Forma-1

Jók-e a gumiszabályok az F1-ben?

  • Kele János
megosztom

Újra dúl a gumiháború az F1-ben: szerinted meg kellene változtatni az abroncsok élettartamát és összetételét? Szavazás.

A Pirelli a csapatok kérését mindennél fontosabbnak tartja - Fotó: AFPAlig telt el négy futam az idei Formula-1-es évadból, és máris valósággal lángol a vita: vajon a jelenlegi gumiszabályok a sport és a nézők érdekeit szolgálják? Egyáltalán lehetséges-e egyszerre mindkét igénynek megfelelni? Tisztességes-e a versenyzőkkel szemben lutrivá alakítani szeretett sportjukat pusztán azért, mert a káosz és a kiszámíthatatlanság jobban eladható, mint az unalmas, de színvonalas körözgetés?

A Pirelli a nemzetközi szövetség szoknyája mögé bújik, mondván a sportág legnagyobb korifeusai kérték, olyan gumikat gyártsanak, amelyek nem bírják végig még a futamtáv felét sem – mivel pedig a versenyzőknek sűrűbben kell a boxba hajtaniuk, mint korábban, a kavarodás, az izgalom és az átláthatatlanság is fokozódik. A szurkolóknak pedig nyilvánvalóan ez a jó, a lehető legjobb.

Michael Schumacher viszont amondó, a versenyzők sorsa leginkább az egyszeri lottózóéhoz hasonlatos, minden vasárnap délután ott gubbaszt az autójában, tekeri a kormányt, nyüstöli a váltót, tapossa a pedálokat, és abban reménykedik, hogy nem esnek szét alatta idő előtt az abroncsok. Ha viszont kifog egy hibás szettet, esetleg elfékezi magát, vagy a porba hajt, már vethet is keresztet a versenyére. Akár gyors volt előtte, akár nem.

Ti mit gondoltok, vajon tényleg a rövidebb élettartamú abroncsok szolgálják leginkább a sportág érdekeit? Esetleg vissza kellene térni a Bridgestone által gyártott, majdnem a teljes versenytávot abszolválni képes gumik használatához? Érvek pro és kontra.

Pro
A versenyzők közül jó néhányan kifejezetten imádják a rövidebb élettartamú abroncsokat, ők amondóak, a rövidebb etapok során sokkal többet ki tudnak hozni magukból és az autójukból is, nem fásulnak bele a hosszú körözgetésbe, ráadásul nem kell túlzottan sokáig óvniuk ugyanazt a keveréket.

Arról már nem is beszélve, hogy a lassabb tempóban kopó gumik kevesebb akcióra adnak lehetőséget, a versenyek tempója hosszabb etapok mellett kevésbé feszes, ritkábban történik valami érdekes, említésre méltó a pályán.

A Pirelli abroncsai ráadásul alkalmazkodásra sarkallják a versenyzőket, senki sem ülhet a babérjain, mindenkinek keményen kell dogoznia azon, hogy a lehető legrövidebb alatt melegítse üzemi hőfokra a gumikat és a lehető legtovább megóvja őket a degradációtól. Közben pedig, ha egy mód van rá, gyors is legyen…

A gumik gyors elhasználódása miatti fejetlenség ráadásul jó reklám a Formula-1-nek, egy-egy izgalmas, történésekkel teli versenyt követően elemző cikkek, nyilatkozatok, videós összeállítások tömkelege tartja fenn az érdeklődést a sportág iránt.

Kontra
A Schumacher nevével fémjelzett ellentábor legerősebb és legtöbbet hangoztatott ellenérve az, hogy a gumik megakadályozzák a versenyzők képességeinek kiteljesedését. Mivel mindenkinek alkalmazkodnia kell, senki sem tud felszabadultan, önfeledten versenyezni, amit a néző lát, az csupán egy korcs, keverék-erőviszonyokon alapuló sorrend.

Szintén felmerülhet a konzervatívabb gumik mellett szóló érvként a tény, hogy rövidebb etapokon belül kevésbé jön ki a pilóták közötti esetleges tudáskülönbség. Pláne jobb helyzetben vannak a relatíve kiegyensúlyozatlan versenyzők, akik többnyire képtelenek egy és ugyanazon gumi-szetten folyamatosan egyenletes teljesítményt nyújtani: mivel hamar lehet cserélni, nem tudják magukat végzetesen elkalkulálni, így pedig jobb esélyük van felvenni a versenyt az igazi futam-menőkkel.

Összegzés
A Formula-1-es versenyzés mindig is igényelte a gumik megóvásának képességét. Ahelyett, hogy azt kérdezzük, miért kell egy pilótának figyelmet fordítani az abroncsok kopására azt a kérdést kellene föltennünk, hogy mennyire kalkulálható a degradáció a versenyen? És ha jól kalkulálható, akkor egy top-versenyzőnek miért okoz gondot bizonyos határok figyelembe vételével vezetni?

Arról nem is beszélve, hogy a rövidebb élettartamú abroncsok használata döntően a csapatok ötlete volt, mégpedig a tavalyi, igencsak kaotikusra sikerült Kanadai Nagydíj feletti eufória pillanataiban. Vajon sportszerű most éppen néhány ötletgazdának kihátrálni a projekt mögül?

A gumik ráadásul még annyiban sem szubjektív értékmérői a sikernek, mint a DRS. Az állítható hátsó szárnyat ugyanis mindenki magának fejleszti ki, míg az abroncsok adottak, mindenkinek ugyanaz a minőség, ugyanaz az összetétel, ugyanaz a keverék áll rendelkezésre, és mindenkinek ugyanazokból a feltételekből kell a maximumot kihoznia.

És amit végképp nem lehet figyelmen kívül hagyni: a száguldó cirkusz a közönségből, a fizető nézőből él. Az a minimum, hogy elsődlegesen az ő javát keresik a szabályok megalkotásakor…

megosztom