Bob Martin 1918-ban látta meg a napvilágot Nelson Blume néven, New Yorkban. Gyermekkoráról nincs túl sok fellelhető információ, azt viszont tudjuk, hogy 12 évesen kezdett sportfogadással foglalkozni, emiatt sok órát lógott el a középiskolában, de végül szülővárosában lediplomázott, méghozzá újságírásból.
Bármilyen furcsán is hangzik, első jelentős eredményeit a II. világháborúban, azaz annak ideje alatt érte el. Martin ekkor Franciaországban szolgált, és a mindennapi teendők mellett bukmékerként tevékenykedett. A sereg rádiós hálózata által közvetített baseball-mérkőzésekre lehetett nála fogadni, az oddsokat, illetve a határokat pedig annyira jól szabta meg, hogy mire leszerelt, közel 30.000 dollárral lett gazdagabb.
1952-ben már Washingtonban dolgozott, ám karrierje igazán 1960 körül indult be, ugyanis ekkor tette át székhelyét Las Vegasba, ahol Harry Gordonnak kezdett dolgozni a Churchill Downs irodában. Nem sokkal később a Martin által meghatározott oddsok és határok alapján dolgozott az egész állam. Természetesen akkor még jóval nehezebb volt információkhoz jutni, ezért szinte minden más irodának volt egy embere a Churchill Downsban, aki azt figyelte, hogy Martin mikor módosítja az oddsokat és a határokat, majd ahogy ez megtörtént, rohant az első telefonfülkéhez, hogy leadhassa a drótot munkaadójának.
A furcsa szokást egyik közeli ismerőse, Jack Franzi elevenítette fel: „Ahogy Bob kitette a számokat, mindenki rohant a fülkékhez, és továbbították az információt a bukmékereknek minden nagyobb városban.”
Martin elsősorban profi amerikai futballra szakosodott, ám természetesen más sportágakkal kapcsolatban is képben volt. Art Manteris, a vegasi Hilton fogadóirodájának elnöke elismerően nyilatkozott Martin nem mindennapi képességeiről: „Ő volt a világ valaha élt legjobb oddsmestere. Amit ő fejben meg tudott oldani, azt ma számítógépek számolják.”
Martinra egész karrierje során jellemző volt, hogy nem félt a nagyobb tétektől. Danny Sheridan, a USA Today oddsmestere fogadni szeretett volna vele 200$ értékben, amire Bob azt válaszolta: „Ne viccelj, a minimum tét 5000$.”
Ez persze eltörpül az olyan fogadások mellett, mint amilyet a XIV. Super Bowlra kötöttek nála: Martin előzetesen 11 pontos underdogként hozta ki a St. Louist, valaki azonban úgy gondolta, hogy 1.5 millió dollárt tesz a Ramsre. Martin nem ijedt meg, bízott az általa meghatározott hendikepben, és elfogadta a tétet. Végül igaza lett, a Pittsburgh 12 ponttal, 31-19-re nyert…
Bob Martin kiváló érzékkel állapította meg a határokat, alapelve szerint nem a vélemény, hanem a pénz határozza meg azt, hogy hogyan alakulnak a line-ok, kivéve akkor, ha a vélemény mögött pénz is van. Mr. Oddsmaker úgy gondolkodott, hogy nem elég megállapítani azt, hogy melyik csapat nyer, valamint azt, hogy mennyivel, ehelyett inkább arra kell törekedni, hogy megosztó legyen a line, és annyi akciót generáljon, amennyit csak lehet. Martin elég egyszerűen látta ezt is: „Egy olyan hendikep, amely megosztja az embereket, vagyis a téteket, az valódi lopás.”
Azt, hogy Martin milyen mértékben állt ki fenti elvei mellett, jól példázza a következő történet:
A III. Super Bowlt megelőzően Mo Siegel, egy washingtoni sportújságíró azzal hívta fel Martint, hogy Vince Lombardi (az NFL legendás alakja, a Super Bowlért járó trófea is az ő nevét viseli) a Jetsre fogadott +17-es hendikeppel, ugyanis meglepetésre számít a Colts ellen. Mo a következőt kérdezte Martintól: „Ha ezt megírom, az módosítani fogja a hendikepet?” – mire jött a válasz: „Az attól függ, hogy mekkora téttel fogadott Mr. Lombardi.”
Martinnál más speciális dolgokra is lehetett fogadni. Ilyen volt például, hogy melyik hónapban sújtja földrengés Los Angelest, vagy az, hogy melyik országba csapódik meteor, amelynek érkezését tudósok jósolták meg, de természetesen az elnökválasztásra is lehetett nála téteket feltenni.
Martin egyik kedvenc története pont egy ilyen fogadáshoz kapcsolódik. 1960-ban Joseph P. Kennedy rokonára, John F. Kennedyre tett komoly tétet az elnökválasztáson, ám az elszámolásnál félreértés adódott, a Kennedy-klán pár száz dollárral több pénzt várt, mint amennyit az iroda elkönyvelt. Martin ekkor azt mondta az alkalmazottjának: „Fizesd ki! Ne b**d át az elnököt!”
Mr. Oddsmakernek persze elég nagy hatalom volt a kezében, hiszen ha szándékosan rossz határokat tett volna ki, abból ő és a barátai nagy hasznot húzhattak volna. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mi tartja vissza ettől, a válasz pedig rendkívül egyszerű volt: „A becsületem.”
Azt, hogy Martin milyen mértékben népszerűsített bizonyos sportágakat, jól bizonyítják Lem Banker Wilt Chamberlain, az NBA legendás alakjához intézett szavai: "Wilt, jó ha tudod, hogy a nagy szerződésedet egy Bob Martin nevű embernek köszönheted. Ő kezdett el kitenni határokat kosárlabda-meccsekre, ami másnak eszébe sem jutott volna. Ezek a fogadási határok tették népszerűvé a kosárlabdát."
1982-ben Martin a börtönt is megjárta, ugyanis 13 hónapot kapott azért, mert fogadási információkat közölt az állam határain túlra.
Bob Martin 2001 márciusában, 82 évesen hunyt el rákban. Egy héttel halála után, egy szerdai napon a nevadai fogadóirodák azzal tisztelegtek emléke előtt, hogy néma csend mellett néhány percig nem fogadtak el semmilyen tétet.