,,Ha szurkolóként kellene értékelnem a mérkőzést, egész egyszerűen csak annyit mondanék, hogy csoda történt. A két csapat egymás elleni statisztikáján kívül minden a németek mellett szólt. És akkor egy ember, akit úgy hívnak, hogy Cesare Prandelli, kigondolt valamit, lépett egy zseniálisat, és ezt a szenzációs futballszakmai ínyencet a gyakorlatba átültetve kivette az élét az ellenfél játékának, és ezzel a húzással megnyerte a meccset. Ez az igazi edzői nagyság, hirtelen a 2006-os vb-elődöntő jutott eszembe. Akkor Marcello Lippi, szintén a németek ellen a hosszabbításban megkockáztatta a háromcsatáros játékot, bejött neki, az olasz válogatott az utolsó két percben két gólt szerezve bejutott a döntőbe, amit aztán meg is nyert. Most még nem tartunk itt, bevallom, kis tétben sem fogadtam volna arra, hogy Pirlóék eljutnak idáig. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra órási taktikai élményt jelentett az olaszok produkciója, Prandelli felvállalt egy vabank játékot, ami végül meghozta az eredményt. Hozzáteszem, ehhez azért olyan futballisták is kellettek, akik nem csak alkalmasak a feladatra, hanem bennük van az a zsenialitás, amit a legfontosabb pillanatokban képesek kihozni magukból".

De vajon mi volt az a váratlan edzői húzás, amivel sikerült meglepni a németeket? Hiszen látványos személyi és szerkezeti változtatás nem történt, az angolok elleni kezdőcsapatból csak Abate maradt ki, visszakerült a védelembe Chiellini, amúgy - látszólag - minden maradt a régiben.

,,Emlékezzünk csak vissza a németek korábbi meccseire! A portugálokat és a görögöket is a széleken verték meg, többek között ez az egyik erősségük, több kiváló játékosuk van erre a feladatra. Prandelli viszont ahelyett, hogy erre próbált volna válaszolni, bevitte a játékot középre, az ékek közelebb kerültek egymáshoz, következésképpen feladta a széleket, nyitva hagyta ezt a területet. Nem kis kockázat volt ebben, hiszen mint mondtam, az ellenfél a vonal mellett erős, az volt a kérdés az első negyedóra-húsz percben, hogy ki fog előbb gólt lőni. A választ ismerjük, a németek nem tudtak mit kezdeni a De Rossi, Pirlo, Marchisio hármas, és a kissé előttük helyezkedő Montolivo alkotta rombusszal, a két belső védőjüket pedig Cassano és Balotelli rendszerint hibázásra késztette. Tökéletes példája volt ennek az első gól, amikor Hummels kilépett Cassanóra, aki lefordult róla, a német csak kereste a labdát, aztán egy remek beadás után a Badstuber díszkíséretében középen érkező Balotelli gólt fejelt. Itt azért megjegyezném, hogy a közvetítésben elhangzott dicséretet, miszerint Hummels és Khedira eddig szabálytalanság nélkül játszotta végig a meccseket, én azért másként értékelném, főként az előbbi játékossal kapcsolatban. Az ugyanis számomra elég furcsa, hogy egy belső védő, legyen az bármilyen tehetséges, a csapata pedig erős, fault nélkül játsszon végig négy mérkőzést egy Európa-bajnokságon. Most például, ennél a bizonyos első olasz gólnál, kötelessége lett volna Cassanót megakadályozni a beadásban, ha máshogy nem, szabálytalanul. Ehelyett elegáns akart maradni, nem jött be neki, gól lett a vége. Ezzel persze még kiváló bekknek tartom, de vannak szituációk, amikor a szépség helyett a célravezetőbb megoldást kell alkalmazni. Mindent összevetve, mivel az olaszok a pálya közepére koncentrálták a játékosaikat és erejüket, aminek köszönhetően a németek rendszerint felállt védelemmel találták magukat szemben, és nem vitték ki a szélekre a támadásaikat, beleszaladtak a csapdába".

Sokak számára meglepőek lehettek Prandelli cseréi, főként azok időzítése, hiszen a rombusz felső csúcsát, Montolivót illetve a szinte tarthatatlan Cassanót viszonylag korán lehozta, majd a továbbjutást eldöntő, két gólt szerző Balotellit is lekapta a pályáról. Várhidi ezeket a döntéseket a következőképpen magyarázta:

,,Ez a taktika azún túl, hogy eredményes volt, fizikailag és idegileg is sokat kivett az olaszokból, elsősorban a középen játszókból, beleértve természetesen a két csatárt is. Tehermentesíteni kellett Pirlóékat, Diamanti majd Motta pályára lépése ezt a célt szolgálta, Di Natale szerepeltetésére pedig azért volt szükség, hogy maradjon ,,hegye" az olasz kontráknak, amik azért a második félidőben ha nem is folyamatosan, de olykor-olykor magukban hordozták a veszélyt. Prandelli döntésének azonban az volt a lényege, hogy ha nem is olyan hatékonysággal, de az a bizonyos rombusz továbbra is működőképes legyen. Az edző kiválóan olvasta a játékot, a futballistái pedig szinte hibátlanul felmondták a leckét. Külön kiemelném Balotellit, akiről továbbra is az a véleményem, hogy magatartásbeli problémái miatt nem képes maximálisan igazolni kivételes tehetségét, ezen a mérkőzésen azonban bebizonyosodott, hogy ha önös érdekeit, és vélt sérelmeit alárendeli a csapat érdekeinek, és az edzője döntéseinek, akkor nyerő ember lehet, akár a döntőben is. Most, a lecserélése után is látszott rajta, hogy nincs mindennel kibékülve, de mivel Prandelli folyamatosan bízik benne, ezzel kioltja egymást a két ember között láthatóan fennálló ellentét. Fura viszony ez, tűz és víz, de a jelek szerint eredményes, és ami a legfontosabb, a csapat érdekeit szolgálja. Balotelli gólokkal adta vissza Prandellinek a bizalmat, a zsenialitásával főszerepet játszott abban, hogy az olaszok a legfontosabb meccsüket megnyerték".

Olaszország tehát a kezdeti nem túl meggyőző teljesítménye után mérkőzésről-mérkőzésre jobb teljesítményt nyújtva döntőt játszhat. Ellenfele a címvédő spanyol válogatott lesz, amely viszont korántsem futballozott eddig meggyőzően, legalább is az általa felállított mércéhez képest. A két csapat rövidtávú fejlődéstörténete azt sejteti, hogy Xaviéknak a portugálok ellen mutatott játékuk kevés lesz az újabb Európa-bajnoki aranyhoz, feltételezve persze, hogy az olaszok képesek legalább megismételni a németek elleni produkciójukat.

,,Az a mérkőzés nyilván más lesz, nem csak azért, mert döntő, hanem elsősorban a spanyolok játékstílusa miatt - tért rá a vasárnap esti finálé esélyeire Várhidi. - Azt azért ne feledjük, hogy Del Bosque csapatának a védelme szinte feltörhetetlen, nem véletlen, hogy most már sorozatban
kilenc ki-ki meccsen nem kaptak gólt. Bármi lehet. Játéktudásban, képzettségben a spanyoloknál az előny, az olaszok pedig bebizonyították, hogy a cél érdekében képesek a taktikát tökéletesen megvalósítani. Nem beszélve a mentalitásukról, amire talán a legjobb példa, amikor a himnuszukat éneklik, ahogyan Buffonnal az élen már-már önkívületi állapotban átélik azt. Apró momentumnak tűnik, de ez is döntő lehet".

A mérkőzés góljai