Kell a pihenő!

A 2012-es alapszakasz negyedik fordulójában már két együttes is szabadnapját élvezhette, és igyekezhetett helyre tenni a dolgokat a csapat háza táján. Az Indianapolis Colts és a Pittsburgh Steelers is vereséget szenvedett a harmadik héten, és mindkét klub játékosainak volt oka a panaszra, hiszen egy nyerhető meccset buktak el végül - Andrew Luckék hazai pályán kapituláltak a Jacksonville ellen, míg a Steelers nem tudta meglovagolni Ben Roethlisberger egyik legkiemelkedőbb alakítását az NFL-ben, és az addig nyeretlen Oakland otthonában voltak kénytelenek fejet hajtani.

Aki az európai foci, vagy a többi nagy észak-amerikai sportág küzdelmeihez van hozzászokva, néha értetlenül áll azelőtt, hogy az NFL alapszakasza csupán tizenhat mérkőzésből, illetve összesen tizenhét hétből áll, amibe beékelődik minden csapat számára egy-egy szabad forduló. Ugyanakkor a hagyományos labdarúgásra, a jégkorongra, a kosárlabdára vagy akár a baseballra sem jellemző az, hogy száz kiló feletti játékosok feszülnek egymásnak, és minden erejüket beleadva próbálják megakadályozni az ellenfél előretörését, illetve próbálják földre teríteni a túloldali offenzív gépezet agyát, az irányítót.

Ebből a keménységből fakad az a híres mondás is, hogy a védőfelszerelés nem a sérülésektől, hanem a haláltól menti meg a játékosokat, aminek van igazságalapja. Akár az elmúlt éveket nézzük, amikor is megszaporodtak a liga ellen benyújtott perek a volt játékosoktól, akiknek megkeseredett az élete a sok fejre mért ütközéstől, akár a liga egész történetét, észrevehetjük, hogy ez a sportág nem a legveszélytelenebbek egyike. Bár a közvetlenül, meccsen elhalálozott személyek száma szerencsére igen kevés, de az agyrázkódások és a komolyabb sérülések bizony idővel kifejtik súlyos hatásukat.

Úgyhogy ebben a tekintetben ez a tizenhét hétből álló alapszakasz inkább feszített tempójú, mintsem lassú, még a csupán heti egy mérkőzéssel is. A játékosoknak, jobban mondva a szervezetüknek, szüksége van erre a korai vagy későbbi szabadnapra, arról nem is beszélve, hogy közben a fejekben is rendet kell rakni, függetlenül attól, hogy hogyan is áll a csapat szénája. Erre pedig egy szabad hétvége a legjobb időszak, ahol nemcsak a saját játékukra koncentrálhatnak, hanem még az éppen aktuális forduló mérkőzéseit, a leendő ellenfeleket is megvizsgálhatják, és alaposan felkészülhetnek belőlük.

A másik pozitívuma a pihenőnek, hogy eggyel kevesebb mérkőzést kell lejátszani kulcsjátékosok hiányában. Ha a Steelers példáját nézzük, az elsőszámú futójátékosuk, Rashard Mendenhall a szezon első meccsén léphetett pályára vasárnap, és rögtön touchdownt szerzett, amivel bőven kivette a részét a Philadelphia ellen aratott győzelemből. Ha egy héttel korábban kerül sor erre a meccsre, akkor valószínűleg még nem állt volna készen teljesen, és lehet, hogy futójáték nélküli taktikával kellett volna nekimenniük az Eaglesnek, ami Ben Roethlisberger gyengébb estéjét látván, lehet nem lett volna olyan szerencsés.

