Kiütköztek az indulatok
Már az első két meccs sem szűkölködött érzelmekben a Flyers és a Penguins párharcában, de a harmadik, philadelphiai találkozón már végleg kiütközött az elkeseredettség a Pingvineknél, és a kilátogató nézősereg egy all-star gálának beillő góltermelést láthatott régi hokit idéző tömegbunyókkal fűszerezve.
Csakúgy, mint az előző két találkozón, először a Pittsburgh szólaltatta meg a góldudát, azonban a Flyers ezúttal gyorsan tudott reagálni és fordítani. Előbb Maxime Talbot egyenlített emberhátrányból, nem éppen szép szavakat kiváltva ezzel az egykori Penguins-szimpatizánsok szájából, majd Danny Briere három és fél perc leforgása alatt duplázott, amivel már 3-1-re mentek a hazaiak.
Nem is bírták cérnával tovább a Penguins játékosai, és húsz másodperccel később egy pennsylvaniai rivalizáláshoz hű csetepaté keveredett a játéktéren, amelyben még maga Sidney Crosby is részt vett, holott ő egyáltalán nem a verekedéseivel vonult be az NHL nagyjai közé. Míg Crosby és a Flyers szupersztárja, Claude Giroux megúszták egy ötperces büntetéssel, addig Kimmo Timmonen és Kris Letang már nem voltak ilyen szerencsések, és őket véglegesen kiállították a bírók, akik ezzel igyekeztek visszavenni az irányítást a kezükből kicsúszott mérkőzés felett.
Kevés siker koronázta törekvéseiket, hiszen két perc múlva újabb felhördülésre adott okot a Penguins a hazai közönség számára: Brayden Schenn szabályos ütközése után Arron Asham vitte le a Flyers fiatalját a jégre, majd igazán sportszerűtlen módon még egy tockost is adott az ártalmatlanul fekvő ellenfelének, így Asham is megkapta a maga véglegesét. Mínusz két emberrel és mínusz két gólról vágott neki a folytatásnak a Penguins.
A második harmadban úgy tűnt, hogy lecsillapodtak a játékosok kedélyei, és a Penguins két találatot is szerzett, viszont eközben ugyanennyit kapott, úgyhogy megmaradt a kétgólos különbség a két csapat között. Marc-André Fleury izgága teljesítményét meg is unta Dan Bylsma vezetőedző, és a záró játékrészre már Brent Johnsont küldte ki a Penguins kapu őrzésére.
Aki viszont szintén nem maradt érintetlen, mivel fél perc sem telt el és Giroux beköszönt a cserekapusnak. Ezt követően a mérkőzés egy higgadtabb mederben csordogált a végső dudaszó felé, azonban az 56. percben megint elszabadultak az indulatok, amiket már nem tudtak féken tartani az eredménytelenségből fakadó frusztráció következtében a vendégek. Újabb játékosoknak kellett idő előtt elhagynia a pályát: Derik Engelland, James Neal és Craig Adams számára ért véget a mérkőzés a Pingvinek részéről, valamint hazai oldalról Wayne Simmonds is vonulhatott a zuhanyzóba.
A slussz poént Talbot szolgáltatta, aki másodszor is betalált a találkozón, és kialakította a 8-4-es végeredményt. A Penguins az utolsó percekben kozmetikázhatott volna az eredményen, de nem voltak képesek kihasználni Zac Rinaldo büntetését.
A Flyers így már 3-0-ra vezet a párharcban. Története során mindössze tizenegyedszer kezdett meg ilyen jól egy párbajt a narancsmezes együttes. Scott Hartnell már a playoff kezdete előtt vérfürdőt ígért, és erre a harmadik mérkőzésen sor is került: a Penguinsnek 89, a hazaiaknak pedig 59 perc büntetést osztottak ki a bírók, akik továbbá nyolc játékost jutalmaztak végleges kiállítással, de még így sem tudták kordában tartani a mérkőzést.
Az NHL történetében mindösszesen három csapatnak sikerült felállnia 3-0-ról, legutóbb pont a Flyers vitte véghez eme történelmi cselekedetet a Boston ellen a 2010-es a konferencia-elődöntőben. Figyelembe véve a Flyers Penguinsszel szembeni magabiztosságát, igen valószerűtlennek tűnik egy Penguins feltámadás lehetősége, amihez elsősorban mindenképp szükség lenne Jevgenyij Malkin góljaira, aki az első három összecsapáson adós maradt azokkal, annak ellenére, hogy fölényesen végzett az alapszakasz kanadai táblázatának élén.
