Elkergették a medvéket az erdőből
Ilja Brizgalov első Flyerses idényében sok érdekesnek – a szó negatívabb értelmében – titulálható interjút adott már, és a Penguins előtti párharc előtt sem tudott olyat mondani, amibe nem lehetett volna belekötni. Az egyik újságíró azon kérdésére, miszerint fél-e a Pingvinektől az orosz kapus frappánsan azt felelte, hogy ő csak a medvéktől fél, azoktól is csak az erdőben. Mintha megfeledkezett volna róla, hogy kik is a címvédők.
A Penguins-Flyers párharc első felvonásának kezdő harmadában viszont felmerült a kérdés, hogy Sidney Crosbyék nem pingvineknek öltözött medvék-e, és a Consol Energy Center nem feleltethető-e meg valamilyen szibériai erdővel. A hazaiak csapatkapitánya már a negyedik percben bevette Brizgalov hálóját, majd négy perccel később egy gyors akció után Tyler Kennedy gyarapította eggyel a Pingvin gólok számát. Hogy Brizgalov még inkább szívja a fogát az elhamarkodott kijelentését követően, arról Pascal Dupuis gondoskodott az első harmad végén, miután Steve Sullivan kapu mögül visszaadott passzát átpörgette az orosz óriás felett.
Bár háromgólos hátrányba kerültek az első húsz perc után, Peter Laviolette kitartott kapusa mellett, és nem cserélt hálóőr fronton a folytatásra. Az első harmad hazai dominanciája után a Flyers kezdte felvenni a Pingvinek ütközős, fizikai hokijának a ritmusát, és már nem tűntek olyan elnyomottnak kinn a jégen. Egy vendég emberhátrány kivédekezése után a szépítésre is lehetőségük adódott, de Claude Giroux passzát követően Scott Hartnell próbálkozását is nagyszerűen hárította Marc-André Fleury. Úgy tűnt, hogy a Penguins kapusa oly magabiztossággal bír a Flyers-játékosokkal szemben, hogy a mai napon nehezen fogják bevenni a kapuját, azonban végül mégsem így lett.
Egy, mint utólag kiderült, lesgóllal ugyanis feliratkoztak az eredményjelzőre a vendégek, Danny Briere mattolta a francia-kanadai portást, ezzel felgyújtva a fényt az alagút végén. Bár a visszajátszás igazolta, hogy Briere korcsolyája már elhagyta a kék vonalat, mielőtt a korong odaért volna, ezt a vonalbírók az adott pillanatban nem vették észre, és a találat érvényes maradt.
A záró játékrész a Flyers-feltámadások újabb fejezetével kedveskedett a narancsmezesek szurkolóinak. Briere egy szerencsés találattal redukálta egyre a különbséget a harmad közepén, majd egy megkérdőjelezhető kiállítást követően Brayden Schenn – aki a két egyedüli asszisztot jegyezte Briere duplájánál – ért bele gyönyörűen a kapu előtt Hartnell passzába, és ezzel kiegyenlített.
A hátralévő idő nem hozott több gólt a játékrészben, úgyhogy jöhetett rögtön a rájátszás első hosszabbítása, ami nem tartott sokáig. Egy Flyers rohamot követően a Pingvinek nem tudtak felszabadítani, és Jakub Voracektől induló akciót végül a cseh fejezte be, miután az eléje kerülő pakkot könnyedén juttatta be a kapu üresen tátongó részébe.
A narancsmezesek így rögtön egy drámai feltámadásos győzelemmel szerezték meg a vezetést a párharcban, ami kísértetiesen hasonlított számtalan alapszakasz-mérkőzésre a Flyers idényéből, amit botrányos első harmad után nyertek meg. Már csak az a kérdés, hogy miért teszik Briere-ék ilyen nehézzé a dolgukat azzal, hogy az első húsz percet rendre átalusszák. Egyelőre azonban emiatt nem kesereghetnek, hiszen első adandó alkalommal sikerült elvenniük a pályaelőnyt a Penguinstől. A végén pedig Brizgalovnak is igaza lett: ezek a Pingvinek mégsem félelmetes erdei medvék.
