai Zóna

Mint legszebb napjaikban - meccselemzés, Barcelona-Milan

  • Szabó András

A világhálón városi legendaként járt körbe az a pletyka, hogy Jordi Roura helyett a betegség miatt távolmaradó Tito Vilanova tervezte meg csapatának a Milan elleni visszavágó forgatókönyvét. A jelek szerint totális dominanciát és jó néhány gólt is beleírt a kottába, amelyből ,,zenészei" legszebb önmagukra emlékeztetően játszottak a Camp Nou gyepén. Hogy miért is? Ezt boncolgatjuk a Taktikai Zónában.

Már az odavágót követően, majd előzetesben is megjósoltuk: ha a Barcelona tovább hozza ugyanazt a statikus, kilátástalan, elképzeléstelen játékot, ami jellemezte őket az elmúlt fél év nagy derbijein, akkor csúnya véget ér már a nyolcaddöntőben. Ez egyértelműen hatalmas blama lett volna a világ legjobb játékosaival, sokak szerint minden idők legjobb csapataként felálló katalánoknak, pláne az ellen a Milan ellen, amely bár a tragikusan sikeredő ősz óta egyre jobb formába lendült, de azért mégis egy sztároktól és elvárásoktól mentes csapat volt, s amelynek a nevén kívül köze nincs az elmúlt évtizedben kétszer is BL-t nyerő Berlusconi-csapatokhoz.

Mivel a San Siróban bebizonyosodott, hogy Allegri tökéletesen megtalálta a Barcelona stratégiájának ellenszerét, ezért valami újat, valami mást kellett kitalálnia a katalánok mesterének a továbbjutáshoz. Vilanova pedig nem egyet-kettőt változtatott csapatán, hanem az egészet radikálisan átalakította. Ezúttal ugyanis - a Sevilla elleni derbihez hasonlóan - megint egy asszimetrikus formációval kísérleteztek a gránátvörös-kékek, amely már-már az őrültségig vakmerő, mégis logikus volt. Lássuk csak, hogy miért is!

Ahogy azt bárki megjósolhatta, a Milan újra az Allegri által preferált 4-3-3-as (avagy 4-5-1-es, ízlés kérdése) formációban állt fel. Ez az odavágón fényes sikert aratott; Mexés és Zapata megölték Messi játékát, a bal oldalon Iniesta és Fábregas pedig tehetetlenül vergődött, így a teljes barcelonai passzjáték veszélyessége a nullával volt egyenlő. A 2-0-s győzelem miatt pedig az olaszok mesterének semmi oka nem volt a változtatásra, hagyott mindent a régiben. A középpályán Ambrosini, Flamini és Montolivo (sárgával) hármasa ugyanúgy középen igyekezett elfojtani a katalán támadásokat, mint ahogy Lombardiában tették, Boateng és El Shaarawy (zölddel) a két szélen pedig szintén a gyors indításokra rendezkedtek be.

Vilanova azonban megtalálta ennek a Milannak a gyenge pontjait is. Elsődleges célja természetesen Messi felszabadítása volt, elvégre hogy máshogy is akarhatna az ember eredményt elérni, ha nem úgy, hogy minden segítséget megad a világ legjobb játékosának. Az argentint az odavágón végig sanyargatta a Mexés-Zapata kettős, egy pillanatnyi nyugta nem volt tőlük, így jó ötletnek tűnt, ha beküldi a húsdarálóba David Villát. A spanyol ugyan nem sokat nyújtott, amíg pályán volt, labdát is alig kapott, de puszta jelenlétével magára vonta a két hátvéd figyelmét, teret adva ezzel a mögötte helyezkedő aranylabdás zseninek.

