NHL

Csoportcsúcsok, elmaradt egyéni teljesítmények, jövőképek – alapszakasz-összefoglaló

  • Molnár Dávid

Kereken 176 játéknap után végéhez ért szombaton az észak-amerikai profi jégkorongbajnokság (NHL) 2011-2012-es alapszakasza. Csapatok terén új esélyesek nőttek ki idén a mezőnyből, viszont egyénileg a játékosok elmaradtak a várakozásoktól – a tavalyi idény után ismét csak egy embernek sikerült átlépnie a bűvös 100 pontos határt.

Az egyenletes teljesítmény még mindig a legfontosabb

Ahogy tavaly a New Jersey, úgy idén az Anaheim és a Buffalo is megpróbálkozott a lehetetlennek tűnő feladattal, hogy ledolgozzák a szezon első felében felhalmozott hátrányukat, és a playoffba jussanak. Az Anaheim végül idő előtt, a Buffalo pedig az utolsó napokban vérzett el. Mindkét csapat jó példát szolgáltat arra, hogy egy egész szezonon át nyújtott kiegyensúlyozott teljesítmény mennyit nyom a latba a rájátszásba jutást illetően.

Felidézhetjük negatív esettanulmányként a Minnesota, az Edmonton vagy a Toronto példáját is. Utóbbi csapat egészen februárig playoff helyen tartózkodott, és a szezon elején még a csoportját is vezette sokáig, míg a Boston bele nem kezdett a két és fél hónapos dominanciájába. A szezon végét azonban rendesen elpuskázták a Juharlevelesek – talán maguk a játékosok sincsenek tisztában vele, hogy miért esett vissza ennyire a teljesítményük a szezon legfontosabb szakaszára, de a végeredményen nem változtat: a Toronto ismét lemaradt a rájátszásról, 2004 óta immáron sorozatban hetedszer.

Torontói cserepad

Még a Torontónál is látványosabb volt a Minnesota Wild összeesése. A Vadak december közepén még vezették a ligát, azt követően pedig labdába, akarjuk mondani, korongba sem tudtak lőni. Az utolsó 52 meccsükből mindösszesen hetet nyertek meg rendes játékidő alatt, aminél még a ligautolsó Columbus is jobban teljesített!

Az Edmonton kivételes helyzetben volt a szezon első pár hónapjában. A fiatalokkal felfrissített Oilers gárda szintén vezette a ligát az idény korai szakaszában, de tőlük abszolút várható volt a visszaesés, főleg miután a sérülések is szedni kezdték áldozataikat. Mindenesetre az látszik, hogy csatárok terén kiváló minőségű játékosokkal rendelkeznek, és az Oilerst már csak egy jó védelem választja el attól, hogy végre visszatérjenek a rájátszásba.

Mindenesetre, ha a liga egészét nézzük, elmondható, hogy két konzisztens csapat volt az idén: a végül nyugati második helyen végzett St. Louis Blues, és a liga utolsó helyén záró Columbus Blue Jackets – bár a szezon végére mindkét gárda belefutott egy kisebb hullámvölgybe az addigi teljesítményükhöz képest. A Columbus megérdemelten zárta sereghajtóként a szezont, a Kékkabátosoknak egyszerűen semmi sem jött be a nyári tranzakciókból: Jeff Carter már a Los Angelesnél kergeti a pakkot, James Wisniewskit eltiltások és sérülések marasztalták a lelátón, a cserestop napjára pedig már a csapatkapitány, Rick Nash neve is rendszeresen felmerült a cserepletykákban.

A St. Louis nem kezdett olyan rosszul, 50%-on álltak, amikor a vezetőség menesztette a korábbi edzőt, és megérkezett Ken Hitchcock a gárda élére, aki azon nyomban éreztetni kezdte hatását. Az új vezetőedző munkásságát és eredményeit nem kell ecsetelni: egy nagyon szoros központi csoportot nyert meg vele az együttes, és ha nincs az a szezon végi négyes vereségsorozat, akkor most ők ünnepelhetnék a pályaelőnyt végig a playoff során, mint a President’s Trófea nyertesei.

