Régi-új társaság

A magyar válogatott is rálépett a generációváltás rögös útjára, ami előbb-utóbb minden nemzeti együttesnek elkerülhetetlenné válik. Hogy ez visszaesést, vagy épp ellenkezőleg, javulást eredményez, az nagyban függ az utánpótlás minőségétől, és eme tekintetben szerencsére nem szenvedünk kárt. A tizenkilenc éves Hári János szereplése is jól mutatja, hogy a szövetség bátran merít az utánpótlásból.

A Ted Satort váltó kanadai Kevin Primeau a nemzeti együttes élén első sikerére készült a jövő héten rajtoló világbajnokság előtt. A közvetlen felkészülés első felvonása nem is sikerülhetett volna szebben, hiszen 4-2-es győzelmet arattunk a lengyelek ellen.

Kontrákból életveszélyesek vagyunk

Az eredmény azért is vet jó fényt ránk, mert a lengyelek előttünk a szlovénokkal is megmérkőztek, akik ellen 2-1-es vereséget könyvelhettek el. A jövő hét vasárnap kezdődő divízió I-es világbajnokságot Szlovéniában rendezik meg, és a mostani győzelmünk alapján joggal bizakodhatunk, hogy ezúttal talán meg tudjuk húzni az oroszlán bajszát, és két vállra tudjuk fektetni a hazaiakat.

Azonban a játékunkon még van mit fejleszteni összességében. A semleges harmadban rendkívül jól látjuk át az ellenfelek törekvéseit, és több korongot is el tudtunk csípni, melyek után villámgyorsan alakítottunk ki helyzeteket. Az első meccsen abszolút ez volt a válogatott legnagyobb erőssége: a gyors ellentámadások, melyeknek nagyobb részét sikerült kapuralövéssel zárni. Vas Márton negyedik találata például egy ilyen szituáció után született.

Ez a semleges harmadban való letámadás kiváló helyzeteket teremt a válogatott előtt, mivel hibára készteti az ellenfél játékosait. Azonban a szellős, agresszív védekezés egy jobb kvalitású csapat ellen végzetes is lehet, és ne kergessünk ábrándokat, nem fog a világbajnokságon minden gárda elszórni ellenünk pár korongnál többet. Viszont bizakodhatunk abban, hogy azt a pár helyzetet majd ki tudjuk használni gyors helyzetfelismerésünknek és korcsolyatudásunknak köszönhetően.

A felállás nehézkes

A kontrákkal tehát előreláthatólag nem lesz gond, viszont a támadó harmadban való felállást még gyakorolni kell mindenképp. Főleg, ami az emberelőnyt illeti. Sajnos igen döcögősen ment az első mérkőzésen a kiszabott formáció felállítása, és a lengyelek aktív védekezése miatt folyamatos kapkodás jellemezte a játékosainkat az ellenfél harmadában, így nagyobb helyzet nélkül zártuk az emberelőnyös helyzeteinket. Talán nem ártana emberfórban is erőltetni egy-egy zseniális egyéni megmozdulást, ami meglepetésként érhetné az ellenfél védekező játékosait.

Az egyenlő létszám melletti játéknál is érdemes jobban koncentrálni a támadó harmadban. A nyomást rajta tudtuk tartani huzamosabb ideig a védőkön, azonban a gólok elmaradtak. Márpedig a szlovének, az osztrákok és az ukránok ellen kulcsfontosságú lesz az, hogy góllal zárjuk az olyan periódusokat, amikor mi diktáljuk az iramot.

Kétségbeesett védekezés

A védekezéssel alapvetően nem volt gond addig, míg a lengyelek sem voltak képesek nyomás alá helyezni minket. Két hosszabb időszak volt ebből a szombati mérkőzésen, és mindkettő emberhátránnyal végződött, amiből egyet ki is használtak a lengyelek. A második góljukat is az emberhátrányunk számlájára írhatjuk, hiszen alig pár másodperccel a kivédekezést követően lőtték azt.

Jelenleg ez a legfontosabb terület, amin mindenképp javítani kell – vagy az emberhátrányos egységek tagjainak kicserélésével, vagy a büntetések elkerülésével. Utóbbi könnyedén orvosolható lenne, ha a kék vonalnál őrködő csatáraink hanyagolnák a statikus pozíciót, és folyamatosan mozgásban maradnának. Nem egy korongkörbelövést megnyerhettünk volna, ha nem állva várakoztak volna a játékosaink, akik mellett a lendületből érkező lengyel védők gyorsan elsuhantak, és benn tartották így a korongot a harmadunkban.

Az emberhátrányos védekezésnél a helyezkedésre nagy hangsúlyt kell fektetni a továbbiakban. Rendre szabadon hagytuk a kapu előtti emberüket, és bár az első alkalommal a lengyel játékos luftot lőtt, a harmadik harmadban már nem hagyták ki az üresen tátongó kaput, Bálizs Bence pedig tehetetlen volt.

Bizakodhatunk

Szerencsére mindezek olyan hibák, melyeket különösebb nehézségek nélkül lehet orvosolni. Kell egy kis idő, mire összeszokik teljesen a csapat, de remélhetőleg ez az összeszokottság jövő hét vasárnapra már adott lesz.

Bálizs Bencét ki kell emelni a magyar válogatottból, aki magabiztosan védett végig a mérkőzés során. A lengyelek első gólját talán foghatta volna, azonban Sarnik lövése mindenkit meglepetésként ért, a második bekapott találat pedig egyáltalán nem az ő sara volt.

Hári János is meg tudta csillogtatni a képességeit, gólja mellett volt több szólója is – talán néha jobban tenné, ha lepasszolná a mellette igyekvő társának, de egyáltalán nem baj, hogy ilyen nagy az önbizalma a fiatal játékosunknak.

Első felvonásnak tehát az eredmény tökéletesen alakult. A mutatott játék még nem az igazi, de egy hét alatt korrigálni lehet a fent említett gyenge pontokat. A magyarok ma 16:00-kor ismét megmérkőznek a lengyelekkel a káposztásmegyeri Jégpalotában a két válogatott felkészülési mérkőzésén, és remélhetőleg feljavult játékkal, de hasonló eredménnyel zárjuk a második megmérettetést is.