Korunk férfi teniszének két kiemelkedő alakja feszült egymásnak a pénteki második elődöntőben, de sem Novak Djokovics, sem pedig Roger Federer nem "élete" játékával jutott el idáig. A világelsőnek az olasz Seppi és a francia Tsonga ellen is vért kellett izzadnia a továbbjutáshoz, míg a svájci a negyeddöntőben Juan Martin del Potro ellen állt fel 0:2-es szettállásról.

A két klasszis legutóbb a római verseny elődöntőjében találkozott egymással, akkor az a mérkőzés simán a szerbé lett. Legutóbb Federer szinte napra pontosan egy éve ugyanitt tudta legyőzni a világelsőt.

"Azt hiszem, csak két szettet veszített Rómában, Barcelonában és Monte Carlóban, szóval remek rajtot vett. Most azt mondom, Rafa nyer Novakkal szemben, és én leszek a harmadik. A hetedik győzelméért hajt, és tudjuk, mire képes a Roland Garroson" - ezek a szavak Federer szájából hangoztak el a Roland Garrost megelőző napokban. A dolog érdekessége nem az, hogy a svájci Rafael Nadalt méltatta - mert szokta -.hanem, hogy tulajdonképpen beismerte, hogy  Djokovicsot is ideszámolva két játékos ellen még neki sincs sok esélye a győzelemre.

Akármennyire is komoly realitásérzékről tanúskodnak a fentebb írtak, mindenképpen furcsa azért ezt hallani a valaha volt legeredményesebb férfi bajnoktól, ráadásul az volt az ember érzése, hogy ezt a "felfogást" a találkozó idejére sem bírja "elhessegetni" a fejéből Federer.

Az eredeti programhoz képest közel egy órát csúszott az elődöntő, mivel az égiek pénteken sem fogadták kegyeikbe a versenyzőket. A mérkőzés első negyedórája Federeré volt, 2:2-nél fogadóként tudott játékot nyerni, de hiába került brékelőnybe, a szerb azonnal visszakapaszkodott. Djokovics a következő két adogatójátékát hozni tudta, így 5:4-es vezetésénél Federernek kellett a szettben maradásért szerválnia. A lelki terhet nem bírta elviselni a harmadik kiemelt, három ki nem kényszerített hibájával nem nehezítette meg túlságosan a világelső dolgát. 

A második szett viszont remekül indult a 16-szoros Grand Slam-győztes számára, 40:0-ről felállva rögtön brékelni tudott, majd miután hozta a saját adogatását, másodszor is megnyerte ellenfele szerváját - pillanatok alatt 3:0-ra elhúzott. Amilyen gyorsan felépítette a fórját, olyan gyorsan le is rombolta, Djokovics pillanatok alatt felkapaszkodott (4:4), de Federer ekkor harmadszor is fogadóként nyert játékot. Hiába vezetett  5:4-re és szerválhatott az egyenlítésért, Djokovics nem adta fel, egalizált, majd a játszmán belül először a vezetést is átvette (6:5). Akár az első felvonásban, ezúttal sem bírta el a nyomást Federer, és ismét elbukta az adogatását és vele együtt a szettet is. Furcsa játszma volt, teli fordulatokkal, hét elveszített adogatójátékkal és gyönyörű pontokkal.

Másfél óra játék után tehát 2:0-s szettelőnyben volt a világelső, és bizony ekkor már lehetett tudni, hogy ezen a találkozón már nem rágjuk le az izgalomtól a körmünket. A harmadik szettben Djokovics 3:2-es vezetésénél el tudta venni a svájci adogatását, ez a fór pedig elegendő volt a világelsőnek, hogy négy egymást követő Grand Slam-versenyén is a döntőbe jusson. 

A szerb Federerhez hasonlóan zsinórban 27. GS-meccsén maradt veretlen - a rekorder Jimmy Connors 29 győzelemmel - és így Wimbledon, a US Open és az Australian Open után ismét Rafael Nadal ellen mérkőzhet meg a végső győzelemért. 

Federer ezen a találkozón önmagához képest rengeteg ki nem kényszerített hibát vétett, ez pedig egy olyan stabil játékos ellen, mint Novak Djokovics, nem vezethetett eredményre. 

A vasárnapi döntőben a világranglista első két helyezettje csap tehát össze egymással, a tét pedig nem más, mint maga a történelem: Rafael Nadal hétszeres bajnokká válthat Párizsban, míg Djokovics a "non calendar Grand Slam"-re hajthat. A januári Australian Openen egy felejthetetlen, közel hatórás maratoni csata végén Djokovics örülhetett - az ínyencek már dörzsölhetik a tenyerüket.