Persze akadtak olyan csapatok is, melyek jól teljesítettek a szezon első szakaszában is, majd képesek voltak eggyel magasabb fokozatra kapcsolni, mint például a Vancouver, a Pittsburgh vagy a New Jersey. A Pittsburgh teljesítményjavulásának hátterében Jevgenyij Malkin MVP-címet érő játéka, és a kulcsfontosságú sérültek visszatérése áll. Ironikus módon azonban pont Sidney Crosby visszatérése lassította le a Pittsburgh szenzációs sorozatát március közepén, de annak ellenére, hogy végül lemaradtak a konferenciaelsőségről, a keleti főcsoport egyik legnagyobb esélyeseiként tartják számon őket.

Sidney Crosby és Jevgenyij Malkin

Csoportcsúcsok

Az idei év két csúcsdöntést is hozott, már ami az egy csoportban található csapatok összteljesítményét illette. Az atlanti és a központi divízió is történelmet írt azzal, hogy négy együttes is elérte a 100 pontos határt a 82 mérkőzésből álló alapszakasz során. Erre azelőtt még soha nem került sor.

Leginkább az atlanti csoportban történtek olyan körbeverések, melyek miatt igen érdekesnek ígérkeznek az atlanti együttesek playoff-párharcai. A New York Rangers, a Philadelphia Flyers és a Pittsburgh Penguins igen csak kibabrált egymással. A Rangers hozta mind a hat mérkőzését a Flyers ellen, akik viszont 4-2-es összesítéssel nyerték a Pittsburgh elleni összecsapásokat – ez lehetett volna akár 5-1 is, ha a szezon utolsó napját a Flyers komolyabban vette volna. A Pittsburgh viszont pont a Rangers ellen aratta le a babérokat, és legfőképp a szezon véghajrájában szerzett Rangers-skalpoknak köszönhetően vált igazán izgalmassá a keleti elsőség kérdése.

Az idei egyik legviccesebb és egyben legkínosabb jelenete Craig Smithé (videó), aki üres kapuba sem tudott betalálni. Bár a visszajátszásból jól látható, hogy végül fölé lőtte a korongot, a csatárt ez nem zavartatta, és ünnepelni kezdett a kiahygott helyzet után. Az öltözőben valószínűleg a társai sem hagyták hecc nélkül az esetet.

A negyedik százados a csoportból, a New Jersey Devils mindhárom együttes ellen 3-3-as összesítéssel zárta az alapszakaszbeli meccseket, de talán az Ördögök lesznek a nevető negyedikek a playoffban, hiszen a lehető legkönnyebb ellenfelet kapták kezdésként a Florida személyében, míg a többi csoportriválisukra rögtön az elején élet-halál harc vár.

A központi csoportból a Chicago-Detroit-Nashville-St. Louis négyes csatlakozott az atlantiak történelemírásához. Az első három csapat szereplése nem is annyira meglepő, hiszen már tavaly is ők képviseltették csoportjukat a rájátszásban, azonban a St. Louis idei teljesítménye megsüvegelendő, főleg úgy, hogy nem elégedtek meg a playoffba jutással, hanem rögtön a csoport élén végeztek.

Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a központiaknak könnyebb dolga volt, hiszen a ligautolsó Columbus ellen hatszor is megmérkőzhettek a szezon során. Bár amikor már semmilyen jelentősége és tétje nem volt, a Blue Jackets játéka jelentősen feljavult, még így is kilenc ponttal kevesebbet gyűjtöttek össze Rick Nashék, mint az utolsóelőtti Edmonton. A szezon nagy részében pedig tényleg megoldhatatlan feladatnak bizonyult számukra egy-egy győzelem kicsikarása.

Egy király van talpon a vidéken

A kanadai táblázaton folytatódott a tavaly megfigyelt jelenség, és Jevgenyij Malkin személyében csupán egyetlen játékos képviseltette magát a 100 pont felett termelők listáján. A Pittsburgh zsenije Crosby távollétében vette hátára a csapatot, és a legkonzisztensebb teljesítményt nyújtotta a New York Rangers kapusa, Henrik Lundqvist mellett.

