Tíz a pittsburghi igazság
Újabb fordulatot vett a Penguins és a Flyers párviadala a keleti főcsoport negyeddöntőjében, bár egyelőre még kérdéses, hogy a negyedik meccs eredményének milyen következményei lesznek. Mindenesetre az eddig alvó Penguins sztárok felébredtek, a Flyersnek pedig egy megalázó vereségben lett része hazai közönség előtt, és a párharc során először a narancsmezesek drukkereinek nem volt oka arra, hogy gúnyt űzzenek Sidney Crosbyból vagy Jevgenyij Malkinból.
Ezúttal a Flyers csapott le először, de az előző meccsek tükrében ezt rossz ómennek is lehetett volna értelmezni, ami végül be is igazolódott. Az első harmadban hétszer szólalt meg a gólduda, háromszor a hazaiak, négyszer pedig a vendégek örülhettek a dudaszót követően. Ami viszont most teljesen különbözött az eddigi találkozókhoz képest, hogy Malkin, az alapszakasz pontkirálya és egyetlen 100 pont feletti játékosa, végre észrevehető volt a pályán: előbb gólt szerzett, majd Crosby idei harmadik playoff-góljánál asszisztált.
A folytatásban pedig egy másik fontos elem is kicsiszolódott, nevezetesen Marc-André Fleury is megelégelte a kritikák kereszttüzét, és a hátralévő tizennégy lövést mind ártalmatlanította, melyek a kapuját voltak hivatottak veszélyeztetni. Ezzel együtt a Penguins mezőnyjátékosai nem álltak le Ilja Brizgalov, majd az őt váltó Szergej Bobrovszkij megalázásával, és mindkét kapust öt-öt találattal ajándékozták meg a meccs végére. A Penguins két harmad után már kilenc gólnál járt, végül tíznél állapodtak meg, és kiütéses győzelemmel szépítettek a párharcban és nem mellesleg elkerülték a söprést.
Jordan Staal mesterhármassal segítette ki csapatát, Malkin pedig két góllal és egy assziszttal került ki a hullámvölgyből, de Steve Sullivan és Crosby is hárompontos estét zártak góllal és két gólpasszal. Ez a 10-3-as győzelem pont akkora önbizalmat adhat egy 0-3-as hátrányról induló csapatnak, melyre építkezve talán sikerülhet a Penguinsnek a 2010-es Flyers-csoda után szintén felállnia és továbbjutnia. Az ötödik mérkőzésre pénteken kerül sor, Pittsburghben.
Megoldották a rejtélyt
A Canucks és a Kings párharcának első három találkozója alapján nem túlzás azt állítani, hogy Jonathan Quick oroszlánrészt vállalt abban, hogy a nyolcadik helyen kiemelt együttes elhúzzon 3-0-ra összesítésben. Quick mindössze négyszer kapitulált az első három találkozón, és egy shutoutot is jegyzett az alapszakasz legtöbb hibátlan mérkőzésével büszkélkedő kapus, és a Kings játékosoknak a harmadik meccsen csupán egy találatot kellett szerezniük a győzelemhez.
Nem lehetett arra számítani, hogy pont Daniel Sedin visszatérésével fordul a kocka. A híres svéd ikrek fiatalabbik tagja az elmúlt hetekben sérüléssel bajlódott, és bár nem épült fel teljesen, kénytelen volt harcba állnia, ha már a csapata a kiesés szélére sodródott. A Canucks nyomás ezúttal azonban elmaradt, és helyette két harmadon keresztül a hazai Királyok domináltak mezőnyben, gólokban viszont nem.
Anze Kopitar, a szlovének csillaga juttatta előnyhöz a hazaiakat, azonban a második játékrészben két védő találata révén fordítottak a kanadaiak, holott pont ez alatt a húsz perc alatt volt a legnagyobb a lövésbeli különbség a két együttes között: 18-9 a Kings javára. A Roberto Luongo helyén szorgoskodó Cory Schneider azonban bírta a terhelést, ahogy azt már megszokhatták tőle a rajongók az alapszakasz során is, és minden tőle telhetőt megtett a mérkőzés megnyerésének érdekében.
A záró játékrész már kiegyenlített játékot hozott, és míg Schneider hibátlan maradt az utolsó húsz percben is, addig Quicknek Henrik Sedin lövése után kellett maga mögül kikotornia a pakkot, akinek találata kialakította a 3-1-es végeredményt. Henrik góljánál fivére, Daniel is asszisztált, úgyhogy elmondható, hogy jól sikerült a visszatérés, még ha a játék képe nagyban el is tért az előző meccseken látottaktól. Ha viszont ezen múlnak a győzelmek, akkor valószínűleg egyáltalán nem bánják majd ezt a kanadaiak drukkerei a folytatásban. A Canucks otthonában, vasárnap találkoznak ismét a felek.
Minden nyílt keleten
Négy mérkőzés után lassan kijelenthető, hogy a New York Rangers és az Ottawa Senators tökéletes komplementerei egymásnak, és nem véletlen, hogy a párharc 2-2-es összesítéssel megy vissza a Madison Square Gardenbe. Az első ottawai meccs után, melyet a Rangers 1-0-ra nyert Henrik Lundqvist hathatós segítségének és Brian Boyle találatának köszönhetően, a másodikon már érvényesült a hazai pálya előnye, és a kanadaiak kiegyenlítettek.
A találkozó forgatókönyve azonban nagyon hasonlított a második mérkőzéséhez, amikor szintén hosszabbításban, hátrányból való felállás után egalizálta a párharcot a Senators. Most kétgólos hátrányból kellett feltámadnia a hazai együttesnek, miután két emberelőnyös találattal szerzett kényelmesnek tűnő előnyt a Rangers az első harmadban, míg Lundqvist továbbra is hibátlanul védett. A svéd kapusnak azonban négy harmad után véget ért a shutout-sorozata, Milan Michalek ugyanis a 28. percben szépíteni tudott, majd egy játékrész végi emberelőny során Szergej Goncsár 2-2-re módosította az eredményt.
A folytatásban inkább a Rangers akarata érvényesült a támadóharmadokban, de Craig Andersson ismét bebizonyította, hogy képes felvenni a versenyt Lundqvisttal a védések tekintetében. Az Ottawa játékosai pedig érezték, hogy ezt meg kell hálálniuk valahogyan. A hosszabbítás harmadik percében ez be is következett, a decemberben Phoenixből érkező Kyle Turris talált be az Ottawa első lövéséből a ráadásban, és ezzel sorozatban hét elvesztett hazai playoff mérkőzés után megszerezte első playoff-győzelmét a csapat.
A párharc tehát teljesen nyílt maradt, és egyelőre egyik csapat sem tudott igazán lépéselőnybe kerülni a másikkal szemben. A két csapat küzdelmei szombaton folytatódnak a Madison Square Gardenben.
