Az olasz Sampdoria Serie B-s csapatának bal oldalán egyre többször kap szerepet Laczkó Zsolt. A magyar válogatott védőnek az olasz nyelv is egyre jobban megy.

"Ami a futballszlenghez szükséges, azt már megértem, és mindennap újabb szavakat, kifejezéseket tanulok meg. Egyébként nem nehéz a nyelv, főleg úgy, hogy az olaszok között élek. Így lehet fejlődni, de azért egy tanár is segít. A brazil kapussal, Da Costával gyakran összejárunk, de például Voltával, illetve a télen igazolt két-három új játékossal, így például a német Mustafival is jóban vagyok. Szerencsére a magyar barátnőmmel az edzőközponttól autóval két, gyalog maximum tizenöt percre lakom, így ez nagyon ideális."

Sokáig a játékosok a szurkolók haragjától is tartottak Genoában, de már megnyugodtak a kedélyek.

"Érzik, egyre jobbak vagyunk, de ehhez nekünk is fel kellett vennünk az osztály ritmusát. A csapat mentalitása is változott, hiszen egészen más a Serie B, mint a Serie A, és ehhez alkalmazkodni kellett. A minőséggel nincs problémánk, és ha ehhez megfelelő motiváció társul, akkor fordulhat elő, hogy az elmúlt tizenegy fordulóban csak egyszer kaptunk ki.Kétségtelen, egyre több szerepet kapok. Változott a helyzetem, és én is biztos változtam. Két játékrendszert, az 1-3-4-3-at és az 1-4-3-3-at alkalmazzuk gyakran, általában mindkettőben enyém a bal oldal. Támadhatok, de az olasz futballmentalitás megkívánja, hogy visszaérjek védekezni is. Erre mondják: ez a futball tele szenvedéllyel, itt kezdődik a profizmus. Ha az utcán megyek, és megállítanak, nem is lehet másról beszélni, csak a futballról. Hiába, a Sampdoria nagy csapat, így nem ritka, hogy felismernek."