Fordult a szerencse
Kezdhetnek aggódni a New York Rangers drukkerei a csapatuk Stanley-kupa döntős részvételével kapcsolatban, mivel a Parkőrök az ötödik mérkőzésen 5-3-as vereségbe szaladtak bele. A sors iróniája, hogy a keleti főcsoportdöntőben talán ma játszottak a legjobban a gyűlölt riválissal, a New Jersey Devilsszel szemben, ám ez mégsem mutatkozott meg a végeredményben.
A kezdés azonban ezúttal sem a Rangers erőssége volt, akik már az 5. percben kettős hátrányban találták magukat. John Tortorella, a hazaiak mestere, látva az álmos kezdést nem is teketóriázott, és kikérte a saját idejét, ami megtette a kellő hatását. A Rangers fokozatosan kezdte átvenni az irányítást, de mégis a Devils csapott le ismét: Travis Zajac lövése beakadt Henrik Lundqvist hálójába, amivel már 3-0-ra mentek a vendégek.
Ezt követően azonban olyan domináns játékot tudott felmutatni a Rangers a mezőnyben, amire még nem volt példa a Devils ellen. Ellentétben az Ördögök próbálkozásaival az első, illetve a harmadik találkozón, a Rangersnek gyorsan összejött a szépítés a negyedik meccset eltiltás miatt kihagyó Brandon Prust találata révén, ami rögtön felébresztette a közönséget a síri csendből.
A második harmad elejére már olyannyira változott a helyzet, hogy még a szünet után sem tudott ellenállni a Rangers nyomásnak a Devils, és ez egy korai gólban mutatkozott meg. Ryan Callahan betört a kapu előterébe, miközben oldalról egy erős passz érkezett, és bár videóbírózásra került sor, és néhány beállítás alapján valóban úgy tűnt, hogy rúgó mozdulattal irányította be a pakkot Martin Brodeur ketrecébe, végül a bírók megadták a találatot.
Nem sokkal később az egyenlítés is összejöhetett volna a Rangers csapatkapitányának, azonban emberelőnyben kiszorított helyzetből csak kapuvasra tudta lőni a játékszert. Peter DeBoer, a vendégek vezetőedzője sem tétlenkedett ezután a saját időkérésével, de ennek nem lettek olyan közvetlen hatásai, mint az első harmad elején John Tortorella példabeszédének. Brodeur viszont tartotta a lelket a csapatban, és a játékrész végére a negyedik sortól érkezett meg a Rangers várva várt beszorítása.
A záró periódusban nem kellett sokáig várni arra, hogy a közönség rázendítsen az elnyújtott "Marty, Marty, Marty!" rigmusra, hiszen a veterán hálóőr megint asszisztált a Rangers drukkerek gúnyolódó szlogenjeihez. Miután a pakk kikerült a kapusoknak fenn tartott trapéz zónából, a kapuhoz visszaigyekezvén saját maga sodorta be Marian Gaborik lövését a gólvonalon túlra. Az egyenlítő találat után szinte felrobbant a közönség, de a történelem még így sem állt a Rangers mellett - utoljára ugyanis a playoff első meccsén lőttek négy gólt a Parkőrök (akkor is üres kapus találattal), és maga a franchise 1982-ben nyert legutóbb 3-0-s hátrányból.
Gaborik semmiből érkező gólja jót tett a játéknak is, hiszen a Devils ráeszmélt, hogy már nincs előnye, amit védeni lehet, így a hátralévő időszak jóval kiegyenlítettebbé vált, mint az előző 30 perc játékidőben. DeBoer mester a nagyobb hatékonyság érdekében el kezdte variálni a sorainak szerkezetét, és kevesebb mint öt perccel a vége előtt meg is hozta ez a gyümölcsét: egy belőtt korongot adott vissza a kapu mögül az első gól szerzője, Stephen Gionta - aki az egykori Devilses, és mostani montreali csapatkapitány öccse - majd az érkező Ryan Carter bevágta azt a hazai hálóba.
A hátralévő négy percben sem vettek vissza az agresszív letámadásból az Ördögök, és így nem is igazán tudott a Rangers igazi helyzetet kialakítani, még úgy sem, hogy lehozták Henrik Lundqvistet az extra csatárért, ami végül a negyedik felvonáshoz hasonlóan Zach Parisé gólját eredményezte.
A Devils így hát tizennyolc évvel az emlékezetes főcsoportdöntő után ismét 3-2-es vezetéssel tér haza a hatodik meccsre a Rangers ellen. 1994-ben Marc Messier akkor megragadta az alkalmat, és győzelmet ígért a Devilsszel szemben, és valószínűleg az egész hokivilág arra lesz kíváncsi, hogy a Rangers mostani keretéből ki fog vállalkozni ugyanerre a feladatra.