A csapatok tehát azzal is kalkulálhatnak, hogy két hét alatt néhány sérült játékos is képes lesz felgyógyulni, akikkel csak erősebb, semmint gyengébb lesz a csapat a bye-week utáni fordulóban. Mivel pedig az amerikai foci természetében benne van, hogy meccsről meccsre lesérül valaki, ezért mindig lesznek olyan személyek a sérültlistán, akiknek a visszatérésével számolni lehet. Ha nem is tartanak intenzív edzéseket és elemzéseket, már csak a sérültek miatt is érdemes meghagyni a szabadnapokat, hiszen Mendenhall példájából is kiderül, hogy egy teljesen felépült játékos milyen nagy segítségére lehet egy addig gyengélkedő együttesnek.

Meddig tart ki a sorozat?

Öt forduló elteltével már csak három csapat dicsekedhet, illetve szégyenkezhet azzal, hogy a győzelem/vereség mutató egyik száma nullát mutat. A Houston és az Atlanta eddig veretlenek, míg a Cleveland Browns maradt az egyetlen nyeretlen csapat az ötödik hét után. A Houston továbbra is magabiztosan gyűjti be a skalpokat, akár idegenben, akár otthon játszanak - ha a támadójátékuk nem is működik olyan olajozottan, akkor a védelmük lép a tettek mezejére, mint azt láthatták a nézők a New York Jets ellen is, amikor kritikus pillanatban szereztek labdát a meccs végén.

Az Atlanta az elmúlt két hétben koránt sem azt a domináns játékot produkálta, mint a szezon első három hetében, de még ez a maximálistól messze elmaradó teljesítmény is elég volt ahhoz, hogy vereség nélkül közelítsék meg a szezon egyharmadát. Matt Ryan élete egyik legjobb alapszakaszát futja, amivel ott kopogtat az elit irányítók ajtaján, és a szezon korai szakaszában rendre felmerül a neve az MVP-várományosok között.

A Clevelandnek egész pompásan indult a szezon, hiszen egy kiélezett küzdelemben maradtak csak alul a Philadelphia Eaglesszel szemben, de azóta egyszerűen semmi sem jön össze nekik. Brandon Weeden minden egyes jó megmozdulására képes egy balgatag hibával reagálni, és a sok interception bizony megbosszulja magát. A Brownsnál eddig egyedül Trent Richardson játéka miatt örülhetnek, de a futójátékos stabil teljesítménye egyedül kevés ahhoz, hogy kirángassa a Brownst a gödörből. Persze még mindig messze vannak attól, hogy felmerüljön annak veszélye, hogy az egész szezonban nyeretlenül maradnak, az idő viszont sürget. Valószínűleg ők nem akarják megismételni az Indianapolis tavalyi mutatványát, amikor is a Colts csupán a tizennegyedik fordulóban tudta elhagyni először győztesként a pályát.

Most egy kis játékba vonnák be Olvasóinkat! Igyekszünk megjósolni, hogy várhatóan hol fog megszakadni a három csapat sorozata, és kommentben Önök is kifejthetik véleményüket erről.

Kezdjük az Atlantával. Matt Ryanék jövő héten a szabadnaposok életét élvezhetik majd, előtte viszont hazai pályán az Oaklandet kellene legyűrniük, aminek nem kellene, hogy nagy gondot okozzon számukra. A bye-week után rögtön Philadelphiába látogatnak, ahol már megvan az esélye annak, hogy először megbotlanak. Nem is annyira az Eagles miatt, hanem inkább azért, mert a Falcons számára pont ellentétes hatással lehet a szünet: most nagyon látszik rajtuk, hogy sodródnak a győztesek ösvényén, és a szünet pont letérítheti őket erről. Ha az Eagles elleni akadályt is sikerrel veszik, akkor legvalószínűbb, hogy a New Orleans elleni csoportderbin kapitulálnak először, idegenben, és mi erre adnánk le a voksunkat. Nyolc nyertes meccs után így sem lehet majd sok okuk a panaszra.

