Boedker lett ismét a hős

Sem a Phoenixet, sem a Blackhawkst nem érte igazán váratlanul, hogy a párharc negyedik mérkőzése is hosszabbításba torkollott, hiszen eddig ez a trend a nyugati főcsoport harmadik, illetve hatodik helyezettjének párviadalában. Az viszont, hogy a Coyotes már 3-1-re vezeti a szériát, már igazi meglepetésnek mondható, még ha a pályaelőny birtokában kezdte is meg a rájátszást a sivatagi együttes.

Az előző meccsen lesérült Marian Hossa hiányzott a hazaiaktól, a határozatlan ideig eltiltott Raffi Torres pedig a vendégektől, de már a két név hallatán előre tudni lehetett, hogy melyik csapatot viseli meg jobban az adott játékos hiánya. Ettől függetlenül a Chicago még mindig az egyik legveszélyesebb együttesnek számított a saját csarnokában, a United Centerben, viszont a Prérifarkasokat ez egyáltalán nem ijesztette meg.

Negyven perc gól nélküli játék után a harmadik harmad elején 44 másodperc alatt tett szert kétgólos előnyre a vendég együttes két veteránjának találata révén: előbb a csapatkapitány Shane Doan, majd Taylor Pyatt adott indítékot a vendégörömre a játékrész nyolcadik percében. Rengeteg idő volt azonban még hátra, és Brendan Morrison gyorsan vissza is hozta a hazai reményeket, három perccel később szépített.

Már a kritikus utolsó két percnél jártak a csapatok, amikor a Chicago lehozta a kapusát, és a párharc során harmadszor is sikerült az extra csatárral kiegyenlítenie a mérkőzést, kiharcolva ezzel a hosszabbítást. Azonban a ráadást, csakúgy mint az előzőt, ismét csak Mikkel Boedker döntötte el, aki egyelőre nagyon sziporkázik a hirtelen halálban: pályafutása első két playoff-találata hosszabbításban született, és ennek megfelelően mindkettővel győzelmet harcolt ki csapata számára.

„Hozzászoktunk már. Ez már a negyedik mérkőzés, hogy hosszabbításra került sor. Természetesen szeretnénk, hogy ne húzódjanak el idáig a dolgok, és valószínűleg leginkább ezt preferálná mindenki, de a hosszabbítás megesik. Mi csak boldogok vagyunk, hogy hármat is megnyertünk közülük” – nyilatkozta a meccset követően az elmúlt két ráadás hőse.

A Prérifarkasokat már csak egy siker választja el a franchise első playoff-továbbjutásától ezen a néven, de a jogelődöt, a Winnipeg Jetst is figyelembe véve 1987 után kerülhetnek ismét főcsoport-elődöntőbe, ha a következő három mérkőzés valamelyikét megnyerik.

Brodeur shutouttal tért vissza

Martin Brodeur nem volt túlzottan boldog a keddi 4-3-ra elvesztett találkozó után, amikor is a Panthers egyenlítő találata után Peter DeBoer vezetőedző lecserélte őt Johan Hedbergre. A Devils legendás kapusa azonban nem először járt így illusztris pályafutása során, és általában a következő mérkőzésre ilyenkor mindig fantasztikus teljesítménnyel rukkol elő. Most sem történt másként.

Szüksége is volt a Devilsnek Brodeur védéseire, mivel a túloldalt az a Scott Clemmensen védett, aki 2009-es távozása óta nem kapott ki az Ördögöktől, volt kenyéradóitól. Clemmensen kedden Theodore-t váltotta a kapuban a találkozó elején, majd a meccs végéig érintetlen maradt a hálója, egy meg nem adott gól kivételével.

Az első harmad után nagyon úgy tűnt, hogy a mai napon itt akár egyetlen találat is eldöntheti a mérkőzést, mivel mindkét kapus kitett magáért. Végül a hazai Devils drukkerek örülhettek a 27. percben, amikor is a csapatkapitány, Zach Parisé szép beleérintős találatával megszerezte a vezetést a Devils. Félő volt azonban, hogy kísért a keddi találkozó forgatókönyve, amikor is a Devils háromgólos előnyt adott le és kapott ki végül.

A záró periódus viszont nem hozott Panthers feltámadást, ellenben szült még három Devils találatot. Steve Bernier góljánál Brodeur még asszisztot is jegyzett, már a másodikat az idei playoffban, és Travis Zajac, valamint Ilja Kovalcsuk is eredményes tudott lenni a folytatásban. A Devils végül két emberelőnyös találatot jegyzett a találkozón, ami eddig inkább a Florida névjegye volt, hiszen a párharc eddigi tíz Panthers góljából hat született emberfórban. Csütörtökön viszont nem termett sok babér a Panthers számára, miután mind a hat emberelőnyük kihasználatlan maradt, ami már jobban illett az alapszakasz legjobb emberhátrányos egységével büszkélkedő Devilshez, mint az addigi kiábrándító teljesítményük megcsappant létszám mellett.

