Pénteken óriási szél (közel 50 km/órás) és homokvihar nehezítette a pilóták dolgát. Egy ideig az is kérdéses volt, hogy alkalmasak lesznek-e a körülmények az edzések megrendezésére. A szél végül alább hagyott, de a látási körülmények így is korlátozottak voltak, nem beszélve a rengeteg porról és homokról a pályán. „Sosem láttam még olyat, hogy úgy verődjön fel a homok az aszfaltról, mintha eső volna. Az érzést is ahhoz tudnám hasonlítani, hiszen nem nagyon volt tapadás, miközben a gumik néhány kör után elhasználódnak az érdes felületen. Ráadásul hiába szerettünk volna változtatni a múltkori beállításokon, lehetetlen volt valós visszajelzéseket kapni a motorról.”
Az időmérőn Niki a 11. rajtkockát szerezte meg, ami kategóriájában a 6. helyet jelentette.
(Ahogy minden futamon, most is együtt futottak az 1000 kcm-es és a 600-as motorok.)
Szombat reggel ismét hatalmas volt a szél, de szerencsére délutánra ismét javult a helyzet. Az első versenyen megismétlődtek a két héttel korábbiak, azaz a rajtnál Nikit megelőzte néhány 1000-es versenyző, akikkel soha véget nem érő küzdelem következett, hiszen a kanyarokban hiába volt jóval gyorsabb a magyar lány, az egyenesben folyton visszaelőzték, így nem tudta a saját ritmusát motorozni.
Az utolsó körökre felszabadult előtte a pálya, és tudván, hogy a versenynek akkor van vége, amikor az ember meglátja a kockás zászlót, Niki továbbra sem engedett ki. Ennek köszönhette, hogy az utolsó körben utolérte, a leintés előtti métereken pedig meg is előzte az addigi negyedik helyezettet.
„Őszintén szólva, egyáltalán nem élveztem az első futamot. Esélyem nem volt azokkal menni, akikkel valójában versenyben voltam, és nem valami szórakoztató 80-90 lóerővel erősebb motorokkal hadakozni. Annyira bosszús voltam, hogy azt sem vettem észre, amikor leintettek.”
A második verseny előtt ismét gondok akadtak Niki Yamahájának akkumulátorával. A rajtrácson ráadásul hiába próbálták a szerelők betolni, sokáig nem indult a motor. Végül az égiek megkegyelmeztek, így némi aggodalom után indulhatott az újabb 15 körös viadal.
Ezúttal remekül sikerült a start a magyar lánynak, azonnal rátapadt a többi 600-asra, sőt rögtön előzött is. Már az első körökben a 3. helyért meccselt az indiai Deepakkal, aki a nagy akarásban majdnem kiütötte Niki alól a motort.
„Láttam, hogy nem ura teljesen a helyzetnek, a határain túl próbálkozik, ezért azt a taktikát választottam, hogy inkább magam elé engedem, és kivárom, hogy elfáradjon, vagy éppen hibázzon. Nem kellett sokat várnom, hiszen alig egy körrel később el is esett.
Innentől az volt a feladatom, hogy haza hozzam ezt a harmadik helyet. De ez egyáltalán nem volt könnyű! Komoly koncentrációt igényel, hogy az ember zsinórban a második verseny során egy pici hibát se ejtsen, két hete például nekem sem sikerült. Akkor én is túlvállaltam magam a gumik állapotához képest.”
A futamokat és az 1000-es bajnokságot az ausztrál Alex Cudlin nyerte meg szintén a QMMF színeiben, míg a 600-as értékelésben az indonéz Doni Tata Pradita végzett az élen összetettben és a versenyeken is. Mindketten az utolsó futamon szerezték meg a bajnoki címet, miután legnagyobb riválisak pont nélkül zárták az utolsó megmérettetést.
„Nagyon hálás vagyok a QMMF csapatának, hogy újabb lehetőséget kaptam tőlük, és boldog vagyok, hogy ezt egy dobogós helyezéssel sikerült meghálálnom.”