Aki mostanában meghallja ezt a szót, nem a liga, nem az abból összeállított legjobb csapat ugrik be neki először, hanem egy a jelentőségét elveszítő, szándékosan és tendenciózusan lerombolt értékkel bíró alakulat. Tovább megyek. A ligaválogatottba ma ciki bekerülni. Gyorsan hozzáteszem, mint mindenben, itt is vannak kivételek, olyan konzervatív felfogású, hagyománytisztelő, a közösség és a maguk jól felfogott érdekeit szem előtt tartó emberek - nevezetesen klubvezetők, edzők és futballisták -, akik nem a kötelezettséget, hanem a lehetőséget látják abban, ha közvetve vagy közvetlenül szerepet kapnak a legjobbak között. Akik számára a magyar válogatott meze, a magyar címer jelent még valamit. De hagyjuk a pátoszt, nézzük a tényeket.
Egervári Sándor jó fél évvel ezelőtt úgy gondolta, jó lenne időszakonként összehívni azokat az itthon játszó labdarúgókat, akik most még nem férnek be a válogatott keretbe, de tudásuk alapján esélyük lehet arra, hogy előbb-utóbb közelébe kerüljenek. A szövetségi kapitány már akkor sejtette, hogy falakba fog ütközni, ezért megpróbált körültekintően, az időpontokat jó előre egyeztetve szervezni. Az őszi szezon utáni első összejövetel elmaradt, a hivatalos megfogalmazás szerint ,,az erről folytatott tárgyalások sokáig eredménnyel kecsegtettek, de nem sikerült megfelelő megállapodást kötnünk a találkozóról".
Sebaj, majd tavasszal, gondolta Egervári, és még a téli szünetben kiválasztott két olyan időpontot, amit megfelelőnek talált arra, hogy hét közben, két bajnoki forduló között összehívja kiválasztottjait, és először Telkiben az U21-es válogatott ellen, majd szintén itthon, lehetőség szerint egy külföldi csapattal szemben felmérje, adott esetben kikre számíthat. Egervári bő egy héttel az április 24-ei első mérkőzés előtt keretet hirdetett, a névsorban természetesen szerepeltek győri és debreceni futballisták is, szám szerint kilencen. Aztán eltelt három nap, és jött a hír, miszerint ,,a ligaválogatott keretének múlt heti összeállítása óta változott a hétvégi bajnoki forduló programja, s a mérkőzését egyaránt vasárnap játszó DVSC-TEVA és a Győri ETO arra kérte a szövetségi kapitányt, hogy tekintsen el néhány labdarúgó keddi szerepeltetésétől. Mivel két olyan csapatról van szó, amely a bajnoki címért küzd, Egervári Sándor beleegyezett, hogy az érintett játékosokat a ligaválogatott áprilisi mérkőzésén ne szerepeltesse".
Nesze neked csapatépítés!
A kapitány lenyelte a békát, ám amíg kifelé megpróbált higgadtnak látszani, dolgozott benne a düh. De nem esett kétségbe, a felmentést kérők helyett behívott másokat, a mérkőzést lejátszották, és a ligaválogatott annak a Dudás Ádámnak a góljával nyert egy-nullra, aki kakukktojásként mégis elutazott Telkibe. Akkor úgy gondoltam, győri lévén ebből később még baja is lehet, ám hál Istennek nem így történt.
Közeledett a második randevú, a május 9-ei mérkőzés. Annak rendje és módja szerint a múlt héten megtörtént a kerethirdetés, s mivel a bajnoki döntőnek titulált Győr-Debrecen meccsen túl voltak az érdekeltek, joggal hihettük, hogy nem ismétlődik meg a korábbi eset. Naivak voltunk. Pedig már az ellenfél, a szlovákiai Dunaszerdahely és a helyszín, az ETO Park is adott volt, aki pedig látni akarta az NB I krémjét, annak fizetnie sem kellett volna. Hétfőn délelőtt aztán csak nem akart összegyűlni megfelelő létszámban a társaság, volt aki helyett orvosi igazolás érkezett (Halmosi Péter), volt aki sérülten tette tiszteletét (Lipták Zoltán, Egerszegi Tamás). Megjegyzem, mindhárman végigjátszották a szombati bajnokijukat. Ettől persze történhetett velük bármi, mondjuk elcsúszhattak a zuhany alatt, de ne legyünk rosszindulatúak, fogadjuk el, hogy valóban nem érezték magukat egészségesnek.
