Bejött a tippünk. Legalább is a lényege, a Debrecen lett a bajnok, a Vasas kiesett. Hogy aztán a DVSC veretlen marad-e az idény végéig, és az angyalföldiekben lesz-e még annyi erő, hit és becsület, hogy legalább pontszámban megközelítsék a bentmaradókat, tulajdonképpen mindegy. Azaz, dehogy mindegy.

A Loki már eddig is történelmet írt azzal, hogy huszonnyolc fordulón át senkitől nem kapott ki, és ezt az egyedülálló sorozatot a magyar labdarúgásban negyvenhat esztendeje nem látott teljesítménnyel fejelheti meg. A sors fintora: 1966-ban éppen a most búcsúzó Vasas volt képes arra, hogy veretlenül végezzen az élen. Távol álljon tőlem, hogy szoros párhuzamot vonjak az akkori Mészöly, Farkas, Sárosi fémjelezte együttes, és a jelenlegi, Korhut, Szakály, Coulibaly-féle csapat között, ám egy laza elemzést megér a két gárda  - szigorúan számszaki - összehasonlítása.

Az 1966-os bajnokságban 14 klub vett részt, most 16, azaz négy mérkőzéssel többet kell játszaniuk a csapatoknak. A Vasas 17 győzelemmel, kilenc döntetlennel és 67:27-es gólkülönbséggel zárta a sorozatot, ugyanaezen szempontok alapján a Debrecen mutatója jelenleg 20, 8, 59:18, azaz már most jobb. Százalékosan is előrébb tart a Loki, a szerzett és a maximálisan elérhető pontszám tekintetében eddig 81%-os teljesítményt produkált, a Vasasnál ez a bajnokság végén 77% volt (feltételezve, hogy akkor is három pont járt volna a győzelemért). Hatvanhatban a Vasas legnagyobb ellenfele a Ferencváros volt, a piros-kékek (a jelenlegi rendszer szerint) hét pontot vertek a Fradira, míg most a Debrecen nyolccal előzi meg a második helyezett Videotont. A DVSC-nek tehát van miért hajtania a hátralévő két fordulóban Kispesten és otthon a Haladás ellen, mert bár fényesebb nem lesz az arany, ám egy veretlenül lehozott bajnoki cím örök emlék és dicsőség marad.

Mint ahogyan Angyalföldön sem fogják egyhamar elfelejteni ezt a szezont. A 101 éves egyesület története legsötétebb korszakát éli, és ez még akkor is igaz, ha az utóbbi hetekben körvonalazódni látszik a szebb jövő - nem a pályán, hanem a zuhanást nagymértékben elősegítő és fokozatosan felgyorsító klubvezetésben. A csapat vesztéhez is egy ehhez kapcsolható figyelmetlenség, érvénytelen sportorvosi engedély vezetett, s bár az ilyen amatörizmusra utaló hiba normális esetben nem feltétlenül jelent kiesést, a Fáy utcában ezen kívül is számos érthetetlen, megmagyarázhatatlan esemény történt az utóbbi években. Hogy mi lehet a megoldás?

Úgy gondolom, a Vasas válaszút előtt áll. Ha nem akarja még inkább megcsúfolni az elődök emlékeit, akkor egy év múlva visszakerül a legjobbak közé. Ha ez nem sikerül, jó esély van arra, hogy lassan, de biztosan tovább gyengül, és néhány esztendő múlva végképp kiírva magát a magyar élfutballból, szerencsés esetben egy átlagos utánpótlás-nevelő egyesületként emlegetik. Valahogy úgy, mint mondjuk ma a Csepelt...Kár lenne érte. A két út közül az első a sokkal nehezebb, hiszen amíg például az MTK tavalyi kiesése után szinte egyöntetű volt a szakma véleménye, miszerint ha a Hungária körúton nem lesz kiárusítás, akkor előre odaadhatják az NB II aranyérmét a csapatnak (ez így is történt), addig a Vasas esetében ez a jövőkép meglehetősen homályos. Ahhoz ugyanis, hogy esély legyen a visszatérésre, a jelenlegi keretet nem együtt tartani, hanem kicserélni kellene, márpedig ehhez nem kevés pénzre van szükség. Néhány hét múlva kiderül, hogy az újjáalakult vezetőség melyik irányt választja, addig maximum marad a remény, hogy legalább a búcsú szép lesz és van még visszaút.

A 28. forduló egyébként maga volt a megkönnyebbülés jó néhány csapat számára. A legnagyobb sóhaj a Siófok-Pápa-Kaposvár háromszögből hallatszott, igaz, a Vasas pontlevonása és a pénteki veresége után egyik csapatot sem fenyegette a hirtelen halál, mégis volt bennük annyi elszántság, hogy ha szenvedve is, de kipréselték magukból a bent maradáshoz szükséges ponto(ka)t. Érdekes, és bizonyos szempontból tanulságos volt, hogy a három szakvezető miként reagált a történtekre. Bene Ferenc amolyan ,,ide lőjetek!" alapon magát tette felelőssé a kialakult helyzet miatt, Horváth Károly még mindig a tét nélkülivé vált végjátékra koncentrált, hozzátéve, hogy hasonlóan nehéz szezon vár a csapatra. Sisa Tibor nem foglalkozott a jövővel, sőt... Az érzelmektől átitatott, ugyanakkor reális értékelése búcsúbeszédnek is felfogható, s minthogy Prukner László helyzete még képlékeny Zalaegerszegen, az is lehet, hogy a legsikeresebb palóc futballtréner előkészítette a helyét elődjének...

Két fontos meccset játszottak még a hétvégén, az egyiknek nem volt tétje, a másiknak annál nagyobb. Mégis, az előzővel volt tele a sajtó, az volt középpontban, azt várta több szurkoló. Még akkor is, ha legutóbb negyedszázaddal ezelőtt volt rá példa, hogy az Újpest és a Ferencváros ennyire mélyről ,,derbizzen" egymással. Az érdeklődés, a hangulat a két csapat legfényesebb korszakát idézte, az ultrák úgy gondolták, ha már a játékosok képtelenek felpörögni az elődök szintjére, legalább ők felidézik a dicső múltat és valódi rangadó fílinget teremtenek a stadionban. Sikerült nekik. Egészen pontosan, nekik ismét sikerült. Maga a meccs ugyanis hűen tükrözte a lilák és a zöldek idei szürke teljesítményét, különösen igaz ez az újpestiekre, akik a derbik történetében (volt belőlük szombatig 209!) egyedülálló statisztikát produkáltak, kétszer lőttek kapura, abból az egyik 11-es volt. De legyünk pozitívak, és közelítsük meg úgy a kérdést, hogy az Újpest ilyen jó helyzetkihasználást egyszer sem tudott felmutatni a Fradi ellen.

Székesfehérváron is választ kaphattunk egy régóta nyitott kérdésre: A Győr, vagy a Videoton végez a Debrecen mögött? Az ezüstrangadóként beharangozott mérkőzésből én most inkább az ezüstöt és a mérkőzést emelném ki, mert bár mindkét csapat becsületesen odatette magát, a színvonal csak időnként igazolta, hogy pontosnak mondható becslések szerint Magyarország két legnagyobb költségvetéssel dolgozó együttese futballozik egymással. Persze, a pénz mennyisége nem feltétlenül áll egyenes arányban a játék minőségével, az azért látszott, hogy - elsősorban a Videoton miatt - jövőre a Debrecennek talán nehezebb dolga lesz, ha ilyen sokáig meg akarja őrizni a veretlenségét. A bajnoki cím tekintetében már nincs bennem ekkora bizonytalanság...