Polyák Imre 1932. április 16-án született Kecskeméten. Budapestre kerülve rendőrségi állományba lépett, tanfolyamot végzett a Rendőrakadémián, a Testnevelési Főiskolán pedig 1971-ben birkózó szakedzői végzettséget szerzett.

1949-ben vették fel a Budapesti Dózsához - később Újpesti Dózsához - birkózónak. Az egyesület színeiben 14-szeres magyar bajnok volt, 12-szer nyert egyéniben (ötször pehelysúlyban, hétszer könnyűsúlyban) és kétszer csapatban.

Kötöttfogásban az 1952. évi helsinki, az 1956. évi melbourne-i és az 1960. évi római olimpián ezüstérmet nyert, míg végül 1964-ben Tokióban már aranyérmesként állhatott a dobogó legmagasabb fokára. 1951 és 1964 között 51 alkalommal lépett szőnyegre a magyar válogatott tagjaként. A világbajnokságokon összesen három alkalommal nyert aranyérmet, 1955-ben Karlsruhéban, 1958-ban Budapesten és 1962-ben Toledóban, ezüstérmet 1961-ben Jokohamában és 1963-ban Helsingborgban szerzett.

Az aktív versenyzés befejezése után, 1965-től az újpesti lila-fehérek edzőjeként, majd szakosztály-vezetőjeként és szaktanácsadójaként tevékenykedett. Dolgozott a kötöttfogású válogatottal is. 1982-ben a Belügyminisztérium dolgozójaként vonult nyugdíjba.

1958-ban és 1962-ben az év sportolója, 1964-ben az év birkózója, 2000-ben pedig az évszázad birkózója lett. 2003-ban beválasztották a sportági Hírességek Csarnokába. 2004-ben - a díj alapításakor - megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2005-ben MOB Érdeméremmel tüntették ki.

Polyák Imre 2010. november 15-én hunyt el Budapesten.