A kegyelemdöfést az jelentette Egervárinak, amikor Koltai Tamás és Pátkai Máté (Győr) valamint Nikolics Nemanja és Gyurcsó Ádám (Videoton) helyett egy már ismerős kérést kellett(...) akceptálnia, valójában arról volt szó, hogy a két klub nem engedte el a játékosokat a találkozóra. Újak behívására természetesen nem volt idő, így aztán maradtak tizenhárman (közöttük két kapus), így viszont értelmetlenné vált a mérkőzés, le is mondták azt az illetékesek. Azt most hagyjuk, hogy az ellenfél mit gondol rólunk - nem a távol maradókról, hanem a magyarokról -, sokkal érdekesebb és egyben szomorúbb ennek az egész történetnek a háttere.
A debreceniekben legalább volt annyi gerincesség, hogy bár kolletktíve kihagyták az első összejövetelt, a mostanin egységesen megjelentek. A Győr és a Videoton nyilván arra hivatkozott, hogy a hétvégén egymás ellen játszanak az ezüstéremért. Ezzel nincs mit tenni, ha Egervári két héttel ezelőtt kénytelen volt elfogadni az aranymeccs miatti kikérőt, akkor most sem tehetett mást. Egy kakukktojás azért ismét is van a fehérvári Gosztonyi András személyében. Talán nem véletlen, hogy ő és Dudás tagja volt a vb-bronzot nyert U20-as válogatottnak, lehet, megmozdult bennük valami, amikor az azóta szövetségi kapitánnyá előlépett Egerváritól meghívást kaptak.
A kínos esetnek több tanulsága van, a konklúzió egyértelmű: Magyarországon ligaválogatottat összehívni elvetélt ötlet. S bár a kapitány váltig állítja, hogy a jövőben sem mond le erről a tervéről, legközelebb nyilván előrelátóbban válogat. De nem biztos, hogy neki kellene feladnia az elveit. Elég lenne annyi, ha az új stratégia mentén dolgozó Magyar Labdarúgó Szövetség, amelyik tulajdonképpen gazdája, szervezője a mérkőzéseknek, ebből fakadóan felelőse a kialakult helyzetnek, minimum megszólalna az ügyben, és legalább megpróbálná azt elérni, hogy ne nézzenek minket hülyének, Egervárit meg baleknak. Már csak azért sem ártana ezt megtenni, mert mint azt a kapitány egy korábbi nyilatkozatában megjegyezte: ,,elnökségi döntés határozott a ligaválogatott foglalkoztatásáról és programjáról, és a klubok ezt tudomásul is vették". Erre persze mondhatják sokan, hogy az elnökség vízfej, fogalma sincs, mi történik a gyakorlatban, nekik a koncepciót kell meghatározni, segíteni annak megvalósítását, felügyelni és ellenőrizni a célhoz vezető utat. Aminek viszont az egyik eleme - ezt ők maguk mondták ki - a ligaválogatott. Ha nem is a legfontosabb, de a folyamat része.
Sok kérdést felvet a fenti történet, egyre legalább jó lenne választ kapni. A nyolctagú grémiumban a klubok is képviseltetik magukat, ha úgy tetszik egy embert azért (is) választottak be az elnökségbe, hogy adott esetben lobbizzon a csapatok érdekében. Őt úgy hívják, hogy Tarsoly Csaba, a Győri ETO elnöke. Ami azt illeti, a lobbi tevékenység megtörtént, csak fordítva sült el. Ha már az elnökség nem tett semmit, ő vajon hogy számol el magában mindezzel?