Lundqvist ünnepel

Pedig a szezon elején úgy tűnt, hogy többen is századosok lehetnek a szezon végeztével, azonban Claude Giroux és Steven Stamkos is megragadtak a kilencvenesek mezőnyében. Igaz, utóbbi a szezon utolsó napján meglőtte a hatvanadik találatát az idényben, ami miatt mindenképp megérdemli a dicséretet a Lightning fiatal reménysége, hiszen 1996 óta ő lett csupán a második ilyen játékos, Alexander Ovecskin 2007-2008-as 65 gólos termése mellett.

Malkin tehát könnyedén zsebelte be pontkirályi címét, és tekintve, hogy milyen nagy segítségére volt a Pittsburgh jó helyezésének, senkit sem érné meglepetésként, ha az alapszakasz MVP-cím is az ő vitrinjét gazdagítaná majd a júniusi díjkiosztót követően.

Ami a védőket és a kapusokat illeti, ott is akadtak figyelemreméltó produkciók. Erik Karlsson, az Ottawa kék vonalának üdvöskéje a tizedik helyen zárta a kanadai táblázaton 78 ponttal, öregbítve ezzel a svéd védők hírnevét. Kérdés, hogy ez a pontmennyiség elegendő lesz-e egy James Norris trófea elhódítására, ami a liga legjobb védőjének jár. Sokan azon a véleményen vannak, hogy a védekező feladatait még nem végzi olyan hatékonysággal, mely Norrist érdemelne, de az biztos, hogy szép jövő előtt áll Karlsson, és nem hoz szégyent a Nicklas Lidström nevével fémjelzett elődökre.

Az NHL hálóőrei évről évre megmutatják, hogy az NHL hiába hoz folyton olyan változtatásokat a játékban, mely több gólt eredményezne, ők mindegyikhez tudnak alkalmazkodni. Az egyéni pontlistán a századosok hiánya is legfőképp nekik köszönhető. Fel lehetne sorolni itt sok mindenkit, Pekka Rinnétől kezdve Henrik Lundqvisten át a St. Louis kapusduójáig, a lényeg azonban így is jól látható: megbízható kapusteljesítmény nélkül lehetetlen rájátszásba kerülni. A Toronto és a Columbus szurkolóinak nem is kell ezt ecsetelni.

Edzők, sérülések, következetlen eltiltások

Az idei évben menesztett edzők száma beállította az NHL-es csúcsot. Az Anaheim, a Columbus, a Toronto, a Washington, a Carolina, a St. Louis, a Montreal és a Los Angeles is más szakemberrel zárta az alapszakaszt, mint amilyennel kezdte. A felsorolt csapatneveket összevetve a playoff résztvevőkkel jól látszik, hogy milyen fontos az időzítés az edzőcserénél.

A St. Louis egy közepes start után gondolta úgy, hogy ideje a szakmai stáb élén való változtatásnak, és Hitchcock érkezése, mint azt már említettük korábban, abszolút nyerő húzásnak bizonyult. A Los Angeles Kingsnél és a Washingtonnál is bevált az edző személyének kicserélése, igaz mindkét gárda csak nehézkesen jutott be a playoffba, és Dale Hunter fővárosi munkásságával koránt sem lehetnek maradéktalanul elégedettek a szurkolók – a játékosállomány alapanyaga alapján egy csoportbajnoki cím lett volna a minimum Alexander Ovecskinéktől, nem egy keleti hetedik hely.

Ken Hitchcock vezényel

A Columbus, a Montreal és a Toronto edzői fronton történt változtatása mind beleesik abba a kategóriába, hogy túl későn történt már meg, hogy különösebb hasznot hozzon számukra. Nem is lettek tetten érhetők az eredmények, és a Columbus, valamint a Montreal élén sem valószínű, hogy megragad az ideiglenesen kinevezett vezetőedző az új szezon kezdetéig.

Sajnos a sérülések, azok közül is az agyrázkódások, idén sem hagyták nyugodni az NHL-es játékosokat. Talán a legnagyobb csapás a Philadelphia Flyerst érte, a narancsmezesek ugyanis decemberben kaptak a lesújtó hírt, hogy a csapatkapitány, Chris Pronger az idény hátralévő részében már nem léphet pályára. Figyelembe véve Pronger életkorát, az is kérdésessé vált, hogy folytatni tudja-e még a karrierjét. Ha a következő idény a lockout miatt elmarad, akkor valószínűsíthető, hogy idén láttuk utoljára a 2007-ben Anaheimben kupát nyerő óriást.

