Heti Hatos

1. Bajnokok Ligája varázslat - cirkuszi elemekkel

A világ klubfutballjának krémje ismét varázslatos produkcióval ajándékozott meg minket. Megszokhattuk már, hogy a Bajnokok Ligája elődöntői, azoknak is elsősorban a visszavágó mérkőzései általában izgalmasabb és rendszerint színvonalasabb meccseket hoznak, mint maga a döntő. Május 19.-e, a müncheni finálé előtt nem szerencsés ezt kijelenteni, ám gyanítom, hogy a Bayern-Chelsea összecsapás nem elsősorban a parádés technikai megoldások, a csodálatos gólok miatt marad emlékezetes. A többség - magamat is odasorolva - El Clásicót várt a BL-döntőben, még úgy is, hogy a Real Madridnak és a Barcelonának egyaránt hátrányból kellett kivívnia a továbbjutást. Amit azonban a londoni és a bajor sztárcsapat művelt a Camp Nouban illetve a Bernabéu-ban, az minden dicséretet megérdemel. Ahogyan meg is tették ezt a vesztesek is, elismerve azt a tényt, hogy bár valóban a világ két jelenlegi legjobb klubcsapata a Real és a Barca, a két elődöntőn a végeredmény nem ezt tükrözte. Némi(?) üröm az örömben, hogy az idei sorozat utolsó felvonásán féltucat kulcsjátékos nem lehet ott a pályán. A Chelsea-ből Braniszlav Ivanovics, Ramires, Raul Meireles, a Bayernből pedig Luiz Gustavo, David Alaba és Holger Badstuber kénytelen kihagyni a finálét sárga lapok miatt. Az érintettek, a játékosok szakszervezetével az élen szabálymódosítást sürgetnek, és erre az UEFA ígérete szerint megvan az esély. Nem most - jövőre. Ezt a döntőt tehát még ki kell bekkelni (nem a pályán), ami természetesen nem azt jelenti, hogy érdektelenné vált volna a derbi. Olyannyira nem, hogy csak a Bayern szurkolók több, mint egymillió jegyet igényeltek. Ez lesz egyébként a BL történetének első olyan fináléja, amelyet az egyik résztvevő otthonában rendeznek. Az előbb említett szabályról pedig az jutott eszembe, hogy ha mondjuk egy világszínvonalú cirkusz előadásán a légtornász alig láthatóan megbillen a kötélen, attól még nem törlik a számot a gála programjából. Márpedig a futballnak ez a szintje - szakmailag, élvezhetőségében és körítésében egyaránt - inkább a cirkusz világához áll közelebb. Akkor meg nem kellene bohóckodni a sárga lapokkal.

2. Nagyok, a kicsik árnyékában

A spanyol futball hegemóniája elvitathatatlan, és ez még akkor is igaz, ha a legrangosabb klubsorozatban, a Bajnokok Ligájában az idén nem lesz ott sem a Barcelona, sem pedig a Real Madrid. A sokak (de nem a többség) által lesajnált ,,kistestvér", az Európa Liga megmentette a csúcskategória döntőjéből kiesett óriások becsületét, nem mintha ez vigasztalná a két sztárklub szurkolóit. De legalább az átlag spanyol azzal vigasztalódhat, hogy a második számú kontinentális kupában házi döntőt rendeznek. A bukaresti finálét a Valenciát búcsúztató kisebbik madridi alakulat, az Atléticó és a baszkok szeme fénye, a Sportingot kiverő Bilbao játssza. Így aztán aki esetleg a Real és a Barca botlása kapcsán a spanyol labdarúgás visszaesésére következtet, az minden bizonnyal téved. Egyrészt ugye még mindig az aktuális világ- és Európa-bajnok ország prominens képviselőiről beszélünk, másrészt a jelek szerint az sem kedvetleníti el a kicsiket, hogy a két nagy most már évek óta külön bajnokságot rendez egymás között a Primera Divísion keretein belül. Nem is oly rég, a Manchester United BL-ből történt kiesése után láttak napvilágot az Európa Liga színvonalát és jelentőségét lekicsinylő nyilatkozatok, amiket később - nyilván némi UEFA-ráhatásra - cáfoltak. A MU aztán összeszedte magát, eljutott a nyolcaddöntőig, ahol kettős vereséggel búcsúzott. Hogy ki pottyantotta ki? Az egyik döntős, a Bilbao. Erről hirtelen egy magyar szólás jut eszembe, ami apró változtatással, a spanyol futball erejére utalva úgy szól: aki a kicsit megbecsüli, a nagyot megérdemli.

