Kizártnak tartja, hogy valaha visszatér a hazai fociba, de ennek csak részben oka a magyar edzőképzés atyjával, Mezey Györggyel vívott állandó szélmalom-harca – állítja Kiss László. A magát állandóan képző, jelenleg a torontói Vasas csapatánál dolgozó örökifjú edzővel a közösségi média segítségével saját örökös harcáról, a hazai futball égető kérdéseiről, Paulo Sousáról és a Barcelonáról is beszélgettünk.

Akit egy kicsit is érdekel itthon a futball, aki kicsit is követi a magyar eseményeket, az minden bizonnyal pontosan tudja mennyi viszontagságon kellett már Önnek keresztülmennie karrierje során. Legendákat suttognak Mezey Györggyel vívott állandó háborúskodásáról, a Vasassal szembeni 2002-es bírói ítéletek mögöttes tartalmáról, de nem volt mentes a furcsaságoktól egy esztendővel ezelőtti pécsi menesztése sem. Jelenleg Torontóban a helyi Vasasnál dolgozik, miután saját elmondása szerint itthon esélye sem volt munkához jutni. Nem gondolja úgy, hogy szélmalomharcot vív? Hogy porszemként a gépezetben nincs esélye a győzelemre?
József Attila mondja valahol: "születtem, elvegyültem és kiváltam". Nem tehettem mást, nem volt más választásom. Mennem kellett, mert otthon nem találtam a helyem, abban a mutyi-világban, amely ma körüllengi mindennapjainkat... A múltamat - amire büszke vagyok -, azt hiszem, nem kell megtagadnom, és el is felejtettem minden sérelmet normális módon.  A legutóbbi szájbaverésemet viszont egyszerűen képtelen vagyok - mert arra nincs is magyarázat. (Kiss László idehaza legutóbb a Pécsi MFC vezetőedzőjeként dolgozott, és a másodosztály első helyén állt a csapattal, amikor a tulajdonos Matyi Dezső menesztette – a szerk.) Aljas módon megfúrtak, és ezen az sem segít, hogy tudom, kik és miért tették...

Gondolja, hogy kap még szerepet a honi futballban? Vagy most már tényleg csak a külföld lehet a cél, és a torontói Vasas a végállomás?
Mehettem volna máshová is, voltak más lehetőségeim is, én viszont minden áron „kúltúrkörnyezetbe” vágyódtam. Az értékeimet ugyanis még szeretném megtartani… Otthon? Erre esély sincs.

Lassan tizenöt esztendeje száguld az új típusú magyar edzőképzés, de továbbra sem sok látszik az európai szintű gondolkodásból és a modern trendek követéséből - holott egy jól működő stratégia általában 3-5 éven belül látható eredményeket produkál. Egyetért azzal az implicit következtetéssel, hogy a Mezey-féle iskolának nincsen további létjogosultsága?
A licenszek kötelező érvényű megszerzése - mint sok minden más kezdeményezés az UEFA részéről - jó, de nem szükségszerű. Mire hozzánk megérkezik, a teljes koncepció jelentősen sérül, és ebből rengeteg hiba adódik. A ’80-as évek végén én beszéltem az európai képzési rendszerről először idehaza - furcsa módon aztán mire ideért, szétverte az itthoni karrieremet. Maga az oktatás színvonalas persze - nem mondom, hogy nem lehetne magasabb, de összességében azért jó - egyszerűen a közeg alkalmatlan arra, hogy ezt az egészet a helyén kezelje.

Korábban lehetett hallani arról, hogy pro-licenszes tanfolyamra jár, a Dinamo Zágrábnál is volt tanulmányúton, belevetette magát a tanulásba, szélesítette egyébként is hihetetlenül széles elméleti tudását. Mi vette rá mégis a torontói szerződésre?
Az a környezet, ami itt körüllengi a munkámat. Képviselhetem a saját értékeimet, nem érnek utol az otthoni rosszakaróim, egyszerűen jól érzem magam itt, talán végre kiteljesedhetek.

Mi egy rovatunkban rendszeresen foglalkozunk játékelméleti kérdésekkel, meccseket elemzünk taktikai szemszögből, próbálunk kicsit többet adni olvasóinknak a "töltsük meg tartalommal a játékot" és a "labda gömbölyű" kifejezéseknél. Elsősorban külföldi mérkőzéseket veszünk górcső alá, de az utóbbi időben több NB I-es meccs is terítékre került. Mit gondol, van létjogosultsága a hazai meccsek elemzésének?
Ez egy nehéz kérdés, könnyű válasszal. Őszinte leszek, nem, nem érdemes, a külföldi ugyanis más, nagyon más.... Hogy miért? Mert az őszintének tűnik, a mienk meg egyáltalán nem az.