A Flyers szerdán, hazai pályán zárhatja le a szériát, és juthat tovább a főcsoport-elődöntőbe.
Kifütyülték, gólt lőtt
Sorozatban harmadik mérkőzés zárult 3-2-es eredménnyel a Nashville és a Detroit párharcában. A felek a két Nashville-i találkozót követően Detroitba költöztek át. Az első Joe Louis Arénában megrendezett meccset nagy várakozás övezte körül, főleg Shea Weber első összecsapáson mutatott antipatikus megmozdulása miatt. Weber a mérkőzés utolsó másodperceiben többször is a palánkhoz csapta Henrik Zetterberg fejét, amiért csupán pénzbüntetést kapott később a fegyelmi bizottságtól.
A második mérkőzésen Todd Bertuzzi hívta ki a Nashville csapatkapitányát egy ökölharcra, aki nem futamodott meg a Detroit fenegyereke elől, ezzel visszaszerezve némi tiszteletet az ellenfél játékosai részéről. A szurkolók azonban lassan felejtenek, és a Detroit otthonában pokoli hatvan perc várt a közellenségnek kikiáltott védő számára.
Webert viszont egyáltalán nem zavarta, hogy amint koronghoz ért, a teltházas közönség füttykoncertbe és „boo-zásba” kezdett, sőt, egy rövid ideig sikerült is teljesen elhallgattatnia rosszakaróit, miután a Nashville megszerezte az első emberelőnyös találatát a párharcban az ő góljával.
„Úgy hiszem, hogy inkább a meccsel foglalkoztunk” – nyilatkozta Weber, jelezve, hogy egyáltalán nem érdekelte őt a közönség reagálása. Barry Trotz, a Ragadozók mestere is kiállt vétkes játékosa mellett.
„Akkor beszélünk nagyszerű játékosokról, amikor ilyen megosztó megmozdulás után képesek kiemelkedni a mezőnyből. Amikor belépett a pályára, tisztában volt vele, hogy nem ő lesz a legkedveltebb játékos az arénában.”
Weber találatát végül még további két vendéggól követte, és ha nincs Zetterberg, aki a találkozó utolsó percében felhozta egy gólra a hazaiakat, egy sima győzelmet könyvelhetett volna el a Predators. Ehelyett maradt 54 másodperces körömrágás a záró minutumra, amit végül Pekka Rinne újabb fantasztikus teljesítményének köszönhetően kibekkeltek a vendégek, és visszaszerezték a második meccsen elvesztett pályaelőnyt a Detroittól. A finn portás 41 védésével ismét oroszlánrészt vállalt a győzelemből, míg a Nashville-nek elegendő volt csupán 22 kísérletezés, hogy háromszor megrezegtessék Jimmy Howard hálóját.
Ez volt egyébként a Nashville első skalpja a Joe Louis Arénában hat elvesztett playoff-mérkőzést követően. A Predators fiatal története során tavaly nyert meg először playoff-párbajt, és az idei évre ennek megismétlése a minimum cél, aminek érdekében fontos lépést tettek előre ezzel az idegenbeli sikerrel.
Véget ért egy újabb nagy böjt
A floridai drukkereknek tizenkét hosszú esztendőt kellett várnia, hogy csapatuk ismét rájátszásba kerüljön, de még ennél is hosszabb ideje tartott az első hazai playoff-győzelem böjtje. A Párducok utoljára 1997-ben, a New York Rangers ellen nyertek hazai pályán, azóta vagy be sem kerültek, vagy sikertelenek maradtak a közönségük előtt.
Ennek a rossz szériának vetettek véget most Stephen Weissék, akik a második mérkőzésre már jobban fel voltak készülve, mint az elsőre. Az sem akadályozta őket, hogy a bírók ezen az éjszakán nem féltek használni a sípjukat, és talán túlzásba is estek néha, már ami New Jerseyre kirótt kiállításokat illeti. Az elején rögtön emberelőnybe került a hazai együttes, amit pillanatok alatt kihasználtak a Párducok. Pont az a Weiss lőtte a gólt, akit a Panthers az ezt megelőző utolsó playoff évben, 2000-ben ledraftolt.
