Tartjuk magunkat nyomás alatt is

Az ukránok ellen 3-1-re győzedelmeskedtünk, egy igazán izgalmas és változatos mérkőzésen, aminek a kulcsfontosságú mozzanata az volt, hogy kibírtuk kapott gól nélkül a meccs azon periódusait, amikor az ukránok nagyon rákapcsoltak. Itt emelhető ki igazán Kevin Primeau vezetőedző munkássága, aki képes volt nagyjából négy azonos erősségű sort összeeszkábálni a világbajnokságra. Ennek köszönhetően nyugodtan beküldhette a negyedik sorban munkálkodó Magosiékat az ukrán rohamok közepette, csakúgy mint az első sorunkként számon tartott Sofronékat.

Ez főként gyümölcsözőnek bizonyult azután, hogy az ukrán együttes átállt a kétsoros játékra a harmadik harmadban az egyenlítés reményében. Míg az ellenfél első két sorának minden energiáját felemésztették a jégen töltött hosszú percek, mi folyamatosan négy friss sorral tudtunk válaszolni rájuk. Arról nem is beszélve, hogy ugyebár az első találatunkat pont a más helyeken lesajnált negyedik sor szerezte az első harmad közepén, ami már a második találat volt a vb-n a Benk, Galanisz és Magosi-féle triótól.

Ez a négysoros játék döntő fontosságú lesz a következő két meccsen is, hiszen a szlovének és az osztrákok is papíron nagyobb erőt képviselnek nálunk. Tartalékolni kell a fiúk erejét, hogy ha hátrányba kerülünk, akkor esélyünk legyen a gólszerzésre, illetve ha az előnyt őrizzük, akkor mindenki teljes bedobással védekezzen a saját harmadban.

Speciális egységek

A japánok elleni mérkőzés után megemlítettük, hogy a speciális egység jelentősen feljavult az egy héttel korábbi lengyelek elleni felkészülési meccsek óta, és ezt az állítást továbbra is tartjuk. Bár emberelőnyben nem tudtunk gólt szerezni, de a gólhelyzet általában ott van, csak néha túlkombináljuk a dolgokat. Érdemes lenne, főleg a játék vége felé, az egyszerű megoldásokra törekedni, amit már Kovács Csaba japánok elleni találatánál is észrevehettünk: egy játékost beküldünk a kapus elé, aki tudná takarni annak kilátását, és ezt követően messziről, illetve közelről kísérletezni.

Az emberhátrányra viszont tényleg nem lehet panasz. Bálizs Bence és a védők tökéletes harmóniával keserítik meg az ellenfél emberfóros egységeinek életét – védekező játékosaink pontosan helyezkednek, kellőképpen agresszívek, és a felszabadító lövéseink zöme is sikerül, úgyhogy ritkán kerülünk olyan kellemetlen helyzetbe, hogy már több mint egy perce jégen vannak az emberhátrányos védekezőink. A legnagyobb dicséretet természetesen Bálizs Bence kapja, akiről ritkán jön ki a korong, vagy ha mégis, akkor is sikerül olyan helyre kicsúsztatnia a pakkot, ahol nem várakozik az ellenfél csatára, így a védőink gyorsan tudnak takarítani a kapunk elől.

Az ukránok emberelőnyben szerezték meg egyetlen találatukat hétfőn, de az egy öt a három elleni szituációból született. Illetve pont lejárt Hegyi Ádám kiállítása, de éppen csak a jégre lépett, amikor az ukrán csatár szép lövés után varázsolta a felsőbe a pakkot.

Bár az emberhátrányos egységünk jól szuperál eddig a vb-n, a következő két meccsen nem árt, ha fegyelmezettebbek vagyunk, mert mint már említettük, a szlovén és az osztrák válogatott is egy más dimenziót képvisel nálunk – legalábbis papíron. Ladányi elpuskázott büntetőlövése után például mérgében ellőtte a pakkot, amiért tíz perces fegyelmi büntetést kapott – hasonlóban volt része Hárinak is a felkészülési meccseken – az ilyenfajta butaságokat meg nem engedhetjük meg magunknak. Ladányi csupán a hosszabbításban térhetett volna vissza a jégre, ha odáig fajult volna a dolog, ami szerencsére nem így történt.

Koncentráció, koncentráció

Ha már Ladányi büntetőlövése szóba került, akkor érdemes megjegyezni, hogy a kritikus pillanatokban egyelőre nem brillírozunk. Szerencsére Vas Jankó üres kapus találata volt az üdítő kivétel, de azt követően Hári János elszórakozta az újabb helyzetet az ukránok kiürített hálója előtt, és már a lengyelek ellen is hasonlóképpen jártunk. Ezek egyelőre nem bosszulták meg magukat, de a következő két mérkőzésen luxus lesz a hasonló szituációkat eredményesség nélkül zárni.

