Semmi sem jött össze

Kedvezően alakultak a kora délutáni szerdai eredmények a válogatottunk számára, hiszen a japánok szétlövésekkel fektették két vállra az osztrákokat, ezzel pedig megnyílt a lehetőség előttünk, hogy egy szlovén győzelemmel lépéselőnybe kerüljünk a mezőnyben. Sajnos ez nem következett be, és a házigazdák az előző évek világbajnoki összecsapásaihoz hasonlóképpen, 4-1-re legyőzték a mieinket.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy nem volt ez teljes mértékben megegyező a múltkori vereségeinkkel, amikor valóban a jobb csapat nyert. Természetesen nem akarjuk elvitatni a sikert a szlovénoktól, de igaz, ami igaz, ami az első két mérkőzésen összejött számunkra a japánok, illetve az ukránok ellen, az szerda este nem a mi pártunkat fogadta. A meccs elején meglepett minket a hazaiak rohama, és el kellett telnie bő tíz percnek, mire fel tudtuk venni a mérkőzés iramát, azt követően viszont, amikor öt az öt elleni játék folyt - ami ezen a meccsen ritkaságszámba ment, de erről később - akkor abszolút egyenrangú partnerei voltunk a szlovénoknak.

A különbség csak az volt, hogy míg mi szenvedtünk az ő kapujuk előtt, ők minden elpackázott helyzetünket könyörtelenül bosszulták meg. A mi meglátásunk szerint a pech és az összpontosítás hiányának igen kellemetlen kombinációja gyötörte a mieinket a támadó harmadban, nem is beszélve arról, hogy a hazaiak portása, Robert Kristan azt hozta ellenünk, amit Bálizs Bence nyújtott az első két mérkőzésen az ellenfeleink ellen: védést védésre halmozott, és elvette a mezőnyjátékosaink összes önbizalmát.

Pedig több alkalommal is be tudtunk volna köszönni neki 1-0 után, de a jég rossz minősége most nagyon kibabrált velünk vagy éppen a mieink nem tudtak élni az előttük adódó lehetőségekkel. Simának tűnő passzok pattantak el az ütőktől, illetve ziccer helyzetekben voltunk képesek mellé vagy fölé durrantani. Már az ukránok elleni győzelem után is kiemeltük  hogy mennyire fontos lenne, ha a nagy lehetőségeink zömét ki értékesíteni tudnánk - akkor kimaradt egy büntetőlövés Ladányitól, valamint Hári János sem tudta eljuttatni a pakkot az üres kapuig a védő korcsolyái között. A szlovénok ellen a második harmad elején Sofron került ziccerbe, de az EBEL gólkirályán felül tudott kerekedni Kristan kapus.

Így visszatekintve mindenképp ez volt a meccs fordulópontja. Bár már azt megelőzően is jónak ígérkező helyzeteket puskáztunk el, ennél nagyobb lehetőségünk nem adódott előttünk a továbbiakban. A fordulásból a szlovénok letámadtak minket, a kapunk körüli kavarodás után pedig kettős emberhátrányba kerültünk, amit két gólra váltott a hazai együttes.

Speciális egységeink csődöt mondtak

Nehéz úgy mérkőzést nyerni, hogy a játékidő harmadában emberhátrányban játszik a csapat, márpedig a mieinkkel ez történt. A bírók, fogalmazzunk finoman, koránt sem voltak a helyzet urai, és még ma sem értjük, hogy miért kellett minden apróságot két perces kisbüntetéssel jutalmazni. Arról nem is beszélve, hogy igen csak következetlen - vagy következetesen, mindenki döntse el maga - módon fújtak, főként a harmadik harmadban, amikor is az első hat kiállítás a mieinket sújtotta, míg a hátralévő időben a hazai drukkerek idegeit kezdték ki. Mindkét periódusban voltak olyan fújások, melyek felett el lehetett volna tekinteni.

Ancsin János, a Sport1 szakmai kommentátora leginkább az emberhátrányos egységünket kritizálta a mérkőzés után, mi viszont másképp látjuk. Összesen három alkalommal kerültünk kettős emberhátrányba a mérkőzésen és ezekből csak az elsőt váltották gólokra a hazaiak. A hazaiak harmadik emberelőnyös találata azután született, hogy a másik két kettős emberhátrányt kivédekeztük, majd azután szinte pillanatok alatt ismét csak megcsappant a létszámunk. Azt pedig nem kell ecsetelni, hogy az emberhátrányos védekezés milyen nagy energiát emészt fel, főleg ha folyamatosan szórják ki az embereket a csapatból.