Rinnébe beletört a detroiti faltörő kos
A Detroit Red Wings játékosai fogadkoztak, hogy a lehető legjobban alakult számukra a rájátszás azzal, hogy idegenben kezdték azt meg a Nashville otthonában. Talán az első mérkőzés után fontolóra veszik ennek a kijelentésnek az átfogalmazását.
2008-ban a Nashville hat meccsen alul maradt a Detroittal szemben, de a Ragadozókban láthatóan égett a vágy, hogy idén elkerüljék a hasonló végkimenetelt. Az első harmad ennek rendje és módja szerint alakult mind eredményben, mind mutatott játék képében, hiszen a hazaiak túllőtték ellenfelüket, és Paul Gaustad Fortuna által megáldott találatával a vezetést is sikerült megszerezniük.
A folytatásban aztán rákapcsoltak a Detroit veteránjai, és onnantól kezdve a liga egyik legjobb kapusának kikiáltott Pekka Rinnére került a reflektorfény, aki hatalmas védéseivel tartotta a lelket a csapattársaiban. Bár Henrik Zetterberg a harmad elején emberelőnyből eredményes tudott lenni, ez nem szegte a finn portás kedvét, és a játékrész további tizenöt lövését hibátlanul hárította. Ezzel párhuzamban a Predators csatárai a kevés lehetőségükből igyekeztek kihozni a maximumot, Gabriel Bourque-nek ez pedig duplán sikerült.
A mérkőzés azonban nem ért véget izgalmak nélkül, hiszen alig két perccel a vége előtt Tomas Holmström találatával egyre minimalizálódott a különbség a két gárda között, a végjáték viszont nem hozott újabb gólt, hiába hozták le a vendégek a kapust az extra csatárért fejében. Pekka Rinne rögtön 35 védéssel kezdte a rájátszást, és az már most látszik, hogy a Detroit játékosainak mi lesz a házi feladatuk a következő mérkőzésre: a Rinne-rejtély megoldása.
Váratlan offenzív eredményesség
A playoff beharangozónkban is megjegyeztük, hogy a Los Angeles Kings lőtte a második legkevesebb gólt az egész NHL-ben, de ennek a hozománynak nyomát sem mutatták a Királyok a Vancouver elleni első találkozón.
Mike Richards, aki az előző években a keleti főcsoportban okozott sok kellemetlenséget az ellenfeleknek, ezúttal a Vancouver ellen brillírozott. Az ő nevéhez fűződik az egyenlítő találat az első játékrészben, és két asszisztot is jegyzett a vezető gólnál, illetve a csapatkapitány, Dustin Brown üres kapus találatánál, ami eldöntötte a találkozó kimenetelét.
Az eredmény sokakat meglephet, de mutatott játék alapján teljesen megérdemelten szerzett vezetést az álmosan kezdő kanadaiakkal szemben Darryl Sutter legénysége. Roberto Luongo munkásságát sem érheti kritika, hiszen a három bekapott gólja ellenére a 35 védésével így is a találkozó második sztárjának kiáltották ki a jelenlévő újságírók. A gond a Vancouver játékában leledzett, egyedül az utolsó játékrészt hozták lövések tekintetében, de mégis pont abban a harmadban kapituláltak kétszer is.
A Vancouvernek fel kell javulnia a folytatásra, ha nem akar kínos helyzetbe kerülni az első két hazai mérkőzés elvesztésével. Talán Cory Schneiderrel a kapuban a mezőnyjátékosok jobban hajtanának, de egyelőre semmi sem indikálja azt, hogy Alain Vigneault vezetőedzőnél Luongo elvesztette volna a bizalmat.
