Az NBA rájátszásának első köre immár a történelemkönyvekből tekint vissza ránk, most pedig a főcsoport-elődöntők során néhány igazán lenyűgöző párosítás vár minket. Nézzünk körbe az NBA világában, és tekintsük át az összes párharcot sportfogadói szemszögből!

A sportfogadó piacok gyakran nehezen tudják elfogadni, hogy a csapatok változhatnak a rájátszás kezdetén, és egy teljesen más szinten kezdenek el játszani, mint tették azt az alapszakaszban. A Philadelphia kiváló példa erre: nem ugyanaz a csapat, mint volt egy, vagy akár két hónapja, amikor még a rájátszásért is nagyon meg kellett szenvedniük.

A Philly egészséges, magabiztosak, miután az első körben kiütötték a sérültekkel tűzdelt Chicagót, ráadásul két kezdőjük is drámai javuláson ment keresztül. A legfőbb ok, amiért a Boston az egyetlen „kisebb” esélyes a párharcok végső győztesei közül, az nem más, mint az első mérkőzés sikere, amikor a Celtics kétszámjegyű hátrányból felállva egy ponttal tudott nyerni (azóta a Philadelphia már megnyerte a második mérkőzést- a szerk.).

A két legnagyobb különbség a mostani és az alapszakaszbeli 76ers között Evan Turner és Spencer Hawes. Turner a tavalyi drafton a második helyen kelt el, és sok magasan jegyzett újonccal szemben a Philly vezetőedzője, Doug Collins csak lassan dobta be a mélyvízbe a fiatal tehetséget, mondván, hogy nem egy olyan játékosról van szó, aki egyből NBA-sztár lehet. Az idei alapszakaszban Turner nagyjából 26 percet átlagolt meccsenként, főként a kispadról beállva. A statisztikai mutatói sem voltak lenyűgözőek: 9.4 pont, 5.8 lepattanó és 2.8 gólpassz meccsenként.

Itt, a rájátszásban viszont Turner megmutatta, hogy miért vitte el őt a Sixers a második helyen, hiszen szinte minden statisztikai kategóriában javult, még úgy is, hogy elit védőkkel rendelkező csapatok ellen lépett pályára. A párharc első mérkőzésén bemutatott 16 pont és 10 lepattanó valódi előjele lehet a benne rejlő potenciálnak.

A center, Spencer Hawes NBA-karrierje legjobb hónapját zárta 2012 januárjában, azonban achilles sérülést szenvedett, és a következő két hónap nagy részében nem lehetett rá számítani. Időbe telt, mire ismét megtalálta a ritmust, miután visszatért a kezdőbe, ám ő tényleg döntő tényező lehet a festékben, hiszen a rájátszásban a Sixers színeiben 77 pontot és 49 lepattanót gyűjtött (egészen a Boston elleni második meccsig – a szerk.).

A Celtics egy sokat látott, veterán csapat, amelynek a magja nyert már bajnoki gyűrűt, és kétszer is eljutott a döntőig. A Boston kemény, erős és rugalmas – megérdemelnék, hogy jelentős favoritjai legyenek ennek a sorozatnak, de a Boston első körös szenvedése az Atlanta ellen bizonyítja, hogy egy olyan atletikus, védekező felfogású csapat ellen, mint a Sixers, nagy valószínűséggel kutyaviadal-szerű párharcot fognak folytatni. A Celtics legjobb esetben is csak kis idegenbeli underdog lesz Philadelphiában, ami ellentmond azzal, hogy pontokat adjunk egy olyan csapatnak, amelyik szenved, ha hazai pályán hendikeppel kell nyernie.

Az Indiana első mérkőzésen elszenvedett veresége közel sem volt annyira vészes, mint az alapszakaszbeli két kiütés a Miami ellen: 118-83 és 105-90. Mindkét kiütéses vereség során a Heat képes volt rengeteg labdaeladásra kényszeríteni ellenfelét (39 a két mérkőzés alatt), amely könnyű leindítás-pontokhoz vezetett a másik oldalon. A gyors ziccereknek köszönhetően a Heat 50%-nál is jobban dobott ezeken a meccseken. A Miami periméter védekezése kiválóan elhárította az Indiana által jelentett fenyegetést, amely azt eredményezte, hogy a Pacers 7/34-gyel dobott a triplavonalon túlról.