Ezt követően azonban nem sok lehetőség adódott a csapatok számára a kapuk előtt, mindössze hét lövés találta el a két portás, Martin Brodeur, illetve Jose Theodore hálóját, ami jóval kevesebb, mint amit az első mérkőzés első harmadában produkáltak, főként a New Jersey a maga 26 kapura eresztett lövésével. A harmad végén aztán kettős emberhátrányba kerültek az Ördögök, amit a szünet után ismét Weiss révén értékesítettek a hazaiak.
Hogy teljes legyen a bosszú, arról Marcel Goc gondoskodott, aki háromra növelte a Panthers előnyét a második harmad végét jelző dudaszó előtt, és talán ezt követően ők is beleestek abba a hibába, mint amibe New Jersey is két nappal korábban, hogy a háromgólos vezetés tudatában behúzták a kéziféket. Az Ördögök viszont rákapcsoltak, és a záró játékrész első két percében kétszer is be tudták venni az egyébként ezen a mérkőzésen is remekül védő Theodore várát, ami azon nyomban playoff-hangulatot varázsolt a Florida arénájába.
A hátralévő időben nyomott a Devils, míg a Panthers kontrákból veszélyeztetett, de az egyenlítő találat nem akart megszületni. Végső megoldásként Peter DeBoer, a vendégek mestere lehozta Brodeurt az extra csatárért, és hét másodperccel a vége előtt a támadóharmadban bulizhattak, amit meg is nyert a Devils. A korong Ilja Kovalcsuk elé került, akinek lövését azonban blokkolta Tomas Fleischmann, majd azzal a lendülettel meglódult, és még épp időben betalált a kapuba, hogy kialakítsa a 4-2-es végeredményt.
"Kezdtem kétségbeesni. Vagy lehet úgyis mondani, hogy féltem. Kovalcsuk nem pont az a játékos, akinél szívesen látod a korongot hét másodperccel a vége előtt. De néha a társaid kisegítenek" - reflektált az utolsó pillanatokra Stephen Weiss, aki elvesztette azt a bizonyos korongbedobást, ami könnyen a Florida végzetébe kerülhetett volna. Nem így történt, így pedig a közönség 1997 után ismét eláraszthatta a kabalapatkányokkal a jeget, ünnepelve ezzel a Párducok első hazai playoff-győzelmét az elmúlt tizenöt esztendőben.
Quick megoldhatatlan rejtély
Alain Vigneault minden tőle telhető módon megpróbálta motiválni játékosait a harmadik, sorsdöntő találkozó előtt a Los Angeles Kings ellen. Roberto Luongót is leváltotta a kapuban, és a helyére az alapszakaszban cserekapusként abszolút helytálló Cory Schneider került, akinek védéseivel kellett volna tartania a lelket a mezőnyjátékosokban.
Jó úton haladt Schneider, azonban a túloldalon Jonathan Quick figyelme és formája nem lankadt az előző két mérkőzés után sem, és fantasztikus védéseivel rombolta le fokozatosan a Canucks csatárok önbizalmát. Pedig a kanadaiak mindenhonnan próbálkoztak, és a lövésmutatóban ennek megfelelően nagymértékű különbség jött létre a két csapat között: két harmad után a Canucks 25 alkalommal, míg a hazaiak csupán tizenegyszer találták el a kaput.
A Kings viszont képes volt a kevés lehetőségéből kihozni a maximumot, és Dustin Brown végül meg is rezegtette a harmadik harmad elején Schneider hálóját. Többre nem is volt szüksége a Királyoknak, akiknél Quick már-már császári fenséggel védett, és végül 41 bemutatott védéssel jegyezhetett fel shutoutot.
Az újabb vereséggel a nyugati főcsoport egyik nagy favoritja szintén kínos helyzetbe került, a Pittsburghhöz hasonlóan, ugyanis a Vancouver is már 3-0-s hátrányban van a párharcban. A kanadaiak mezőnyjátékosainak összes önbizalmát elszipolyozta már Quick, aki mind a három találkozón elképesztően védett, és kérdéses, hogy a Canucksnál fel tudnak-e annyira javulni, hogy legalább a söprést elkerüljék. Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy mindkét csapat playoff-sorozata megszakad: a Canucks az ezt megelőző négy évben rendre továbbjutott az első körből, míg a Kings az utóbbi két évben alul maradt főcsoport-negyeddöntős ellenfelével szemben.