A Houstonnak meglehetősen kemény menetrendet állítottak össze a bye-week előtt, hiszen a héten a Green Bayt, azután pedig a Baltimore-t fogadják. Matt Schaub vezérletével már kilenc meccse veretlen a Texans, és eddig mindkét hazai győzelmüket fölényesen nyerték, azonban a Packers és a Ravens is más kategóriát jelent a Miaminál, illetve a Tennessee-nél. Figyelembe véve a Sajtfejűek bukdácsolását, és a Ravens egész szezonban ingatag védelmét, valamint az elmúlt két forduló gyenge támadójátékát, a Texans ennek a két találkozónak szintén esélyesként vág neki, ami nem csak a veretlenségükből fakad. Persze a Texansnál sem annyira rózsás a helyzet, hiszen a védelemből egész évre kidőlt Brian Cushing, aki eddig fontos eleme volt a liga egyik legjobb védőalakulatának. Viszont, ha Aaron Rodgerst nélküle is megállítják, akkor utána Joe Flacco is gyerekjáték lesz, és az a megérzésünk, hogy a Houston veretlenül fog állni a bye-weekig.

Ha ez bekövetkezik, akkor utána már csak három találkozó - inkább kettő - áll előttük, ahol igazán a maximumot kell nyújtaniuk - Chicago és New England idegenben, illetve Minnesota hazai pályán, bár kérdéses, hogy a Vikings lendülete kitart-e az utolsóelőtti fordulóig. Úgy véljük, hogy a Houston van olyan összeszedett és egységes csapat, hogy kibírja egészen Tom Bradyékig veretlenül a 14. hétig, hogy aztán fejet hajtsanak a tavalyi AFC bajnok előtt. Ha Cushing kiesése mégis megviselné a Texanst, akkor már a Baltimore ellen bekövetkezhet az első vereség, de a Green Bay ellen nyújtott játékuk után már okosabbak leszünk.

Végezetül jöjjön a Cleveland, akiknek menetrendjében azt nézzük meg, hogy kik ellen szállhatnak nagy eséllyel ringbe. Az elmúlt két forduló kemény ellenfelei után ezúttal a Cincinnatit fogják fogadni Weedenék, majd mennek Indianapolisba, és utána otthon játszanak két derbit, előbb a San Diego, majd a Baltimore ellen. Ez már elég kedvező sorsolás, és a Brownsnál valószínűleg most a Bengals-Dolphins meccs elemzésével vannak elfoglalva, hiszen joggal gondolhatják magukról, hogy játékosállományban megegyeznek a Delfinekkel, és ha Ryan Tannehilléknek sikerült, miért ne győzhetnének ők is a Bengals ellen? Ebbe még belejátszik a reváns faktor is, ugyanis a második fordulóban idegenben fejet hajtottak a Bengals előtt, de most valószínűleg érezhetik a vérszagot a meccs előtt. Hogy győzelmi lakoma legyen a vége, ahhoz Weedennek le kell másolnia Tannehill teljesítményét, és ezúttal a labdaeladásokat a minimumra szorítani.

Ennél nagyobb esélyük már csak az Oakland, illetve a Kansas City ellen lesz decemberben, az pedig elég kínosan venné ki magát, ha addig nem gyűjtenék be első győzelmüket. Az mindenesetre borítékolható, hogy nem állnak be a 2008-as Lions sorába, akik tizenhat vereséggel zárták a szezont, és meglátásunk szerint már a héten legördülhet ez a nehéz szikla a vállukról.

Mert meglepetések nélkül semmi sem az igazi

Az idei szezon eddig bővelkedett meglepetés-eredményekben, és ezzel együtt meglepetéscsapatok is felütötték a fejüket, akiknek beérésére, illetve hanyatlására egy-két szezonnal később számítottak. Minden sportágnak minden idénye tartogat ehhez hasonló csapatokat, és a szezon egyharmadának közelében ideje megnézni, hogy eddig kik tartoznak ebbe a kategóriába.

