Továbbra is a hosszabbítás mesterei

A Phoenix Coyotes számára ismerős volt a terep a rendes játékidő 60 perce után. Mivel 3-3-at mutatott az eredményjelző, az idei playoff során hatodszor is hosszabbítás lett a jussa a csapatnak, miközben eddig mindösszesen hét mérkőzést játszott. Ha azonban a továbbiakban is ilyen jó arányban kerülnek ki győztesként ezekből a túlórákból, valószínűleg nem fogja panasz elhagyni a játékosok száját.

A Phoenix ezen a néven első főcsoport-elődöntős mérkőzésére készült, míg a Nashville egy év alatt már másodszor tette tiszteletét a második körben, miután a franchise első kilenc, eredménytelenül záródó szezonját követően tavaly sikerült szintet lépniük. Bár egyik gárda neve mellé sem volt írható a rutin tapasztalat előnye, ettől még nem kellett félteni őket megilletődöttség miatt.

Bár az első körben mind a Phoenix, mind a Nashville leginkább a magabiztos kapusteljesítményének köszönhette a továbbjutást, ez a párharc első mérkőzésén csak a hazai részről valósult meg. Mike Smitht alaposan megtornáztatták a vendégek, leginkább a harmadik harmadban, amikor is a Nashville nagyon elhúzott lövések tekintetében: a záró periódust 16-1-re hozták a Ragadozók, de csak annyit sikerült elérniük, hogy Martin Erat révén harmadszor is egalizáltak a találkozón.

Ezt a nyomást képes volt a vendég gárda a hosszabbításra is átmenteni, azonban Smith kapus sem aludt el a szünet után, és ébersége, valamint szenzációs megoldásai révén keltett olyan frusztrációt a Nashville játékosaiban, amit azoknak a csoportriválisai, a Chicago Blackhawks jégkorongozói már jól ismertek az előző körből. Végül a csattanót, a konferencia-negyeddöntő forgatókönyveihez hasonlóan, a Phoenix szolgáltatta. Az ezen a meccsen feltámadt veterán-kontingens neves tagja, Ray Whitney egy támadóharmadban megnyert buli után keveredett a kapu elé, ahova Martin Hanzal szépen centerezett, és az idős játékosnak nem volt más dolga, mint beledöfni a játékszerbe, ami védhetetlenül vágódott be Pekka Rinne hálójába.

A hazaiak részéről feltámadtak az eddig igen csak szürkén játszó, és emiatt sokat kritizált veteránok: az alapszakasz házi pontlistájának élén végző Radim Vrbata is megszerezte első találatát az idei playoffban, de mellette a győztes gólt szerző Ray Whitney is kiemelhető, aki két ponttal abszolválta az első meccset. A csatárokon túl pedig a Phoenix védői továbbra is olyan segítséget nyújtanak a Prérifarkasok támadásaiban, amit most sok más együttes irigyelhet. Rostislav Klesla gólt lőtt és asszisztált, de két másik bekk is feliratkozott a gólpasszosok listájára.

A Phoenix győzelmi receptje tehát úgy tűnik nem változott az első kör sikere után: nem hagyják lazsálni Smitht, akinek felhalmozott védéseiből erőt merítenek a csatárok és a bekkek, akik végeredményben képesek lesznek a kevés lehetőségeikből a lehető legtöbbet kihozni. A Coyotes portása végül 39 védéssel zárta az estét, míg túloldalt a finnek tehetsége, Rinne 24 lövésből eresztett be négy találatot, ami belecsúfított a kapus pompás mutatóiba, amit az első kör során védett össze.