Ahol a pénz, ott a hatalom. Meg a felelősség is. A 23. forduló egyik nagy kérdése volt, hogy a pécsi és a diósgyőri, időben és indoklásában összecsengő, ezért aztán sokaknak gyanús, a többség számára indokolatlan edzőváltásnak mi lesz az eredménye. Maradva a hétfői eseményeknél, ha magyar futballról van szó, azt már megtanulhattuk, hogy nem feltétlenül kell logikát, ésszerű magyarázatot keresni egy-egy ügy hátterében, legyen az klubbal, csapattal, játékossal, vagy edzővel kapcsolatos. A PMFC-nél és a DVTK-nál történtek hűen tükrözik a tulajdonosi szemlélet egyik alaptételét, ami egy szólással kifejezve valahogy úgy hangzik: aki a zenészt fizeti, az kérheti a nótát. A problémák akkor kezdődnek, ha a megrendelőnek nem jó a hallása...

Emlékezzünk csak! A két újonc, nagy becsvággyal, de szerény - és reális - tervekkel vágott neki a szezonnak, a cél akkor nem is lehetett más, mint a biztos bent maradás, ha jól emlékszem, a hat-tizedik hely. A tulajdonosok nyilván ezt vették figyelembe, amikor aláírták a játékosok és az edzők szerződéseit, ehhez igazították a fizetéseket, prémiumokat, ezt tartották szem előtt, amikor tárgyaltak a szponzorokkal. Aztán elkezdődött a bajnokság, a Pécs és a Diósgyőr szárnyallt, a csapatok vastagon megfeleltek az elvárásoknak, jöttek az eredmények, a pontok és a nézők. A téli szünet bőven adott időt arra, hogy az illetékesek elgondolkodjanak a folytatáson, és ,,evés közben jön meg az étvágy" alapon megemelték a lécet. Hogy csak beszélgetés szintjén, vagy írásban, az tulajdonképpen mindegy, hiszen komoly üzletemberekről lévén szó, nyilván hallottak már arról, hogy az adott szónak súlya van. Tény, hogy egyik csapatnak sem úgy sikerült a tavaszi idénykezdet, ahogyan arra az őszi produkciójuk után számítani lehetett, ugyanakkor a helyezések azt mutatták, hogy még ezzel az akadozó játékkal is magasan túlteljesíthető az eredeti cél, sőt, reális esély nyílt a nemzetközi kupaszereplést érő pozíció elérésére.

Ekkor döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy váltani kell. Hogy pontosan mi vezérelte őket, azt betéve tudjuk: megbomlott a csapategység, gyengült a játékosok és az edző közötti kapcsolat, mentálisan elfáradt a csapat, frissítésre volt szükség...és még sorolhatnám a jól hangzó, de valójában kifogásnak tűnő indokokat. A döntéshozók persze siettek hozzátenni, hogy mennyire elégedettek a szakvezetők eddigi munkájával, egyikőjük sem lett rosszabb edző, továbbra is számítanak rájuk, de...Új impulzus, új arc, új szemlélet kell!

Ehhez képest a PMFC-t a kirúgott Mészáros Ferenc pályaedzője, a DVTK-t pedig a szakmai igazgató trenírozza. Hogy mennyi újat tudnak mondani és mutatni, amikor eddig is nap mint nap együtt éltek a csapattal, arra egyelőre nem kaptunk választ, a pécsiek a kapusuk néhány parádés védésének köszönhetően null-nullt játszottak a kiesés elöl menekülő Újpesttel, a diósgyőriek pedig vereséget szenvedtek az idén nem túl acélos Pakstól. Tették ezt hazai pályán, saját közönségük előtt, abban a stadionban, ahol eddig is és most is megkapták a magyar szinten kiemelkedőnek számító támogatást a szurkolók részéről.

Egyetlen mérkőzésből persze nem kell messzemenő következtetéseket levonni, az is benne van a pakliban, hogy a hátralévő hét fordulóban a PMFC és a DVTK is rátalál az őszi útra, és a végén a dobogó közelében végeznek. Nagyot bukni - helyezésben - már nem tudnak, hiszen távol vannak az alsóháztól, a veszélyes zónát pedig már nem is érzékelhetik.

Gyanítom, hogy a hirtelen váltásnak más oka volt. Itt is, ott is mintha már a következő szezonra készülnének, ezt egyébként Diósgyőrben deklarálták is azzal, hogy az öltönyét átmenetileg tréningruhára cserélő Szentes Lázár éjt nappallá téve keresi az új vezetőedzőt. Ehhez gyorsan hozzá is tette, hogy csakis külföldi szakember jöhet számításba, merthogy a féltucatnyi légióssal sokkal könnyebb tolmács nélkül beszélgetni. Igaz, bár megjegyzem, hogy a más nemzetiségűek fele egy nyelvet beszél, nevezetesen a spanyolt. Szentes helyében azért megkérdeztem volna mondjuk a győrieket, vagy a kaposváriakat, ők hogy csinálják? Pintér Attilának és Sisa Tibornak, de említhetném akár Supka Attilát is, nemhogy fél, de egy teljes tucat (vagy még annál is több) légióssal kell megértetnie magát, és ez eddig valahogy sikerült, az ETO a második, a Honvéd a negyedik, a somogyiaknál pedig nem elsősorban a kommunikáció a gyenge szereplés oka. Mennyivel őszintébb lett volna kimondani, hogy a stratégiánkba (és a pénztárcánkba) külföldi edző passzol, benne hiszünk, vele akarunk nagy eredményeket elérni.

A pécsi tulaj karakánabbul nyilatkozott. A 2007 óta a nyolcadik edzőjét emésztő Matyi Dezső a gyanúját is elhessegette annak, hogy konfliktusba keveredett volna Mészáros Ferenccel, felmerült ugyanis, hogy a télen szerződtetett nigériai Okoronkwo nem kapott elég lehetőséget a volt edzőtől. Az elnök a Nemzeti Sportban erre csak annyit válaszolt: ,,Ha azt akartam volna, hogy Okoronkwo játsszon, akkor pályára is lép".

Mit lehet erre mondani? Hirtelen nem jut más az eszembe, mint amivel kezdtem: ahol a pénz, ott a hatalom. Meg a felelősség is.

És bár nem tudom, hogy Matyi Dezső szokott-e nótát rendelni (mivel nem csak a könyvkiadásban, hanem a borászatban is otthon van, elképzelhető...), azt nyilván ő is tudja, attól, hogy valaki jól megfizeti a zenészt, nincs rá garancia, hogy a prímás a kedvenc számát is tökéletesen tudja.

A futballban is hasonló a helyzet. Egy jól működő, szakmai alapokon nyugvó klub fenntartása nem csak pénz kérdése. De erről Siófokon, vagy Pakson többet tudnának mesélni - és még fizetni sem kell érte.