A pozitív meglepetések közé tartozik az Arizona és a Minnesota menetelése, legfőképp utóbbiak eredményessége csalhat mosolyt a szurkolók arcára. A Vikings egy nagyon fiatal együttes, akikről sokan úgy gondolták, hogy leghamarabb jövőre dobbanthatnak igazán, de ehhez képest Christian Ponderék hétről hétre megmutatják, hogy ők bizony nem a szerencse lovasai, és joggal vezetik a csoportjukat. A recept kissé hasonló a Houstonéhoz - minden mérkőzésen képes valamelyik csapategység győzelemre vezetni az együttest. Akár Ponder kezei villannak, akár interceptionöket hordanak vissza a védők, akár a speciális egység rúgója vagy visszahordói brillíroznak, jönnek a győzelmek a Vikingek háza tájára. Ami a harmadik fordulóban szenzációként hatott - nevezetesen a San Francisco leverése - ma már úgy tűnik, hogy nem csak arról volt ott szó, hogy Alex Smithék lebecsültek egy gyengébb ellenfelet.

Az Arizonával már foglalkoztunk pár héttel korábban. A Cardinals egy hete elvesztette veretlenségét a St. Louis ellen, és most az a nagy kérdőjel a csapattal szemben, hogy vajon kimutatták-e foguk fehérjét, vagy esetleg csak egy sima botlásról van szó. Kevin Kolb mindenesetre kezdi régi önmagát hozni a Cards szurkolók legnagyobb bánatára, de Andre Robertscel és Larry Fitzgeralddal továbbra is jó az összhang, és ez a trió lehet a titkos fegyver a további győzelmek kivívásához, ha már a futójátékot nem igazán erőltetik.

Térjünk át a negatív meglepetésekre. A legtöbben rögtön a New Orleans Saintst mondanák, de igazság szerint Drew Breesék eddigi mélyzuhanása benne volt a pakliban a nyári botrányok és eltiltások miatt. Tisztán látható immáron, hogy Sean Payton az igazi agytröszt a Saints gépezete mögött, de ha Brees képes lesz a továbbiakban hozni a vasárnapi játékát, akkor még lehet meg tudják menteni ezt a szezont.

A szemünkben az igazán nagy csalódás eddig a Green Bay és a Carolina. A Packersnél semmi sem indokolja a mostani 2-3-as mutatót, ugyanis náluk nincsenek eltiltások, sem edzői, sem játékos téren. Érkezett a nyáron Cedric Benson, hogy erősítse a futójátékot, Aaron Rodgers pedig MVP-szezont produkált egy éve, amit még idén igazán meglovagolhatott volna. Ehhez képest egyáltalán nem konzisztens a csapat játéka, és bár ott volt a Seattle vitatott győzelme, ugyanúgy a Saints ellen is benne volt a vereség a pakliban, úgyhogy ez nem kibúvó számukra. A Packers eddig jelét sem mutatja annak, hogy ez a csapat egy éve majdnem veretlenül zárta a szezont.

A Carolinánál Cam Newton pompás újonc szezonja után nem véletlenül várták bizakodóan az új szezont. Newton azonban továbbra is kétarcú irányító, és a helyzeten az is ront, hogy amikor szebbik arcfelét mutatja, akkor sem képes a csapat nyerni, mely 1-4-gyel indította a szezont. A csoportellenfelek ellen mind helytálltak eddig, bár az eredmények is úgy alakultak, hogy a nyerhető mérkőzést bukták (Tampa Bay elleni szezonnyitó), és az esélytelenség nyugalmával nekivágott mérkőzést hozták (New Orleans ellen). Egyelőre igen nehéz kiigazodni rajtuk, és talán az eheti szabadnapos csapatok közül nekik jön a legjobbkor a szünet.

