A második körben szinte ugyanannyian váltottak jegyet a mérkőzésekre, mint az első fordulóban. Az eddigi tizenhat találkozót 711.393-an látták a helyszínen, ez 44.462-es átlagnézőszámot jelent. A svéd-angol meccs hozta a csúcsot, 64.640-en szurkoltak Kijevi Olimpiai Stadionban. A hangulat remek volt, a legemlékezetesebb élményt mégis egy ennél jóval kisebb aréna, a gdanski szolgáltatta. A többezres ír tábor nem törődve azzal, hogy a spanyolok már 4-0-ra vezettek, a 80. perc táján ünnepelni kezdtek, többször elénekelték a válogatott dalát. A parádés hangulatnak a hármas sípszó vetett véget, és azok is megkönnyezték az előadást, akiknek semmi közük nincs a szigetországi futballhoz.  

A számokhoz visszatérve, eddig összesen 46 gólt szereztek a csapatok, a mérkőzésenkénti átlag közelít a háromhoz (2,875). A legtöbb találat (12) a szünet utáni negyedórában esett, míg az első tizenöt percben a legkevesebb (5). Harmincnégy játékos volt eredményes (az angol Johnson svédek elleni öngólja nem ebbe a kategóriába tartozik), és van már három triplázó is Dzagojev, Mandzukic és Gomez személyében, a németeknél utóbbin kívül más még nem szerzett gólt. A leggyorsabban a csehek jutottak előnyhöz, Petr Jirácek a görögök ellen 2:15-nél betalált, és ezzel az Európa-bajnokságok történetének negyedik leggyorsabb gólját jegyzi. A rangsort Dmitrij Kiricsenko vezeti 1:07-tel (2004, Oroszország–Görögország), majd Szergej Alejnyikov következik 2:07-tel (1988, Szovjetunió–Anglia), a harmadik pedig Alan Shearer 2:14-gyel (1996, Anglia–Németország). A csehek egyébként Vaclav Pilarnak köszönhetően egy rekordot is felállítottak a görögök ellen, arra ugyanis még nem volt példa, hogy egy csapat már a 6. percben két góllal vezessen. A portugál Valera nevéhez fűződik a legkésőbbi találat, a Porto csatára azonban egy másik, ennél sokkal értékesebb teljesítménnyel büszkélkedhet, a 81. percben állt be a dánok ellen, és a 84.-ben a luzitánok az ő góljával nyerték meg a meccset. Az angoloknál is volt egy ,,csodacsere", Walcott a 61. percben lépett pályára, a 64.-ben egyenlített, majd a 78.-ban gólpasszt adott Welbecknek, egyben kegyelemdöfést a svédeknek. Az átlagosnál több volt a fejes gól (14), ezeken 11 játékos osztozott, közülük az ukrán Sevcsenko, a dán Bendtner és a horvát  Mandzukic kétszer is bólintott. A gólpassz listát az orosz Arsavin és a spanyol Silva vezeti 3-3 assziszttal, az ebben a műfajban az utóbbi években verhetetlen Özil még fel sem iratkozott, a németek nyilván nem bánnák, ha a Real Madrid sztárja mielőbb összeszedné magát.

Ahogy közeledünk a csoportmérkőzések végéhez, úgy fokozódik a feszültség is a pályán. Az első körben 25, a másodikban már 34 sárga lapot osztottak ki a játékvezetők. A 16-oson belüli szabálytalanságokra nagyon figyelnek a védők, eddig egyetlen büntetőt ítéltek a bírók, azt is a lengyel kapus, Szcesny ellen, Karagunisz azonban kihagyta a 11-est. Csapatszinten a görögök a listavezetők hét sárga lapos figyelmeztetéssel, ám mivel Papasztatopulosz a lengyelek ellen ebből kettőt is kapott, egy piros is színesíti a képet. Mégsem a hellének faragják legjobban az ellenfeleiket, sőt éppen ellenük követték el a legtöbb szabálytalanságot (45), míg az ő megmozdulásaik közül mindössze 30 után járt szabadrúgás. A legsportszerűbb csapatok a keleti blokkban találhatók, az oroszokat és az ukránokat két meccs alatt mindössze kétszer kellett sárga lappal figyelmeztetni. Ugyanezt a mennyiséget a német Jerome Boateng egymást követő két mérkőzésen egyedül produkálta, ezért ő az első, akinek automatikusan ki kell hagynia a soron következő találkozót, nem játszhat a dánok ellen.