Az elmúlt három találkozó - Miamiban két pontos Pacers-vereség hosszabbításban, 15 pontos Pacers-győzelem otthon, és a vasárnapi kilenc pontos Miami hazai-siker – nagyrészt már sokkal versenyképesebb volt, mivel az Indiana csökkenteni tudta az eladott labdák számát. Igen, a Miami jobb volt a végjátékban az első meccsen, hiszen kevesebb, mint öt perccel a vége előtt egypontos előnyből kilencpontos, hendikepes győzelmet arattak, mindezt úgy, hogy a Pacers az utolsó kilenc kísérletéből nem tudott pontot szerezni. És igen, a Miami egyetlen triplát sem értékesített a győzelem során, míg a másik oldalon teljesen elnémították az Indiana tüzéreit, Danny Grangert és Paul George-ot (ketten együtt 2/15-tel dobtak mezőnyből), de ne aggódjunk, a Pacers az összecsapás elejétől a végéig meccsben volt.

A Heat erőcsatára, Chris Bosh idő előtt kiszállt az első mérkőzésből, méghozzá azért, mert meghúzódott a hasizma. Ez egy olyan sérülés, amely miatt könnyen kihagyhatja az egész sorozatot. A Miami idén 4-5 SU mutatót (Straight Up, győzelem-vereség mutató – a szerk.) tudott elérni Bosh nélkül, bár igaz, hogy az utolsó hat kihagyott mérkőzése az alapszakasz végén volt, amikor a Heat már bebiztosította a helyét a rájátszásban. Bosh hiányában a Miaminak nagymértékben a Ronny Turiaf-Joel Anthony duóra kell támaszkodnia a festékben, azonban egyikük sem tudja pótolni Bosh képességeit.

Az Indiana vezetőedzője, Frank Vogel így nyilatkozott az Indiana alkalmazkodásáról (vagy épp annak hiányáról) a Bosh nélküli Miamihoz: „A tervünk nem változik drámaian. Bosh-sal a kezdőben LeBron és Wade a legfőbb veszélyforrások, Bosh kiválásával szintén. Nincs nagy különbség a mérkőzésekhez való hozzáállásunkban. Várhatóan segít, hogy Bosh pontszerző képességeit nélkülözik, de még mindig ott van a másik két srác.”

LeBron és Wade láthatóan fel tudott nőni a kihíváshoz az első meccs második félidejében. 42 pontot termeltek a második játékrészben, így önmaguk megverték a Pacerst. Amikor ketten együtt a pályán voltak a második félidőben, a Miami 18 ponttal jobb volt az Indianánál. Wade így nyilatkozott: „Amikor Chris elhagyta a pályát, tudtuk, hogy nekünk kell előlépnünk első és második számú opciónak.” A Miaminak sokkal több hasonló produkcióra lesz szüksége, ha nem szeretnének hatodik, vagy hetedik meccset az Indiana ellen (a cikk publikálása óta az Indiana 78-75-re legyőzte a második meccsen a Miamit – a szerk.).

A Spurs-Clippers párharcra nagy figyelmet fordítanak a sportfogadók, méghozzá egy szimpla okból: rossz edzői párosítás. Gregg Popovich egy taktikai géniusz, egyszerű és világos, újabb Év Edzője díjat besöpörve 2012-ben. A veterán sztárjai – Tony Parker, Tim Duncan és Manu Ginobili – 110%-ig hallgatnak Popovich intő szavaira. Parker egyébként olyan közel áll „az év edzője a pályán” címhez, mint ahogyan megtaláljátok őt az NBA-ben manapság.

Popovich mester teljes mértékig tisztában van veterán vezéreinek hatásával a pályán. „Minden NBA csapat hasonló problémákba ütközik az újoncok fejlesztésétől, szabadügynökök szerződtetésén keresztül egészen a csapategység kialakításáig. Nálunk egyértelműen Tony, Manu és Tim a vezérek, ők szabják meg a játékunkat, és nagyon elkötelezettek a csapat iránt.”