A forduló legjei

A forduló mérkőzése(i): Az első héthez hasonlóan ismét két találkozót emelnénk ki az elmúlt hétből. Az egyik az Indianapolis-Green Bay összecsapás, amit Andrew Luckék az utolsó percben nyertek meg, miután Reggie Wayne megkoronázta aznapi 212 yardos teljesítményét egy elkapott touchdownnal. Luck is felvette a kesztyűt Aaron Rodgersszel, a két irányító összesen hat touchdownt hozott össze a meccsen, a Colts ifjú karmestere egyet futott is. A másik a New Orleans és a San Diego mérkőzése, amin Drew Brees rekordot döntött: sorozatban 48. meccsén adott touchdown-passzt, és ezúttal meg sem állt négy előkészítésig, és a Saints is nyert végül, szintén az utolsó negyedben fordítva. Izgalmakban és fordulatokban egyik meccsen sem volt hiány.

Legtöbb passzolt yard: Drew Brees, New Orleans Saints, 370 yard a San Diego Chargers ellen.
Legtöbb futott yard: Ahmad Bradshaw, New York Giants, 200 yard a Cleveland Browns ellen.
Legtöbb elkapott yard: Reggie Wayne, Indianapolis Colts, 212 yard a  Green Bay Packers ellen.
Legtöbb touchdown: Drew Brees, New Orleans Saints, 4 touchdown-passz a San Diego Chargers ellen.

Az 5. heti erőrangsor:

A héten az első három helyezett nem cserélt helyet, ami igazolja az elmúlt hetek tendenciáit. Az ötödik kör legnagyobb nyertese a Saints és a Steelers lett, előbbi hat, utóbbi öt helyet javított pozícióján, Breesék pedig bizakodhatnak, hogy a jövő heti szünet után folytathatják ezt a menetelésüket a tabellán és az erőrangsorunkban is. Az Arizona kikerült a top 5-ből, miután St. Louisban simán kikaptak - lehet, hogy ez az igazi arcuk, és nem az, amit az első négy héten mutattak? A Packers és a Redskins szintén visszacsúszott, a Washingtonnál pedig Robert Griffin egészsége miatt aggódhatnak - ha az újonc irányító agyrázkódásának esetleg súlyosabb utózöngéi mutatkoznak, akkor egy pompásnak ígérkező szezon válhat rögtön katasztrofálissá a fővárosiak számára, úgyhogy minden jót kívánunk a szezon eddigi legjobb teljesítményét nyújtó QB-nek.

TOP 5 indoklás: Az első három helyen nem történt változás - a Houston megőrizte első helyét, bár érdekes lesz megnézni, hogy a védelem mennyire lesz hatékony labdaszerzésekben a következő időszakban Cushing hiánya miatt. A Frisco magabiztosan döngölte a földbe a Billst, amivel megalapozta a hatodik hét csúcsrangadóját, ahol majd a Giantst fogadják a januári főcsoportdöntő visszavágóján. A Falcons szintén maradt a helyén, de Griffin kiütése miatt amúgy sem járt volna nekik előrelépés. A Patriots rangadót nyert a Denver ellen, és végre vezetik a csoportjukat Bradyék, ahogy arra a szezon eleje óta mindenki várt és számított. A Bears kiütötte gyengébb ellenfelét, és amit Cutler, Marshall és a futójátékosok művelnek, az élményszámba megy.

UTOLSÓ 5 indoklás: Brandon Weeden ismét a legrosszabbkor hibázott, pedig a Giants ellen még 14-0-ra is vezettek, csak hogy a végeredmény egy kiütéses hazai győzelmet mutasson végül. A Tennessee újabb kilátástalan és reménytelen meccsen van túl, ezúttal a Minnesota játszott el velük, és továbbra sem mutatják jelét annak, hogy a közeljövőben javulás lenne várható. A Jacksonville nagyon nem szeret jobb csapatok ellen játszani, melyek rendre lealázzák szegény Jaguárokat. A Buffalo Bills védelme katasztrofálisan teljesített az elmúlt két fordulóban, két meccs alatt 97 pontot szereztek ellenük az ellenfelek. A Carolina védelme ezúttal jól szuperált, most viszont Cam Newton szürkült bele a közegbe, ami után egy újabb megnyerhető meccs miatt panaszkodhattak Párducföldén.