Két forduló után egyetlen százszázalékos csapat van a mezőnyben, a németek hibátlan mutatóval várják az utolsó csoportmeccsüket. Három válogatott még nem szerzett pontot, de közülük csak kettő, a svéd és az ír esett ki. Az összesített rangsor utolsó előtti(!) helyezettjének, Hollandiának a sorsa a Nationalelf kezében van, Robbenék csak akkor léphetnek tovább, ha legalább két góllal verik a portugálokat és Gomezék is nyernek a dánok ellen. S bár erre van a legkisebb esély, előfordulhat, hogy a jelenleg legjobb formában lévő Németország búcsúzik. Ettől ,,haláli" ez a csoport. Eddig egyébként csak a B jelű kvartettben nem született döntetlen, az összesen lejátszott tizenhat találkozó közül öt pontosztozkodással zárult, mindegyik 1-1-re végződött.

Bár nem panaszkodhatunk a színvonalra, mindössze két mérkőzésen sikerült megfordítani az eredményt, és ennek a svédek mindkétszer részesei és vesztesei voltak. Az első körben Ibrahimovic góljára érkezett tíz perc alatt egy Sevcsenko-dupla, amivel nyertek az ukránok. Mellbergék legutóbb az angolok ellen megmutatták, hogy ők is képesek hasonló bravúrra, a vesztüket mégis az okozta, hogy ismét nem tudták megtartani az előnyüket, Walcott majd Welbeck találata a kiesésüket jelentette.

Az Európa-bajnokság eddigi tizenhat meccsén 245 futballista lépett pályára, de csak 109-en játszották végig mindkét mérkőzést, míg a horvát Dujmovicnak, a cseh Rajtoralnak, az olasz Nocerinónak, a portugál Rolandónak és a lengyel Brozeknek mindössze egy-egy perc jutott.

Nekünk magyaroknak is jut(ott) azért valami. Mivel a Kassai Viktor irányításával bíráskodó játékvezetői ötösünk kiválóan lehozta a ,,világbajnokok meccsét", a Spanyolország-Olaszország mérkőzést, további találkozók várnak rájuk. A harmadik körben az ukrán-angol derbit kapták meg, és ha tartják a tőlük megszokott szintet, lesz még munkájuk a tornán, akár a döntőn is... 

Bár még messze a vége, van egy számunkra másik hozadéka is az Európa-bajnokságnak. Ha most megkérdeznék a már kiesett íreket és svédeket, hogy mi jut eszükbe a magyar válogatottról, nyilván felvetődne, hogy előbbiekkel két héttel ezelőtt döntetlent játszottunk Budapesten, míg utóbbiak a mi selejtezőcsoportunkból, legjobb másodikként kvalifikálták magukat a kontinensviadalra. De az írek után a mezőny eddigi leggyengébb mutatójával rendelkező hollandok is emlegethetnek miket, hiszen ők is rajtunk keresztül jutottak ki a Eb-re. Hogy mindez kit, milyen mértékben minősít, azt nem tudom, de közelítsünk pozitívan a dologhoz. Gondoljunk arra, és bízzunk benne, hogy Robbenéket kellően megviselte az eddigi (le)szereplés, és az ősszel kezdődő vb-selejtezőkig ez az érzés bennük is marad. Ha mégsem, hát annál szebb lesz megizzasztani őket.