Mi a véleménye az NB I színvonaláról? Vajon emelkedett valamit az utóbbi néhány évben? Volt itt nemrégiben majd' egy éven át veretlen Debrecen (sőt, a bajnokságban még most is az), külföldi sztáredzővel felturbózott Videoton, pénzügyileg kiemelkedő Győr, de az ember mégsem lehet biztos benne, hogy nem parancsol-e megálljt nekik mondjuk a kazah bajnok a BL-selejtező első körében.
Valamilyen emelkedés látszik, de az még nagyon kevés. Kevés ahhoz, hogy a klubcsapatok komolyabb nemzetközi eredményeket mutathassanak fel, egyszerűen azért, mert a világ még így is legalább kilencven lépéssel előttünk jár. Nem százzal, csak kilencvennel, de a lényegen ez semmit sem változtat.  És, hogy miért nincs esély a nagyobb előrelépésre? Mert az itthoni játékban nincs lélek - lélek nélkül viszont nem lehet játszani....

Amikor a zágrábi Dinamónál járt tanulmányúton, azt nyilatkozta, itthon nem kell „feltalálnunk a spanyolviaszt", elég lenne csak lemásolni az olyan klubok működését, mint a Dinamo, ahol egy magyar számára sokkal több hasznos tapasztalatot lehet gyűjteni, mint nagynevű sztárklubnál. Ezt egyébként vastag vonallal húzza alá a tény, hogy Európában a Dinamo keresi kiadásaihoz mérten a legtöbbet játékoseladásokon. Melyik magyar csapatnál tudna hasonló modellt elképzelni?
Labdarúgásunknak több súlyos problémája van, az egyik legfontosabb viszont a központi koncepció kialakítása és annak megvalósítása. Pontosabban nem kialakítása, majd nem megvalósítása, vagy nem úgy megvalósítása, ahogyan az eredetileg ki lett találva. Mert hiába jó önmagában az ötlet, a terv… Elkezdünk valamit, aztán abbahagyjuk, jön egy új, akkor azt csinálják, majd visszajönnek a régiek, és kezdik újra azt, amit négy évvel ezelőtt elkezdtek... Így nem lehet előrébb jutni, azt hiszem teljesen egyértelmű.

Lehet, hogy nem ért majd velem egyet, de a Videoton és Paulo Sousa ellen folyó sajtó- és médiahadjárat engem kísértetiesen emlékeztet arra, ami Ön ellen folyt a 2000-es évek elején, de korábban is, folyamatosan. Mi a véleménye a portugál vezetőedzőről, az általa folytatott munkáról, és arról, ahogyan a sajtó viszonyul hozzá?
Nem szabad párhuzamot vonni köztem és Sousa közt. Egy dolog biztos, ahogy Sousa viselkedik, úgy nem lehet, én dolgoztam 8 és fél évet külföldön, és jelenleg is ott vagyok szerződésben, tudom miről beszélek. Persze Ő tudatában van annak, hogy hol van, a súgói, vagy akik idehozták, jó előre tájékoztatták mindenről, látszik is, ennek megfelelően viselkedik. Hogy aztán szakmailag mit gondolok? Nagy elemzésbe nem szívesen megyek bele, de új dolgokat is látni vélek a csapata játékában.

Annak ellenére nem kapott sosem nagyobb szerepet a hazai futballban, hogy elképesztő tudásanyagot halmozott fel, Rácz Gábor üzletemberrel, a Vasas korábbi tulajdonosával folyamatosan járták a pályákat, Olaszországban, Angliában gyűjtötték a tapasztalatokat... Gondolom azóta is követi a nemzetközi trendeket, igyekszik naprakész maradni, és megvan a véleménye a legtöbb aktuális kérdésről.
Állandóan és szinte mindig tanulok, egy edző sosem lehet teljesen képzett, hiszen a szakterülete is folyamatosan változik, alakul. Hogy mi van a fejemben, arról kérdezzék meg pro licenszes társaimat...