Ahogy a Ladányiéhoz hasonló büntetőlövéseket is kötelező lenne értékesíteni. Válogatottunk veteránjának nem volt szerencséje, és csupán a kapuvasat találta el, de érdemes lenne a szünnapon ezekre nagyobb hangsúlyt fektetni. Bár semmi sem adja vissza egy ilyen szoros mérkőzés alaphangulatát, és a játékosokra nehezedő nyomást, ezzel meg kell birkózni, és az utolsó pillanatokban is észnél kell lenni.

Mi is kell a feljutáshoz?
Az IIHF módosításai után a divízió I-es világbajnokságot felosztotta a szervezet A és B csoportra a világranglista helyezései alapján. Válogatottunk az erősebb A jelű hatosba került, melyből az első két csapat juthat fel a hokivilág krémjébe, míg a csoport utolsó helyezettje visszacsúszik a B csoportba. A világbajnokság hárompontos rendszerben zajlik: rendes játékidőben megnyert mérkőzésért három pont jár, hosszabbításban/szétlövésben kivívott siker két pontot ér, hosszabbításos/szétlövéses bukás után egy ponttal gazdagodik az adott csapat, valamint hatvan perc alatt elszenvedett vereségért nem jár pont.

Sorsdöntő találkozók előtt

A japánokat és az ukránokat kipipálhattuk tehát, és ezzel legalább annyit sikerült elérni az első két nap után, hogy a legpesszimistább elképzeléseket, miszerint vissza fogunk csúszni a divízió I-es vb B csoportjába, immáron elfelejthetjük. Nagyon vissza kell esnie a válogatott teljesítményének ahhoz, hogy az utolsó napra veszélybe kerüljön az A csoportos tagság, nem is beszélve arról, hogy ezzel együtt a japánoknak, a briteknek és az ukránoknak is fölényesen kellene nyerniük a következő mérkőzéseiket, úgy, hogy közben egymás ellen is játszanak.

Aki szeret a történelemben bogarászni, az extra reményekkel vizionálhatja a vb hátralévő fejleményeit, elvégre utoljára pont Szapporóban sikerült a japánok és az ukránok felé is kerekednünk – az akkor feljutást ért. Most azonban más a helyzet.

Először a szlovénekkel ütközünk meg szerda este, akik ellen az utóbbi időben, meg úgy mindent egybe vetve sem termett sok babér számunkra. Ötször mérkőztünk meg velük eddig szlovén földön, és négy vereség mellett csupán egy döntetlenre futotta ellenük. Ami mégis kedvező lehet számunkra, amellett, hogy eddig egyáltalán nem meggyőző a játékuk, hogy a válogatottunk magját legfőképp Volánosok adják, akik az EBEL-ben ugyebár a szlovén főváros egyletével harcoltak a playoff első körében. Ismerős lehet nekik a terep, és a játékosok egyaránt, és az sem ront az esélyünkön, hogy Anze Kopitar sem játszik, mivel a szlovénok szupersztárja az NHL-es klubjában brillírozik jelenleg a Vancouver Canucks ellen.

Majd következnek csütörtökön az osztrákok, akiket utoljára 1977-ben sikerült legyőznünk, ami nem mostanság volt. Az eddigi játékuk alapján borítékolható az ő feljutásuk, és ellenük már az egy pontot érő hosszabbításos vereségnek is örülnénk.

Éppen ezért valószínűsíthető, hogy ismét a szlovénok elleni eredmény fogja eldönteni, hogy maradunk-e jövőre is ebben a hatosban, vagy feljebb tudunk-e lépni egy szinttel. Bálizs Bence védéseiben továbbra is bízhatunk majd, ahogy a négysoros játékunk is okozhat kellemetlen meglepetést a házigazdáknak. A jég minőségén nem sikerült javítani Ljubljanában, de ez talán a szlovénok ellen pont kapóra jön, hiszen az ő játékuknak sokkal szervesebb részét képzi a passzjáték, mint a miénknek. A folyton pattogó korong megszelídítése pedig még a házigazdák számára sem egyszerű feladat.

Mint azt szintén kiemeltük, a meccs végi koncentráción is sok fog múlni. Még várat magára az a pillanat, amikor a vb-n először hátrányba kerülünk, de a lengyelek ellen sikerült fordítani a második felkészülési mérkőzésen, ami mutatja, hogy van tartása a csapatnak. A lényeg, hogy a mérkőzés végjátékára se adjuk fel, ha esetleg egygólos hátrányban találnánk magunkat, és bátran húzzunk meg váratlan dolgokat, ami még a saját mesterünket és társainkat is meglepné. Galanisz ukránok elleni találata például pont ilyen volt – nem félt a védők túlerejétől, és merészségét siker koronázta.

Minden erőnkkel tehát a szlovénokra kell összpontosítanunk, és reménykedni abban, hogy a későbbi körbeverések nekünk kedvezően alakulnak. Akármilyen eredmények is születnek szerdán, illetve csütörtökön, ez a válogatott sokadik alkalommal is bebizonyította, hogy hajtja őket a magyar szív, és abszolút szerethetőek. Erről ne feledkezzünk meg, akárhogy is végződik ez a hét.