3. Zalaegerszegi kuriózum

Az európai topbajnokságok mellett azért a mi NB I-ünk is tartogat izgalmakat. Nem dőlt még el a bajnoki cím, ma játsszák a Magyar Kupa döntőjét, megy a harc a bent maradásért. Egyvalami vált biztossá, a Zalaegerszeg kiesett. A tíz évvel ezelőtt még aranyérmet szerző, majd a BL-ben a Manchester Unitedet verő klub ráadásul úgy zuhant a mélybe, hogy közben Európában egyedüliként nem nyert mérkőzést a nemzeti bajnokságban. Tetézte a bajt, hogy az utolsó, még halvány esélyt jelentő meccsén, a Videoton ellen néhány játékosának az idegei is felmondták a szolgálatot, ezért három eltiltottja nélkül, szakmailag és morálisan lenullázva utazott el Pápára. Oda, ahol létkérdés a pontszerzés, hiszen a Lombard esetében nem csak rezeg, hanem már erősen mozog a léc. És ekkor megtörtént a csoda, sokan legalább is annak minősítik a ZTE 26. fordulóban szerzett első győzelmét. Én nem egészen így gondolom, szerintem mostanra tisztult meg a keret azoktól, akik elsősorban idegileg nem tudták feldolgozni a gyalázatos teljesítményt, illetve szakmailag nem ütötték meg az élvonal alsó szintjét. Az előzmények tükrében bravúrnak is nevezhető siker persze korántsem jelenti azt, hogy automatikusan jön a következő, és a Zete simán nyeri a hátralévő négy bajnokiját. Az is benne van a pakliban, hogy mindegyiket elveszíti. Egyvalami nem mindegy - milyen játékkal.

4. Futócipő helyett evező

A sport azért is szép, mert sokszor hihetetlen, vagy legalább is nehezen elképzelhető dolgokat produkál. Ha valaki a saját területén világszínvonalú teljesítményre képes, azt megismerik és elismerik. Ha pedig ez az ember úgy dönt, hogy egy merőben más közegben, teljesen eltérő edzésmunkát igénylő sportágban szintén a legjobb akar lenni, akkor annak még inkább nő a népszerűsége, és talán a korábbi ellenfelei is drukkolnak neki, hogy sikerüljön. Most éppen Jana Pittman gondolta úgy, hogy kilép a futócipőjéből, belép egy hajóba, lapátot vesz a kezébe, és megcélozza az olimpiát. Nem turistaként, hanem versenyzőként. Az ausztrálok korábbi kiváló gátfutója, aki 2003-ban és 2007-ben a világ legjobbja volt, Londonban evezősként akar kitűnni. Emeli a döntés értékét, hogy Pittmant nem holmi kalandvágy vezérli, hanem egy sérülés miatt határozott így. A lába már nem bírta a terhelést, ezért olyan sportágat keresett, ahol másik testrészt, más izomcsoportot kell megmozgatni a siker érdekében. Amúgy fizikálisan tökéletesen rendben van, a győzelemhez elengedhetetlenül szükséges mentális felkészülését pedig egy honfitársának a története segíti. A szintén a gátfutást befejező Kim Crow 2010-ben és 2011-ben a kétpárevezős tagjaként szerzett vb-ezüstöt.

5. A mi Nagylacink

Lehet, hogy ennek hírnek nem itt, hanem a ,,Heti Hármasban" kellene szerepelni. Aztán mégis úgy gondoltam, hogy az évek óta húzódó, Nagy László spanyol állampolgárságát, és válogatottbeli szereplését firtató történetben több a pozitívum. Leginkább azért, mert vége. Bevallom, a kezdetektől fogva nem tudtam elképzelni, hogy a világklasszis balkezes átlövő játszik még valaha magyar címeres mezben, azt meg pláne nem hittem, hogy a londoni olimpián. A szívem persze több millió honfitársaméval együtt azt súgta, hogy Nagy Laci valóban a miénk, hiába gazdagodott meg a Barcelonában, ha máshol nem, legalább a lelke mélyén maradt még valami, ami a magyar válogatotthoz köti. Aztán félretettem a profi világhoz amúgy is idegen érzelmeket, és elkezdtem számolni. Nem az euromilliókat, azt meghagyom neki, hanem azt, hogy 2009. június 21.-e és a 2012-es londoni olimpia között mennyi idő telik el. Nem kellett hozzá einsteini agy, hogy rájöjjek, a végeredmény több, mint három év, azaz hősünk legutóbbi magyar válogatottbeli szereplése óta éppen eltelt annyi esztendő, amely a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) idevonatkozó passszusában olvasható. Márpedig minimum ennyi kihagyás kell ahhoz, hogy valaki egy másik ország színeiben is kézilabdázhasson. Most értünk a kritikus intervallumhoz, és meg is történt az ,,állampolgárosítás", azaz Nagy László ott lehet az ötkarikás játékokon - spanyol mezben. Az összes többi, eddig elhangzott vita, felvetés, érv és tagadás - a bántás legkisebb szándéka és mindenfajta minősítés nélkül - parasztvakítás volt. Lehet azon morfondírozni, hogy miért kellett ilyen hosszú ideig lebegtetni a döntést, miért nem lehetett már korábban közölni az egyértelmű szándékot, ám ez legyen az érintett problémája, számoljon el ő a halogatás (nem a döntés) okozta presztízsveszteséggel. A várva-várt hírt aztán néhány nappal később követte egy másik, ami arra utal, hogy ennek a szikáran érdekvezérelt történetnek van azért egy gyenge, de kihagyhatatlan szála. A Barcelona elvérzett a BL-negyeddöntőben, Nagy Lászlónak egy hónap múlva lejár a szerződése a katalánoknál, az MKB Veszprém pedig gyökeresen átalakul. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a világklasszis játékos hamarosan ,,Építők-mezben" feszít, légiósként a legjobb magyar klubcsapat sikereiért harcol, és ezrek skandálják majd a nevét az Arénában. Így lehet a sokak által hazaárulónak megbélyegzett ,,nagylászlóból" rövid időn belül ünnepelt sztár, azaz újra ,,Nagylaci".