A Boston Bruins helyzete sem teljesen felhőtlen, hiszen Nathan Hortont szintén agyrázkódás utáni tünetek miatt kénytelenek nélkülözni már egy jó ideje, és a playoffban sem valószínű, hogy visszatérhet, hacsak a Bocsok nem kerülnek be a nagydöntőbe. Az viszont Horton nélkül nagyon nehéz lesz.

A sérülések mellett az új serif, Brendan Shanahan intézkedései borzolták még a kedélyeket a szurkolók és a játékosok körében. Shanahant a nyáron nevezték ki a fegyelmi bizottság elnökévé, és már a preszezonban is példátlanul szigorú eltiltásokban részesítette a fejre mért ütközéseket és a túl durva vagy sportszerűtlen játékot. Egészen addig nem is érhette kritika a munkásságát, mígnem sztárjátékosokra került sor, és sajnos Shanahan beleesett a következetlenség, és ezáltal a hiteltelenség csapdájába.

Mit tartogat a jövő?

Szerdán elkezdődik a 2012-es rájátszás, és bő két hónap múlva kikerül az NHL új bajnoka. Azonban ami leginkább lázban és rettegésben tartja most a szurkolókat az a jövő évre esedékes lockout. A mostani kollektív szerződés szeptemberben jár le, és egyelőre semmi konkrétum nincs arról, hogy az NHL illetékeseinek, illetve a játékos-szakszervezet (NHLPA) vezetőinek az álláspontja mennyire áll közel vagy távol egymástól.

Abban mindenki egyetért, hogy tíz éven belül egy második lockout súlyosan érintené az NHL-t, és nagyban csökkentené a népszerűség tekintetében már így is csupán negyedik helyen álló major sportág hírnevét, úgyhogy remélhetőleg ezt is szem előtt fogják tartani a tárgyaló felek, és minél előbb megegyeznek. Nemcsak a szurkolók, hanem a játékosok miatt sem lenne szabad elmaradnia a következő idénynek, hiszen akkor bizonyára idén láttuk utoljára az olyan ikonokat, mint Martin Brodeur, Nicklas Lidström, Teemu Selanne, Chris Pronger és még sorolhatnánk. Nem ér ennyit egy 2005-höz hasonló hercehurca.

Jövőre, ha lesz szezon, akkor az idei csoportfelállásokkal folytatódnának a küzdelmek, azaz a Winnipeg Jets továbbra is a délkeleti csoportban kap majd helyet. Ez akkor változhat, ha a Phoenix Coyotes az idény végeztével végre valóban átköltözik a keleti partra, de a híresztelések szerint a város vezetőinek sikerült új befektetőket találni, akik a sivatagban tartanák az együttest.

Szóba került még a liga esetleges bővítése is: Quebecben elkezdődtek egy új NHL-es kritériumoknak eleget tévő csarnok munkálatai, Seattle-t pedig már régóta pedzegetik az NHL-es berkekben. Az elmúlt években megerősödtek azok a pletykák is, hogy Toronto elbírna egy második NHL-es klubot, de erre még hosszú évekig várni kell, mire pontosan körvonalazódna az egész.

Akármi történjen, annak közvetlen hatása még nem lesz a 2012 őszére esedékes új szezonban.
Mindenesetre érdemes lesz úgy nézni a szerdán kezdődő playoffot, hogy lehetséges, hogy jó darabig ez lesz az utolsó ízelítő az NHL-ből. A 2004-2005-ös elmaradt szezon tapasztalata alapján nem árt készülni a legrosszabbra, habár bizonyára abból az esetből tanult mindkét tárgyaló fél. Mégis, ha pénzről van szó, akkor a partnerek nehézkesen találják meg az összhangot és eme állítás alól az NHL és az NHLPA sem kivétel. Remélhetőleg szeptemberben ránk cáfolnak.