Két olyan régi ismerőssel is találkozott a Milan elleni blama után a Barcelona, akikkel a legkevésbé sem akart. A Sevilla ugyanis már az őszi odavágó során is hatalmas nehézséget jelentett a katalánoknak, akik csak Fábregas és Villa utolsó pillanatokban szerzett góljaival tudtak győzni a Guadalqivir partján; az andalúzok kispadján ráadásul most Míchel helyett az egykori rivális Unai Emery foglalt helyet, aki pocsék mérlege ellenére is sokszor borzasztó fejtörésbe és meccs közbeni teljes átszervezésbe kergette Pep Guardiolát.

Mindkét trénernek gondolnia kellett a jövő hét közbeni Király-kupa elődöntőkre. A bajnokság ugyanis  már mindkét csapatnak sokadlagos fontosságú. A Barcelona annyival vezet az Atlético előtt, a Sevilla pedig annyival le van maradva az utolsó európai kupaindulást jelentő hetedik helyen álló Rayotól, hogy gyakorlatilag mindkét csapat magasról ejthet a Primera Divisiónra.

Így mindkét csapat rengeteg játékost pihentetett legerősebb kezdőjéhez képest. Jordi Roura például Puyolt, Busquetset, Xavit, Fábregast és Pedrót is a kispadon vagy a lelátón jegelte; Emery pedig az idén remek teljesítményt nyújtó Kondogbiának, legtrükkösebb játékosának Reyesnek és válogatott csatárának, Negredónak a bevetésével várt.

Mindkét együttes részéről érthetőek voltak a változtatások: a szerdai intermezzóhoz képest Mascherano, Thiago és Villa bevetése felgyorsította, sokkal mozgékonyabbá tette a hazaikat; Maduro és Baba pedig pont ezzel ellenkezőleg, egyfajta izomhegyet képezhetett a pálya közepén, s felépítésüknek köszönhetően elnyomhatták volna sokkal kisebb ellenfeleiket.

Egy gyorsan kialakított, majd annak rendje és módja szerint kihagyott Iniesta-helyzet már megadta a mérkőzés alaphangját: minél több góllal próbált önbizalmat szerezni a bajnoki cím visszaszerzése felé magabiztosan törő Barcelona a Real Madrid elleni kupaelődöntőre. Ugyanakkor a Sevilla a legkevésbé sem volt ebben partner: a piros-fehérek a Milanhoz és a Celtichez hasonlóan szintén középre tömörítették be középpályájukat, hogy megakadályozzák a gránátvörös-kékek passzolgatását a védővonal előtt.

Az andalúzok pedig a két játékoskeret tudásának különbségéhez képest remekül bírták az első félidőt. Maduro és Medel nagyszerűen zártak a középpályán, nem engedve területet Messinek, hogy lendületből vihesse rá a labdát a védővonalra; Fazio és Botía pedig ugyan neccesebben, mint szerdán a milánóiak védősora, de szintén prímán védekeztek, sokszor az utolsó pillanatban bevetődve a kapu felé tartó labda elé.

Természetesen a támadást sem adta fel az ősszel a Real Madridot is szívós védekezéssel és remek kontrázással megverő andalúz gárda. Navas és Rakitic révén hatékonyan használták ki azt a kevés időt is, amit náluk töltött a játékszer. A szélső villámgyorsan indult be a Villa, Iniesta, Montoya háromszög által határolt résbe, s vezette rá villámgyorsan a fiatal védőre; a horvát pedig higgadtan, intelligensen osztogatta a labdákat, nem mellékesen pedig lefoglalva Songot is a támadásokba való belépések elől.

Nem meglepő volt így az sem, hogy ketten hozták össze a Sevilla vezető gólját. Egy del Moral elleni szabálytalanságot követően meglepően nem középre, hanem a túloldalra tette át a labdát Rakitic; Navas pedig levette azt, majd a Robotzsaruhoz méltó pontossággal ívelte azt az egykori Barca-nevelés Botía fejére.