6. Öreg ember nem vén ember

Bernie papa bekeményített. Szükség is van rá, hiszen a Forma 1 ura, a versenysorozat kereskedelmi jogait birtokló milliárdos üzletember 81 éves, és ilyenkor már nem csak határozottnak kell lenni, hanem annak is kell látszani. Ecclestone úr úgy döntött, hogy harmadszor is megnősül, feleségül veszi a brazil Fabiana Flosit. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy érdekek húzódnak meg a frigy hátterében, szögezzük le gyorsan, nem futó kalandról, hanem munkakapcsolatból eredő kétoldalú vonzalomról van szó. A 35 éves szépség ugyanis korábban a Brazil Nagydíj marketingese volt, nem mellesleg (bár a képet nézve inkább azért...) már két éve együtt él a főnökkel. A korkülönbség nem lehet akadály, eddig sem volt az, hiszen Ecclestone a korábbi asszonyait - Ivyt és Slavicát - sem az öregek otthonából menekítette ki. S mivel az imént említett hölgyektől három lánya - Deborah, Tamara, Petra - is született, fogadjuk el, hogy a magasságbeli különbség sem hátráltatja őt a házaséletben. Fabiana egyébként - tűsarkú nélkül - mindössze húsz centit ver Bernie-re, ellentétben mondjuk Slavicával, aki harminccal volt több nála, ám ennek csak akkor van jelentősége, ha egymás mellett állnak. Ecclestone el is ütötte a méretbeli különbséget firtató kérdéseket azzal, hogy ,,legalább a leánykérésnél nem kellett letérdelnie." Így aztán akkor sem kellett nagyot hajolnia, amikor a 160 ezer dollárt kóstáló eljegyzési gyűrűt felhúzta Fabiana ujjára. Most már csak az esküvő és - legyünk konzervatívak - a nászéjszaka van hátra. Gyanítom, az előbbi kivételes média esemény lesz, aztán hogy a másik mekkora nyilvánosságot kap, azt nem tudom. Lehet, hogy mindössze aprócska - mindenfajta célzás nélkül - nyúlfarknyi hír jeleneik meg arról, hogy megtörtént a dolog. Stílusosan egy luxusapartmannak berendezett boxban.

Heti Hármas

1. Cozma-ügy újratöltve

Előrebocsátom, nem értek a joghoz. Mint ahogyan azt sem tudom értelmezni, miért szabhat ki ugyanabban az ügyben egymástól drasztikusan eltérő ítéletet két bíróság. Tudom, változhat a tényállás, másként értelmezheti a felsőfok az ,,alsó" által értékelt bizonyítékokat. De ennyire? A Marian Cozma 2009. február 8-ai meggyilkolásáért, és csapattársai, Ivan Pesics valamint Zsarko Sesum életveszélyes bántalmazásáért indított perben jogerős döntés született, miszerint - a teljesség és a szakmaiság igénye nélkül - a két életfogytiglani büntetést 18, a 20 év fegyházat pedig 8 év börtönre mérsékelték. Hol itt az igazság? - kérdezik most sokan azok közül is, akik jártasak a paragrafusok tengerében. Az MKB Veszprém közleményben fejtette ki véleményét a határozattal kapcsolatban, majd tudatta, minden törvényes eszközt megragad annak érdekében, hogy a bűnösök azt kapják, amit megérdemelnek. Az ügy minden bizonnyal törvényességi felülvizsgálati kérelemmel folytatódik, van tehát még lehetőség a jogorvoslatra. Egyvalamire nincs, Cozmát visszahozni közénk. Tudja ezt a család is, akik még mindig képtelenek feldolgozni a tragédiát, három éve gyászolják Mariant, és most értetlenül állnak a bírósági döntés előtt. A játékos édesapjának reakciójában minden benne van: ,,Nem találok szavakat...".