Van kedvence a nemzetközi színtéren?
Nincs kedvencem, az őszinte, nem hazug focit szeretem. A Barcelonát például csodálom, de nem vagyok oda érte. Az a filozófia, ami körülveszi a csapat játékát, az csak egy kis részben viszi előre korunk labdarúgását.  Azt látom ugyanis, hogy az ellenfelek 95%-a egyszerűen feladja a meccset ellenük, és még mintha az az 5%, aki marad, sem nyerni akarna ellenük, hanem nem nagyon kikapni. Nehéz kérdés ez, hiszen mit csináljon az az edző, akinek sokkal gyengébb játékosai vannak? Hatalmas a káosz az edzők fejében, a játékosok felkészítését illetően is – külföldön sem mindenki képviseli a szakmai hozzáértés netovábbját azért.

Mit gondol, meddig tartható fenn a Barcelona totális dominanciája? Ön, mint gyakorló futball-edző, minden bizonnyal sokat gondolkodott már azon, hogy hogyan és miképpen lehetne megfogni a katalánokat - létezik a tökéletes taktikai ellenszer?
A Barcelona dominálni fog még egy darabig, ez teljesen biztos, mint ahogyan az is, hogy az ellene való játék, lesz majd az a bizonyos újabb lépcsőfok a labdarúgás fejlődésében, ami előreviszi a sportágat.

Az angol csapatok idei nemzetközi kupaszezonja (a Chelsea kivételével) masszív bukás. Mit gondol, van ennek valamilyen taktikai vagy játékelméleti éle, esetleg puszta véletlen? A BL-ből már a csoportkörben búcsúzó MU például rekordpontszám közeli eredménnyel nyerheti meg a Premier League-t, ami több mint érdekes.
Az angol csapatok kétségtelenül megtorpanni látszanak, de ez inkább csak az úgynevezett élcsapatokra vonatkozik. Taktika is van ebben persze, de az sem mindegy, hogy a játékosok csillagászati összegeket keresnek, és nehezebben jönnek sorozatban a jó eredmények – mintha egyes csapatok kissé jóllaktak volna az elmúlt évek sikereivel. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos gárdáknál a játékosok minőségével is igen komoly bajok vannak.

Olaszországban eközben igencsak érdekes trendek bontakoznak ki, nem is olyan régen írtam arról, hogy mi lehet az oka a háromvédős rendszerek reneszánszának. Mit gondol, ez csupán egy elszigetelt kísérlet, vagy más bajnokságokban is megjelenhet? Esetleg ez csupán egy reakció a 4-3-1-2-re, és a trequartista szerepkörének végleges eltűntetése a célja?
A háromvédős játék nem válasz a Barcelona játékára, láthattuk a világbajnokságon is, hogy több dél-amerikai csapat megpróbálta (Argentína és Brazília mondjuk nem), mégsem mentek sokra a spanyolok ellen. Nem hiszem, hogy ez lenne a következő lépcsőfok, de a továbblépés lehetősége azért megvan benne, ehhez persze lényeges tartalmi változtatások is kellenek a rendszerbe.

Egy ilyen interjúban megkerülhetetlen a válogatott kérdésköre. Mi a véleménye Egervári Sándor munkájáról? A számok alapján sikerült előrelépnünk, de sokan vannak (köztük én is), akik ezt a játékosanyag jelentős javulásával, nem pedig a kiváló taktikai felkészítésnek és szakmai munkának tudják be, elsősorban. Az mindenesetre egyértelmű, hogy karakteres stílusa még mindig nincs a nemzeti csapatnak.
A válogatott csapat egy külön tészta. Azt, hogy ebben a fejlődésben Egervári Sanyinak mekkora szerepe van, nem tudom megítélni - de véleményem azért persze van. Hogy milyen edző, azt sem tudom, mert nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy én ezt meg tudjam ítélni. Az viszont biztos, hogy a sajtó szereti (jó kérdés, hogy ez minek köszönhető), annak ellenére, hogy komoly meccset nem nyert…  Olyan ne bántsatok, én sem bántalak titeket levegő kering körülötte. A Huszti-ügyben pedig nem volt igaza, és ha majd kiderül, hogy mi is történt ott igazából, az a veszte is lehet véleményem szerint. A játékosok egy kicsit jobban érzik felelősségüket az itthon játszó társaikért, és ezt látni is a játékukban, ez is az egyik kulcsa lehet a viszonylagos fejlődésnek.

Nagy vihart és heves vitákat váltott ki az a cikkünk, melyben a magyar válogatott taktikai hadrendjét boncolgattam és érveltem több aspektusból is a 4-4-2 ellenében. Ön melyik felállást preferálná?
Ez rendkívül egyszerű: itthon is, és a nagyvilágon is, az a legjobb rendszer, amelyikkel nyersz.

Lenne olyan magyar csapat, amelyiknél most szívesen dolgozna?
Rám odahaza nincsen szükség, ezt már megtanultam.