Így már nem csak a három pontért, a döntetlen megszerzéséért is ki kellett találnia valamit Rourának. A Vilanova helyére vészbelépő szakember ezúttal sokkal előbb felismerte a problémát, mint a lombardiaiak ellen, s már a félidőben cserélt: a pocsék formában lévő, semmit nem mutató Sánchez helyére a fiatal Tellót hozta be, akit a balszélre irányított. Nem ez volt az egyetlen változtatás azonban. Villa nem a túloldalra, hanem eredeti pozíciójába, középcsatárba ment előre, Messi pedig egyértelműen mögötte, klasszikus irányítóként szerepelt.

Bár már Guardiola is alkalmazta ezt a féloldalas formációt, nem véletlen, hogy egyetlen másik csapat sem merészelte még bevetni ezt. A kulcs ugyanis itt a Barcelona általános filozófiájával szemben a fizikum. A csapat kulcsjátékosa ebben Daniel Alves, akinek sebességben, de leginkább állóképességben nincs párja a világon; a brazil így egymagában játszotta be a második félidőben a teljes jobboldalt, folyamatosan veszélyeztetve a Navarro mögötti területet.

Sánchezzel és Villával elkavarásával változott a játékstílus is; proaktívabb lett a teljes Barcelona, azaz nem várták meg, hogy visszaérjen a labda elvesztése után a Sevilla, hanem agresszíven támadták meg a védőnégyest a labdával. Ezt segítendő Tello és Alves már nem egyhelyben álldogáltak a két oldalvonal mellett, hanem sebességükkel és befutásaikkal ténylegesen veszélyeztették a szélsőhátvédeket, amely a védővonal kinyúlását eredményezték. A fordulást követő negyed órában gondot okozott Emerynek Villa helyezkedése is, aki középre beirányításával lekötötte mindkét középhátvédet.

Az ide-oda tologatásoknak pedig a legnagyobb nyertese egyértelműen Messi volt, aki körül hatalmas tér nyílt a változtatásoknak köszönhetően. Nem volt egyszerűen ember, akinek a feladata lett volna az ő leszerelése. Mint ahogy már kifejtettük, a Sevilla védőnégyesének minden tagjával szemben volt egy közvetlen ellenfél, akik ezzel kiestek a számításból; Maduro és Medel pedig nem kapta meg az utasítást arra, hogy ne Thiagóra és Iniestára, hanem a mögöttük garázdálkodó Messire figyeljenek.

Az argentin életre kelt az őrző nélküli létben; egymás után osztogatta a parádés labdákat a két szélre. Egy Piquétől kapott passz után pedig Alves is meghálálta a Rourától kapott bizalmat, s parádés beadásával Villa fejére varázsolta a labdát, aki közelről nem hibázott. Nem sokkal később pedig már a Barcelona vezetett, miután a másik oldalról Tello passzolt be okosan középre, egyenesen a négyszeres aranylabdás lábára, aki ezzel már egymás utáni 15. bajnokiján talált be.

A második gól után érezhetően visszafogta magát a hazai csapat, elvégre kedden nem akármilyen derbi, hanem a Real Madrid elleni Clásico vár rájuk. Ennek, és Emery változtatásának köszönhetően - Medel lecserélése után Maduro már Messi őrzését kapta feladatul - pedig egyértelműen visszajött a meccsbe a Sevilla, amely legjobb támadóját, Negredót is bevetette az utolsó fél órára. A villámgyorsan kontrázó piros-fehérek előtt ezzel több lehetőség is adódott az egyenlítésre: előbb Rakitic, majd del Moral, végül Negredo bombázott kapura, de Messinek és Tellónak is akadt helyzete az előny növelésére.

A három pontot mindezzel együtt megérdemelten gyűjtötte be a Barcelona, amely az utóbbi meccsek kiszámítható passzolgatása után bebizonyította, hogy tud direktebben is játszani. A Sevilla pedig remekül felkészült a katalánok alapjátékából, de Roura húzására nem tudott idejében reagálni, ami rossz előjel lehet a még ravaszabb Diego Simeone előtt.