A Clippers sokkoló módon nyert a hetedik meccsen Memphisben, miután hazai pályán szórakozták el az előnyüket a hatodikon, a siker pedig egyértelműen a tehetségüknek köszönhető, nem pedig az edzőjüknek. Talán Kenyon Martin fogalmazott a legjobban: „A rajztáblán az ikszek és körök nem számítanak. Hiába rajzolod fel, nem számít, ezek csak sémák, ami szerint mozognunk kell a pályán.” Ez tipikus Vinny Del Negro, aki csupán a Clippers tulajdonosának, az „olcsójános” Donald Sterlingnek köszönheti, hogy még alkalmazásban áll. Tény, hogy Sterling azért szerződtette őt elsőként, mivel a Chicago állja a fizetése egyik részét.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Clippers egy extrém módon csapongó együttes, és emiatt voltak képesek kétszámjegyű hátrányba kerülni a Memphis ellen az első körben, mielőtt visszajöttek volna. Fontos szituációkban a támadásuk úgy néz ki, hogy Chris Paul pattogtat egy ideig, majd megpróbálja megcsinálni magának a helyzetet, ráadásul az LA védelme szintén instabil. Ez egy olyan csapat, amely csak a sztárjaiban bízhat, ha meg akar nyerni egy meccset. Ez talán meg is magyarázza, hogy miért csak három playoff-párharcot tudott nyerni az együttes a története során, valamint azt is, hogy miért nem jutottak el egyszer sem a konferencia-döntőig.

Tehetségben minden kétséget kizáróan felveheti az LA a harcot a San Antonióval. Az első meccs előtt azonban a Spurs 20:1-hez favoritnak számít a párharc megnyerését illetően. Az edzőkérdés nyilvánvalóan főszerepet játszott az odds meghatározásában, de a sérültek helyzete szintén kulcsfontosságú tényező. Az irányító, Chris Paul 24 órán keresztül kezeléseket kap a meghúzódott csípőjére, míg a másik szupersztár, Blake Griffin még mindig térdsérüléssel bajlódik. Ehhez társul, hogy a Clippers a legrosszabban büntetőző csapat a rájátszásban, így már talán érthető, hogy miért nem fogadnak a játékosok a Clippersre, még úgy sem, hogy kétszámjegyű underdogok. (a cikk publikálása óta a San Antonio 108-92-re legyőzte a Los Angeles Clipperst – a szerk.).

A legnagyobb felhajtás a Lakers-Thunder párharcot övezi, ahol a tömeg, és a profik teljesen másképp értékelik a csapatokat. A tömeg úgy tekint az LA-re, mint akik két bajnoki címet is nyertek a jelenlegi maggal, mint akikhez egy kipihent és egészséges Metta Wolrd Peace tért vissza, mint egy csapat, akik jól játszottak a kulcsfontosságú szituációkban a Denver elleni hetedik meccsen, köszönhetően Andrew Bynum és Pau Gasol erőfeszítéseinek, és mint egy csapat, amelynek játéka Ramon Sessions érkezése óta nagyot javult.

A profik viszont csak egy idős csapatot látnak a Lakersben, akik nem tudnak versenyezni a Thunder fiatalságával és energiájával. A sharpok (professzionális fogadók – a szerk.) az első meccs előtt egészen 1.21-es oddsig vállalhatónak tartották az Oklahoma City továbbjutását. Komoly előnyt adtak az OKC-nek szinte minden téren: Kevin Durantet jobbnak érzik Kobe Bryantnél, Russel Westbrookot Ramon Sessionsnél, és a Kendrick Perkins/Serge Ibaka/Nick Collison triót az LA kiszámíthatatlan nagyjainál. A kiváló védő, Thabo Sefolosha, és az idei szezon legjobb hatodik emberévé választott James Harden jól teljesít az LA-vel szemben, hozzásegítve a Thundert két győzelemhez az alapszakaszban lejátszott három meccsből. Az LA egyetlen sikerét egy olyan mérkőzésen érte el, ahol a második félidőben már 18 ponttal égtek, és őrült módon vissza tudtak jönni a meccsbe. A következő két hétben meglátjuk, hogy vajon a tömegnek, vagy a profiknak lesz-e igazuk! (a cikk publikálása óta az Oklahoma City 119-90-re megnyerte az első mérkőzést – a szerk.)