Az olimpiák történetének egyik legeredményesebb versenyzője, Vera Čáslavská már gyermekkorában elkezdett tornászni, a szülők így próbálták levezetni a rendkívül élénk, mozgékony kislány energiáját, aki a nagyszülőknél töltött nyarakon a fiúkat is sűrűn és könnyűszerrel földhöz vágta. Amikor a tokiói olimpiáról három aranyéremmel a tarsolyában tért vissza, 460 koronát keresett a legfelső sportszerv, az egykori CSTV dokumentációs osztályán, s csak azután emelték fizetését száz koronával, hogy elpanaszolta sorsát magának a legnagyobb főnöknek, Zápotockynak, amikor az kárpótlásként átadta neki ,,Az építésben szerzett érdemekért” kitüntetést.

Négy év múlva a mexikóvárosi olimpián, nem csak mint az olimpia legjobb sportolója szerepelt a címlapokon, hanem világraszóló esküvője miatt is, az olimpia ideje alatt ment ugyanis férjhez a Tokióban 1500 méteres síkfutásban ezüstérmes Josef Odlozilhoz. Csehszlovákiába visszatérve négy aranyának miniatűr másait Dubčeknek, Smrkovsynak, Svobodának és Černíknek, az 1968-as politikai élet vezetőinek ajándékozta. Később ezen lépése miatt öt évig nem volt munkája. Bár tanárképzőt végzett, senki sem merte alkalmazni, még csak szakácsnőként, vagy takarítónőként sem. Otthon nem volt szabad dolgoznia, a külföldi ajánlatok pedig hiába jöttek, kiutazási engedélyt nem kapott. Illetve, egy kikötéssel kaphatott volna, ha visszavonja tettét, de erre nem volt hajlandó. A müncheni olimpiára csak az egész sportvilág közbelépésével utazhatott ki. Münchenből visszajött, de a rendőri zaklatás, a kihallgatások eztán sem maradtak el.

"Hála a sportnak, kész voltam keményen megküzdeni az élettel” - ecsetelte később ezeket az időket. Sokat maradt otthon, nevelte gyermekeit (1970-ben született Radka, három évvel később Martin) és nem járt társaságba sem, hogy ne kompromittálja barátait. Közöttük akadtak többen is, akik úgy tettek, mintha meg sem ismernék. Öt hosszú év után dolgozhatott újra-a strahovi stadionban, ahol tornászlányokat edzett. A hetvenes évek végén jutott ki külföldre, férjével együtt két évig edzősködtek Mexikóban. Az engedélyt maga a mexikói elnök közbenjárására kapták meg, és mindenki azt várta, hogy a boldog család sohasem jön vissza. Sajnos nem így történt...

A házasság, amely egykor nagy pompával és világhírrel köttetett, 1987-ben csődbe jutott. Illetve már az előző év karácsonyán, amelyet a család víkendházában töltött, ahol Josef Odlozil furcsa ajándékot talált a fa alatt: válókeresetet egy leragasztott borítékban. Arra, hogy mi is történt valójában, miért ért csúfos véget egy nagy szerelem, a választ csak ők ketten tudják. Vera asszony köre a férjet hibáztatja, aki állítólag gyakran nézett a pohár fenekére, meglehetősen konfliktusos ember volt, míg Odlozil nővérei Verát okolják. Állítólag mindig középpontban akart állni, a családra ügyet sem vetett, egyedül abban, hogy ismeretségi körét kihasználva egyengesse gyerekei útját, s ez okozta a házastársak közötti feszültséget. Ez sajnos a válás után sem oldódott, és valahol talán itt keresendő az 1993-as tragédia gyökere. Az 1989-es novemberi eseményeket követően Václav Havel - akihez még a fordulat előtti időkből szoros baráti, sokak szerint intimebb szálak fűzték - egyik tanácsadója lett. Havelhoz hasonlóan ő sem aludt többet napi két óránál, Radka és Martin alig látták, ha pedig igen, akkor is halálosan fáradtan. Odlozil Irakban dolgozott az ENSZ-misszióján, újranősült, új felesége, Éva gyerekeket szült neki, de volt házasságának árnyéka folyton ott lebegett felette. Amikor tudomást szerzett róla, hogy Martin nem tette le az érettségit, elutazott Belára, hogy felelősségre vonja fiát.

Hogy ezt követően mi is történt valójában, azt csak szemtanúk tudhatják: apa és fia veszekedése ugyanis tettlegességgé fajult. Josef Odlozil, aki állítólag jócskán ittas volt, egy ütéstől elesett, közben olyan szerencsétlenül ütötte meg a fejét, hogy később belehalt sérüléseibe. Halála miatt fiát vádolták, akit 1996-ban négy év börtönbüntetésre ítéltek. Egy évre rá azonban a mama közbenjárására Václav Haveltől kegyelmet kapott. Vera asszony a tragédiát sohasem heverte ki - a nyilvánosság pedig szemére vetette, hogy apagyilkos fiának kegyelmet kért. Komoly lelki problémákkal küzdött, ismételten a bohnicei pszichiátrián kezelték. Lánya, Radka Ausztriába menekült az események elől, Martin, aki jogot tanult Plzenben, ügyet sem vet az anyjára. Az egykori aranylány egyedül maradt. Egészségi állapota miatt lemondott a Cseh Olimpiai Bizottság elnöki posztjától és NOB tagságáról is.

Jelenleg visszavonultan él egy nyugdíjas otthonban, magát csak úgy emlegeti, mint Veselá asszonyt, ez áll ajtaja csengőjén is, s hiába keresték barátai, Dana Zátopková, vagy maga Václáv Havel, nekik sem nyitott ajtót. Csak néha megy ki az utcára, főleg akkor, ha České Budejovicére utazik, ahol kemoterápiás kezelést kap egy speciális szanatóriumban. Az a kiváló tornász, aki tizenegy évig tartó sikeres pályafutása során hét olimpiai bajnoki címet szerzett, akit 1990-ben Pierre de Coubertin nemzetközi Fair Play-díjjal tüntettek ki, akit egy évvel később nagy tisztelője, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, Juan Antonio Samaranch ezüst Olimpiai Érdemrenddel tüntetett ki.

Vera Čáslavská, Csehszlovákia legsikeresebb sportolója még élete során legendává vált. 1991-ben beválasztották a Női Nemzetközi Sport Hírességek Csarnokába (International Women's Sports Hall of Fame), 1998-ban pedig a Torna Nemzetközi Hírességek Csarnokába (International Gymnastics Hall of Fame). Senki sem hinné, hogy a hajlott öregasszony, akinek kemoterápiától kopasz fejét hatalmas kendő, arcát sötét szemüveg rejti, ugyanaz a gyönyörű szőke nő, akit 1968-ban a legjobb sportolók egyikeként ünnepelt a világ.