Martin Brodeur ezzel NHL-csúcsot állított fel, mivel karrierje 24. playoff-shutoutját jegyezte a 26 bemutatott védésével. A kapus eddig Patrick Roy-val osztozkodott az első helyen 23 shutouttal, de most már egyedül ülhet az NHL trónján ebben a kategóriában. Ami viszont ennél is örömtelibb lehet számára, hogy a csapata kiegyenlítette a párharcot, és kellő önbizalommal vághatnak neki az ötödik találkozónak szombaton, Floridában.

Braden Holtby fiatalon is vezéralak

Az idei playoff mezőnyéből a Washington lógott ki leginkább abban a tekintetben, hogy egy rutintalan kapussal volt kénytelen nekivágni a rájátszásnak, miután Michal Neuvirth és Tomas Vokoun sem tudott talpra kecmeregni sérüléseikből. A 22 éves portás eddig azonban jelét sem mutatja, hogy élete első playoffjában játszik, és hogy alig másfél hónapja még a farmligában szorgoskodott.

Holtby 44 védést mutatott be a Bruins elleni párharc negyedik összecsapásán, a Washingtonnak pedig csupán két gólra volt szükség ilyen performansz mellett a győzelemre. Az első rögtön az első fővárosi lövésből született, amit bostoni dominancia követett – a harmadban mindösszesen háromszor találták el a kaput a hazaiak, míg a Bruins tizennégyszer, de mégis 1-1-es döntetlennel vonulhattak pihenőre a csapatok.

A második harmad a két washingtoni emberelőnynek is köszönhetően már sokkal kiegyenlítettebb játékot eredményezett a pályán, de ebből is a hazaiak kerültek ki kedvezően, miután Alex Szjomin a játékrész végi emberfórt értékesítette. Várható volt, hogy a folytatás nem a Washington támadásairól fog szólni, és így is történt: a Boston a harmadik harmadban ismét három lövésen tartotta a hazaiakat, de hiába kísérleteztek mindenhonnan, Holtby nem engedte maga mögé a játékszert.

A fiatal portás 97.8%-os védési hatékonysággal fejezte be a találkozót, és az előző találkozó kivételével eddig a legbiztosabb pontja a fővárosiaknak. A párharc előtt mindenki Ovecskin, Bäckström és Szjomin brillírozásaira számított, de a valóság egy váratlan kapus párbajt eredményezett eddig, amiben Holtby eddig semmivel sem játszik alárendeltebb szerepet a tavalyi playoff MVP Tim Thomasszal szemben.

A párharc 2-2-ről folytatódik szombaton.

Elliott-tal jobban jártak

Alighanem az egyik legszerencsésebb edzőnek vallhatja magát Ken Hitchcock, a St. Louis Blues vezetőedzője, hiszen két fantasztikus kapus állt a szolgálataiban egész évben. Jaroslav Halak és Brian Elliott egymást múlták felül meccsről meccsre, és egyáltalán nem bánta egyikük sem, hogy ennek eredményeképp egyikük sem vált elsőszámú kapussá a mester szemében, és a mérkőzéseket egymás között felosztva kellett a szezon abszolválniuk.

A playoff kezdetén Jaroslav Halaknak szavazott bizalmat Hitchcock, de nem kellett kétségbeesnie akkor sem, amikor a második mérkőzésen egy sérülés miatt kapust kellett cserélnie, hiszen Elliott is bőven rászolgált a bizalmára az elmúlt hónapokban. Talán a sors fintora volt ez, talán csupán Halak pechje, mindenesetre Elliott-tal a kapuban azóta veretlen a Blues.

A Zenészek a negyedik mérkőzésen is képesek voltak felülkerekedni a San Jose Sharks technikás játékosain, és Elliottot csupán 67 másodperc választotta el attól, hogy hibátlanul zárja a meccset. A Cápák az utolsó két percre lehozták kapusukat, Antti Niemit, a plusz egy mezőnyjátékosért cserébe, és Todd McLellan vezetőedző eme húzása úgy tűnt, hogy beválhat, azonban végül csak egy gólt sikerült kisajtolnia a hat Sharks-játékosnak, ami nem volt elegendő a hosszabbítás kivívására.

A Blues az első elvesztett mérkőzés után immáron zsinórban harmadik győzelmét zsebelte be, és már 3-1-re vezet a párharcban. A Zenészek szombaton harcolhatják ki 2002 után első továbbjutásukat rájátszásban.