Bajban a Detroit

Bár a Detroit Red Wings az alapszakasz hajrájában már koránt sem nyújtott olyan domináns teljesítményt, mint a szezon első kétharmadában, köszönhetően leginkább a rengeteg kulcsjátékos lesérülésének, azért kevesen gondolták volna a Nashville elleni párharc előtt, hogy a Ragadozók képesek lesznek 3-1-es előnyre szert tenni ellenük a playoff-szériában. Elvégre a Red Wings igazi mumusnak számított a Nashville számára, és az alapszakaszban sem ment olyan jól a Ragadozóknak a Joe Louis Arénában.

A playoff azonban mindig tartogat meglepetéseket, és a Nashville két detroiti győzelme is ezek közé sorolható. Az eddigi Nashville-i csoda hátterében Pekka Rinne áll, aki újabb megsüvegelendő teljesítménnyel rukkolt elő: a két nappal korábbi 41 védéses estéje után a finn portás ezúttal is eljutott 40 lövés ártalmatlanításáig, és csupán egyszer kapitulált. Érdekes módon a Nashville eddig azokat a mérkőzéseket nyerte meg, amikor a Detroit nagy arányban túllőte őket.

"Általában a mérkőzés sokkal könnyebb, amikor több koronggal szembesül az ember" - nyilatkozta saját hatékonyságáról Rinne, akinek hathatós segítségével már csak egy győzelemre van a Nashville attól, hogy kiejtse a Detroitot, és egy év után ismét bejusson a főcsoport-elődöntőbe, mint tette azt tavaly a csapat, a franchise történetében először.

A sokat megélt detroiti veteránok is tisztában vannak nem túl kedvező helyzetükkel, de a feladás gondolata fel sem merült bennük. Még akkor sem, ha az NHL történetében 229 alkalomból eddig csupán húsz csapatnak sikerült azt a megsüvegelendő tettet végrehajtania, hogy 1-3-as párharcállásból fordítani tudott, és tovább ment a következő körbe. Utoljára a 2010-es playoffban került sor erre, akkor a Montreal nevethetett a végén a Washington ellen, de abban az évben a Philadelphia még a kanadaiakat is túlszárnyalta, hiszen az NHL mindösszesen harmadik együtteseként jutottak tovább 0-3-as deficitből.

Kivégezték az Ördögöket emberhátrányban

Tíz évvel korábban a Florida és a New Jersey találkozója teljesen másképp alakult volna az első hét perc után, amely alatt a hazai pályán játszó Ördögök háromgólos előnyre tettek szert. Régebben a korai vezetésszerzés, és ez a nagy differencia automatikus Devils sikert eredményezett, azok az idők azonban már eljártak a csapat felett, pedig még mindig a legendás Martin Brodeur őrzi a New Jersey ketrecét.

Brodeur azonban a második harmad elején levonulhatott a cserepadra, követve túloldali kollégája, Jose Theodore első harmadban mutatott példáját, akit Kevin Dineen vezetedző a harmadik bekapott gól után rántott le. Helyére azt a Scott Clemmensent állította be, aki 2009-es távozása óta nem kapott ki az egykori kenyéradója, a New Jersey ellen.

Ami a Floridánál bevált, az a Devilsnél kevésbé - a Panthers a jó emberelőnyös kihasználásuknak köszönhetően kiegyenlítette a mérkőzést a második játékrész elejére, majd később Johan Hedbergnek is beköszöntek a Párducok, megint csak emberfórban. A Florida végül mindhárom emberelőnyét gólra tudta váltani, ami azért is szembetűnő, mivel a New Jersey az alapszakaszt a liga legjobb emberhátrányos egységével tudta le. Ennek nyomát sem látni eddig a párharcban, a Panthers ugyanis szabályos módon kivégzi a Devils megcsappant létszámú védekezését - tíz találatukból eddig hatot szereztek emberelőnyben a Párducok az első három mérkőzésen.

A Párducoknak tehát nem kellett sokat várni a hosszú hazai playoff sikertelenség megszakítását követően az újabb győzelemre, és ezzel a sikerrel vissza is vették a pályaelőnyt a Devilstől.

Veszteség vezéráldozattal

Szegény Sólymokat még az ág is húzza, panaszkodhatnak a Blackhawks drukkerek. Nem elég, hogy Mike Smith fantasztikus formája továbbra sem hagy alább, de a Chicago az első harmadtól kezdve kénytelen volt nélkülözni a csapat legjobb csatárát. Marian Hossát, a Sólymok alapszakasz pontkirályát Raffi Torres ütközte le úgy, hogy utána hordágyon kellett leszállítani a jégről a szlovák csatárt. A kórházi teszteken átment a játékos, és valószínűleg nem is kell huzamosabb ideig távol maradnia az együttesétől, de hiányát ki tudták használni a vendég Prérifarkasok, ami miatt a Blackhawks szurkolók joggal bosszankodhatnak.

Ezúttal a Chicago szerzett kétszer is vezetést a mérkőzésen, melyekre mindkétszer tudott válaszolni a sivatagi gárda, előbb Rostislav Klesla, majd a veterán Ray Whitney révén. Az előző találkozókkal szemben a Prérifarkasok figyelme nem lankadt az utolsó percben sem, és képesek voltak 2-2-vel kihúznia rendes játékidő végéig.

Következett a hosszabbítás, és nagyon úgy tűnt, hogy a hazaiak gyorsan dűlőre tudnak jutni, de Smith, a vendégek hálóőre továbbra is bekapcsolva hagyta a Blackhawks csatárokat nyomorító üzemmódot, és ezt a saját csapattársai meg is tudták lovagolni. Míg a Sólymok hatszor kísérleteztek a ráadásban, a Prérifarkasoknak elegendő volt csupán két lövés ahhoz, hogy bejuttassák a korongot Corey Crawford hálójába, visszaszerezve ezzel a vezetést a párharcban.

A chicagói túllövések ellenére rendkívül szoros ez a széria a playoffban, miután mindhárom találkozó hosszabbítás után dőlt el, és egyelőre nem mutatkozik meg az, hogy a hazai jégből valamilyen előnye származna az otthoni együttesnek.