2. Veszprémi kézilabda - de kivel?

Egy korszak véget ért. A magyar férfi kézilabda fellegvára, jelenlegi nevén az MKB Veszprém gyökeresen átalakul. Hogy mivé - mármint mi lesz a neve - az tulajdonképpen mindegy, hiszen a szurkolók ma is az ,,Építők" rigmust skandálják a legszívesebben és a leghangosabban. Amióta a kézilabdába is ömlik a pénz, a népszerűsége hatványozottan megnövekedett, egy-egy nyugat-európai sztárklub költségvetése közelít a futballban jelentős szerepet játszó csapatok büdzséjéhez. A veszprémieknek köszönhetően mi is tagjai lehettünk a sportág elitjének, most azért kell szurkolni, hogy ez a pozíció meg is maradjon. Az a hír, miszerint a 19-szeres magyar bajnok mindenese, a klub ügyeit szinte egy személyben intéző Hajnal Csaba, és az utóbbi öt évben vezetőedzőként dolgozó Mocsai Lajos is távozik Veszprémből, valóban arra utal, hogy - kis túlzással - csak az Aréna marad a helyén. Nem feltétlenül baj ez. Ha az új menedzsment is hasonló koncepcióval, uram bocsá', még több pénzzel működteti a csapatot, még hasznot, előrelépést is hozhat a váltás. Az érzelmi szálakba nem érdemes kapaszkodni, azok a mai világban már kevés helyen játszanak meghatározó szerepet. Végső soron a szurkolók döntenek, ha úgy ítélik meg, hogy az új Veszprém megérdemli majd az európai szinten is kiemelkedő támogatottságot, az ötezres nézőszámot, akkor elfogadják. Ha nem, akkor is lesz legalább egy ember, aki még legalább egy évig az állandóságot képviseli. Őt úgy hívják, hogy Carlos Perez. Mocsainak pedig marad a szövetségi kapitányi poszt, abban a reményben, hogy hasonlóan a korábbi évekhez, a jövőben is lesz annyi magyar játékos a Veszprémben, akik közül bátran válogathat.

3. Jó pihenést Pep

A tippjáték befejeződött, Josep Guardiola elhagyja a Barcelonát. Egészen pontosan arról van szó, hogy a katalán sztárcsapatnál négy éve vezetőedzői tisztséget betöltő 41 esztendős szakember nem hosszabbítja meg a nyáron lejáró szerződését. Ezt ugye többféleképpen lehet értelmezni. Guardiola marad a klubnál, de pihenni akar. Vagy, szintén nem áll odébb, hanem valamilyen más feladatot lát el a jövőben. Arra van a legkisebb esély, hogy a Barca-filozófia mentén a csapat játékát tökélyre fejlesztő, és a klub történetében egyedülálló eredménysort produkáló Pep mester a következő szezonban valamelyik európai élcsapat kispadjára üljön. Azt a 13 trófeát, amit a gránátvörös-kékek Guardiolával begyűjtöttek, mással aligha tudták volna megtenni, kellett hozzá az az ember, az az edző, aki szinte gyerekkoruk óta ismerte az azóta világsztárrá vált futballistákat, azok képességeit, erősségeit és gyengéit, akire nem csak az edzéseken és a mérkőzéseken, hanem a civil életben, magánemberként is hallgattak és számíthattak, akinek feltétel nélkül elfogadták az utasításait, a tanácsait. Hogy miért éppen most történt a bejelentés, abban talán közrejátszott a gyakorlatilag elveszített bajnoki cím és a Bajnokok Ligájából történt kiesés. Talán...De nem biztos. Emlékezzünk csak, mi történt tavaly, közvetlenül a második BL-győzelem után? A Marca spanyol sportnapilap kürtölte világgá, hogy Guardiola kitölti a szokásos egyéves szerződését, majd pihen egy esztendeig, és elfogadja a katariak időközben 36 millió eurósra duzzasztott ajánlatát, azaz a 2022-es világbajnokság házigazdájának szövetségi kapitánya lesz. Nem egy elvetélt ötlet. Ha valaki folytatni akarja a tippelést, ami ezúttal már nem arról szól, hogy Guardiola marad-e a Barcelona edzője, hanem azt kell kitalálni, hol vállal legközelebb munkát, akkor a lehetséges helyszínek közé vegye bele Katart is. Óvatosan, de fogadjon rá. Nagyot nem bukhat...