Forma-1

Amikor csak egy hajszál döntött - a legszorosabb befutók az F1-ben

A szuperszoros monacói befutó után (az első öt három másodpercen belül) visszatekintünk a történelem legélesebb hajráira.

Ócska közhely, hogy a Formula-1-ben minden ezredmásodperc számít, mégis így van, ezt legutóbb a hétvégi Monacói Nagydíjon láttuk igazolódni. Mégsem ez volt minden idők legszorosabb futambefutója, sőt, némi meglepetésre, még az első tízbe sem fér be - abba az első tízbe, amelyben még bőséggel akadnak kézi időméréssel rögzített különbségek, valamint feltűnik Michael Schumacher és Rubens Barrichello is. Utóbbiak egyenesen háromszor...

Ha elindul a vonat... Fotó: AFP

1. Olasz Nagydíj (1971)
Minden idők legszorosabb befutójánál Peter Gethin (McLaren) alig 0,010 másodperccel előzte meg Ronnie Petersont (March) a szélvészgyors Monzai pályán. Gethinnek ez volt az első és egyetlen győzelme, míg a csata nagyságát jól jellemzi, hogy az 5. helyen célba érkező Howden Ganley hátránya is csak 0,61 ezredmásodperc volt! A verseny átlagsebessége pedig valami hihetetlen 242.615 km/h volt, így a verseny a 2003-as Olasz Nagydíjig a Formula-1 történetének leggyorsabb futama maradt.

2. USA Nagydíj (2002) 
Rubens Barrichello (Ferrari) végül 0,011 ezredmásodperccel érte el korábban a célvonalat, mint csapattársa, Michael Schumacher. A futamot egyébként Schumacher nyerte volna, a német azonban egy szoros befutót akart, így pár száz méterrel a célvonal előtt lelassított, a szemfüles brazil meg megnyerte a versenyt.

3. Spanyol Nagydíj (1986)
Ayrton Senna (Lotus) 0,014 ezredmásodperccel előzte meg Nigel Mansellt (Willimas). A 86-os Spanyol Nagydíj győzelméért Senna, Prost és Mansell csatázott, miután a Goodyear emberei szerint végig lehetett menni a futamon kerékcsere nélkül, így Senan és Prost végig is ment, Mansell azonban kereket cserélt, ezért a friss gumikon könnyedén előzte meg Prostot, majd Senna nyomába eredt, aki foggal, körömmel védte meg az első helyét a rohamozó angollal szemben.

4. Osztrák Nagydíj (1982)
Elio de Angelis (Lotus) 0,050 ezredmásodperccel győzte le Keke Rosberget (Williams). Bár Rosberg az izgalmas futam utolsó köreiben 10 másodperces hátrányból érte be de Angelist az olasz azonban hihetetlen nyugalommal védte meg az utolsó kanyarban, remek stratégiájával a jól megérdemelt első futamgyőzelmét.

5. Olasz Nagydíj (1969)
Jackie Stewart (Matra) 0.080 ezredmásodperccel győzött Jochen Rindt (Lotus) előtt. A futam a Formula-1 történetének legszorosabb négyes befutója volt, hiszen Stewart és Rindt mögött Jean-Pierre Beltoise (+0,17) és Bruce McLaren (+0,19) célba érkezésére sem kellett sokat várni.

 

6. Francia Nagydíj (1954)
Juan Manuel Fangio (Mercedes) 0,100 ezredmásodperccel aratott győzelmet csapattársa, Karl Kling felett. Ez volt a legendás Mercedes W196-os versenyautó első futama, ahol Fangio és Kling hatalmas csatát vívott a győzelemért, aminek az utolsó körben a csapatutasítás vetett véget.

7. Francia Nagydíj (1961)
Giancarlo Baghetti (Ferrari) 0.100 ezredmásodperccel győzte le Dan Gurneyt (Porsche). Baghetti győzelmének külön érdekessége, hogy ez volt az olasz pilóta első Formula-1-es nagydíja, amit meg is nyert (és amire rajta kívül csak Nino Farina 1950-ben és Johnnie Parsons szintén 1950-ben az Indianapolisi 500-as futamon volt képes), bár ezt a későbbiekben Baghetti egyszer sem tudta megismételni.

8. Kanadai Nagydíj (2000)
Michael Schumacher (Ferrari) 0.174 ezredmásodperccel utasította maga mögé csapattársát, Rubens Barrichellót. A verseny nagy részében vezető Schumacherre a futam végére felzárkózott hűséges fegyverhordója, Barrichello.


 

9. Osztrák Nagydíj (2002)
Michael Schumacher (Ferrari) 0.182 ezredmásodperccel ért előbb célba, mint csapattársa Rubens Barrichello. A futamot gyakorlatilag Barrichello nyerte volna, ha a csapat az utolsó körökben nem kényszeríti arra, hogy a jól megérdemelt győzelmét átadja csapattársának, Michael Schumachernek. Barrichello így teátrálisan néhány száz méterrel a cél előtt „várta” be és engedte át a győzelmet a németnek.

10. Angol Nagydíj (1955)
Stirling Moss (Mercedes) 0,200 ezredmásodperccel győzte le az ősellenséget, Juan Manuel Fangiót (Mercedes). Az ígéretes 26 éves angol tehetség, Moss 1955-ben a gyári Mercedes istállóhoz szerződött, ahol az Angol Nagydíjon az argentin legenda Fangio felett aratott diadalával megszerezte élete első Formula-1-es nagydíj győzelmét, amivel az év végén a bajnokság 2. helyen végzett.