Ettől függetlenül Kevin Primeau szavai érvényesültek, miszerint egy jó emberelőny tornákat képes eldönteni. A szlovének háromszor tudtak eredményesek lenni az emberfórjaik alatt, míg mi csupán egyszer, Vas Marci találata révén. Leginkább az emberelőnyünkre varrható az, hogy ilyen nagyarányú lett a különbség, hiszen a harmadik harmad második felében négyszer is extra emberrel támadhattunk, de mindegyiket valamirevaló helyzet nélkül játszottuk le. Próbálkoztunk kék vonalról, próbálkoztunk passzjátékkal, de Kristan vagy tisztán látta a lövést, és lepkéssel hárított, vagy a mi ütőinkről pattant el a korong. Bár Horváthot beküldte Primeau mester Kristan elé zavarni, nem igazán tudtunk így se lecsapni a Kristanról kicsorgó korongokra.

Osztrákok ellen dőlhet el a sorsunk

Sokáig nem szabad emészteni magunkat a szlovének elleni meccs miatt, hiszen fél öttől az osztrákokkal meccselünk, akiket 1977 óta nem győztük le. Ezúttal sem mi vagyunk az esélyesek, viszont legalább egy pontot kell szereznünk ellenük, ha nem akarjuk, hogy az utolsó forduló előtt elússzon a feljutás esélye.

Az első számú feladat, amit ki kell tűznünk magunk elé, hogy fegyelmezettek maradunk, és elkerüljük a kiállításokat. Remélhetőleg nem Alekszej Ravogyinék dirigálnak ezen a meccsen is, mert akkor biztos nem tudjuk ezt elkerülni. Viszont már szerda este is megmutattuk, hogy a négy sorunkkal fel tudjuk venni a versenyt a magasabban jegyzett csapatok ellen is, ehhez viszont az kellene, hogy többet játsszunk egyenlő létszám mellett, mint emberelőnyben vagy emberhátrányban.

Az emberelőnyre nem valószínű, hogy egy rövid éjszaka és egy délelőtti edzés folyamán megtaláljuk a választ, de a passzjátékot a továbbiakban el kellene felejteni, mert láthatóan nehezen tudjuk megszelídíteni a korongot a jégen. Horváth mehetne be ismét takarni a kapus elé, és a maradék két csatárnak a kapu körül kéne ólálkodnia, hogy lecsaphasson a kipattanókra.

Bálizs Bencét ugyan négy góllal megkínálták a szlovénok, de továbbra sem érheti panasz a teljesítményét. Emlékezzünk csak, hogy mit fogott meg az utolsó pillanatokban a magyar emberelőny alatt a második harmad végén! Jó volt látni, hogy a bekapott gólok miatt nem hibáztatta magát - mert nem is volt hibás, gyönyörű találatokat szereztek a hazaiak - és a meccs végéig hajtott. Szükség lesz az ő újabb fantasztikus teljesítményére.

Végezetül pedig fejben össze kell kapnunk magunkat. A fiúkat nem sok választotta el 1-0-ás hazai vezetésnél az egyenlítéstől, de ez a már fentebb említett okok miatt nem jött össze, és végül négy gólosra duzzadt a szlovénok előnye. Hátrányban tudunk játszani, most már csak azt kellene megmutatni, hogy időben fel is tudunk iratkozni az eredményjelzőre, ami lélektanilag nagyon fontos lenne. Hiszen sokkal nagyobb löketet ad egy csapatnak az, amikor egy gólos hátrány után kiegyenlítünk, mint ha négy bekapott találat után szépítünk.

Ettől függetlenül ne kergessünk hiú ábrándokat, és maradjunk a realitás talaján. A válogatottól rövid pihenő után kellene egy 150%-os teljesítmény, hogy felülkerekedjünk az osztrákokon. Ladányiék már sok örömben részesítettek minket, és sok csodát hajtottak végre, de ehhez minden előzőt felül kéne múlni. Ha már egy ponttal távozunk, akkor is elégedettek lehetünk, hiszen így még körbeveréssel lehet esélyünk a feljutásra az utolsó nap eredményeinek függvényében.

A találkozó fél 5-kor kezdődik, a hathárom.hu pedig ezt a mérkőzést is élőben közvetíti!