Zubai gólja és Fazekas védései nyitották a találkozót, amelynek az első szakaszában folyamatosan előnyben volt a magyar válogatott. Iváncsik Gergő indulásai és Nagy László átlövései repítették a csapatot, de védekezésben azért voltak kisebb gondok. A többnyire bennmaradó Pérez Carlos - akinek elöl sem ment - mellett Myrhol többször is le tudott fordulni, Rambo át tudott lőni, és a jól kezdő Fazekas sem nagyon tudott védeni. Ennek ellenére csak a 15. percben egyenlítettek a norvégok, igaz, gyorsan a vezetést is átvették. (6-5)

Érdekes módon épp ezután javult fel támadásban Pérez, de rajta kívül nem nagyon sikerült senkinek gólokat lőni, Erevik egymás után több kísérletet is a felső lécre tolt. Kapkodóvá vált a játék, ez pedig inkább a hazaiaknak kedvezett, ezért Mocsai Lajos a 21. percben időt kért. Ennek sok hatása nem volt, gyorsan háromgólos előnybe kerültek a hazaiak. (12-9)

Az első félidő hajrájában a szövetségi kapitány próbálta forgatni a csapatot, és Naggyal védekezésben és támadásban is sikerült egy kicsit stabilabbá tenni a játékot. Zubai hetest harcolt ki, majd Gulyás remek szélsőgólt lőtt, így az utolsó perc 13-12-es norvég előnnyel kezdődött. Nagy László egy átlövéssel egyenlített, majd egy hazai időkérés után Kjelling egy szerencsés gólt is szerzett, és Nagy két percet is kapott, így 14-13-mal, összesítésben ötgólos magyar előnnyel végződött a játékrész.

A szünet után Mikler állt a kapuba, aki rögtön védett egyet, és sikerült Nagy kiállítását is jól átvészelni a magyar csapatnak. Emiatt az idő előrehaladtával egyre gyorsabbá vált a játék, ami ebben az időszakban már a mieinknek kedvezett. A norvégok, akiknek hatgólos hátrányt kellett volna ledolgozni, pontatlanok lettek, amikből rendre indulhatott Gulyás és Iváncsik. Így gyorsan potyogtak a gólok, és sikerült visszavenni a vezetést. (22-24)

Ekkor, bő tíz perccel a vége előtt már az idegenben lőtt gólok is nekünk kedveztek (Veszprémben 27-21-re sikerült nyerni), és Putics Barna remekelt átlövésekből. Időkérés után rendezni tudták ugyan a soraikat a norvégok, a kapuba álló Medhus remekelt, Mamelund pedig szórta a gólokat, így újra a hazaiak kerültek előnybe (28-26), azonban az idő egyre fogyott a hazaiak számára.

Két és fél perccel a vége előtt Mocsai Lajos is időt kért, és a koncentrációra hívta fel a játékosok figyelmét. Ez inkább támadásban, mint védekezésben valósult meg, de így is csak 31-27-es vereséget szenvedett a magyar válogatott, amely így összesítésben kétgólos különbséggel kiharcolta a világbajnoki részvételt.