Villa középen és Pedro bal szélen való játszatása persze azt is jelentette, hogy vagy a védőnégyesét, vagy a középpályáját bontja fel Vilanova, hogy a pálya minden egyes centiméterét betöltse. Ő az előbbire szavazott, a teljes jobb oldalt Daniel Alvesre bízta rá, Alba, Mascherano és Piqué személyében pedig csak három védőt állomásoztatott hátul. A Milan három támadója ellen persze könnyedén rá is fázhattak volna erre, de Alba és Mascherano gyorsasága pont emiatt rendkívül hasznosnak bizonyult. Előttük az önmagát is felülmúló Sergio Busquets pedig talán élete játékát nyújtotta, félelmetesen hatékonyan olvasta a Milan támadásait, s gyakran még azelőtt elvette a labdát, mielőtt még a milánóiak megszerezték volna azt.

Alves (fehérrel) és Pedro (sárga) feladata is fontos volt a rendszerben. Ők ketten széltében mozogtak, s a brazil részéről beadásaikkal, a spanyol részéről pedig a védelem mögé való befutásaikkal gyakorlatilag folyamatosan veszélyeztették a velük szemben álló szélsőhátvédet. Abate és Constant egyrészről pedig emiatt folyamatosan hátrafelé futott, s esélyük nem volt bekapcsolódni csapatuk támadásaiba; másrészről pedig középre sem tudtak besegíteni, hogy Mexés kiléphessen Messire, aki így szabad kezet kapott a középpálya és a védelem közötti résben, s két góljával már a szünetre felhozta egálra az állást.

A Barcelona dominanciáját persze nem az egyének, hanem a csapat együttes jó játéka okozta. Nemhogy az elmúlt hetekben, de talán az egész idényben nem láttunk olyan jól letámadó Barcelonát, mint amely az este a Milan játékosait üldözte, s emiatt csak pillanatokra volt a rossoneriknél a labda. A nagyszerű presszing hozta meg a gránátvörös-kékek a párharcot eldöntő góljait is: Messi második találatát Iniesta nagyszerű labdaszerzése előzte meg a középpályán, Villa gólja előtt pedig Mascherano lépett be tanítanivaló módon a passzsávba, s tette a lefülelt labdát Iniestához.

A háromgólos Barcelona-vezetés persze kikényszerítette a Milant a bunkerből; elvégre még 0-2-nél is logikus lehetett volna nekik a hosszabbításra játszani, 0-3-nál viszont már nem tehették meg ezt, s minden mindegy alapon támadni kezdtek. Különösen az első meccshez képest pocsék Niang lecserélése és a Robinho-Krkic kettős behozatala tett jót a piros-feketéknek, akik Abatéval az élen beszorították a Barcelonát annak kapuja elé, s bár nagyobb helyzetet nem alakítottak ki, egyetlen egy jó beadással a sírból is visszahozhatták volna a meccset.

A Barcelona győzelme azonban így is teljesen megérdemelt volt; nagyszerűen találta ki Vilanova az egyedi és talán egyetlen másik csapatban sem működő formációt. A hihetetlen hatékony letámadással kombinált gyors labdajáratás pedig legszebb napjaira emlékeztette a a katalánokat, akik outsiderből újra BL-re esélyessé váltak ezen az estén.

Bajnokok Ligája
Nyolcaddöntő, visszavágó
Barcelona - AC Milan 4-0 (2-0)
 
Gól: Messi (5., 40.), Villa (55.), Alba (92.)
Sárga lap: Flamini (45+1.), Mexés (53.)
 
Barcelona: Valdés - Piqué, Mascherano (Puyol, 77.), Alba - Busquets - Alves, Xavi, Iniesta, Pedro (Adriano, 84.) - Messi, Villa (Sánchez, 75.). Ideiglenes edző: Jordi Roura.
 
Milan: Abbiati - Abate, Zapata, Mexés, Constant - Montolivo, Ambrosini (Muntari, 60.), Flamini (Krkic, 75.)- Boateng, Niang (Robinho, 60.), El Shaarawy. Vezetőedző: Massimiliano Allegri.