"Jaj, az nagyon rég volt, már elmúlt, más világ volt!" - mondta a 85. életévét pénteken betöltő, egyéniben olimpiai ezüstérmes és világbajnok volt öttusázó az MTI-nek. - "Két olimpián vettem részt, 1952-ben és 1956-ban, csillagos címer és fekete szalaggal átkötött Kossuth-címer alatt is vonultam. Ez a két ellentétes címer rányomta bélyegét a sportolói pályafutásomra és az életemre is. Sok mindent átéltem a sportban és azon kívül is" - folytatta az emlékek felelevenítését az 1969 óta Németországban élő, ma is aktív sportember.
"A svéd öttusahegemónia megtörése óriási sikernek számított, már csak amiatt is, ahogyan egyáltalán kijutottunk az olimpiára, ugyanis az utolsó pillanatig nem volt biztos, hogy mi, öttusázók ott lehetünk. A vívókkal együtt sokáig "reakciós" sportág képviselőinek számítottunk, mert katonatisztek űzték ezeket a sportokat. Eleinte, közvetlenül a háború után talán azt sem nézték jó szemmel, hogy az öttusa fennmarad, mert nem proletár gyökerekből éledt újra. A hadapródok kezdték el, akik más erkölcsi értékeket vallottak. Olimpiai bajnok társam, Szondy Pista és én is ilyen körülmények között nevelkedtünk. Rólam, a munkahelyemen, egy csepeli irodában, azt sem tudták, hogy sportoló, öttusázó vagyok, ezzel akkoriban nem lehetett dicsekedni. Meg sem mertem mondani senkinek, hogy a munkaidőn kívül edzeni járok. Úgy derült ki, hogy öttusázó vagyok, hogy a szövetség kikérőt kézbesített a cégemnek: engedjenek el Moszkvába, mert a szovjet sporttársaknak, akik akkor kezdték az öttusát, meg kell tanítani a sportág alapjait. Ez egyébként a helsinki játékok előtt két hónappal történt, és azért utazhattunk el az olimpiára, mert megnyertük a moszkvai versenyt."
Benedek Gábor
Születési idő, hely: 1927. március 23., Tiszafüred
Sportág: öttusa, vívás
Klubja: BHSE
Legjobb eredményei: olimpiai bajnok csapatban (1952, Helsinki), olimpiai ezüstérmes egyéniben (1952, Helsinki), világbajnok egyéniben (1953, Rocas Santo Domingo), világbajnok csapatban (1954, Budapest)
- válogatott kerettag 1948 és 1957 között, 1959-ben politikai okokra hivatkozva örökre eltiltották a versenyzéstől
- ötszörös magyar bajnok csapatban
- egyszeres magyar bajnok párbajtőr csapatban
Benedek kiemelte: érdekes dolgok estek meg velük Moszkvában.
"Mivel nyár volt, nagy meleg, rövidnadrág volt rajtunk, ám ránk szóltak, hogy abban nem lehetünk. Aztán amikor este tíz után futóedzést akartunk tartani, hiszen napközben hőség volt, nem futhattunk a parkban, mert le volt zárva. Mondom, más világ volt..."
Az előzetes olimpiai esélylatolgatásokat illetően úgy emlékezett vissza, hogy nem volt semmiféle tapasztalatuk, elképzelésük a nemzetközi mezőnyről.
"A vezetők láttak bennünk fantáziát, ők biztos jobban ismerték a helyzetet, ezért kaptunk bizalmat" - folytatta, hozzátéve: egyáltalán nem szomorkodott amiatt, hogy egyéniben "csak" második lett.
"Nem volt az csalódás! Nemcsak a sportban, hanem az életben is rengeteget segített, jól jött az később is..."
Benedek Gábor több mint négy évtizede él külföldön, de gyakran megfordul Magyarországon.
"Egy évben kétszer jövök, most is készülök májusban, aztán decemberben megint. Ha itthon vagyok, találkozom a régi társakkal, barátokkal. Öt éve csodálatos ünnepséget szervezett nekem az öttusaszövetség, melyen megjelent a magyar öttusázás valamennyi olimpiai bajnoka. Egyébként miután eljöttem az egykori német öttusabázisról, Warendorfból, ahol 20 évet töltöttem, Bonn mellett élek. Sajnos, már Warendorf is leépült... Mindennap kocogok, igyekszem karban tartani az egészségem, szerencsére egész jól megvagyok. Sajnos, tíz éve meghalt a feleségem, egyedül élek, illetve az unokák éltetnek. Büszke vagyok arra, hogy fiú unokám, Tibor, megkapta a magyar állampolgárságot, egyébként ő Magyarországon tanul és kézilabdázik. Noémi érettségi előtt áll, ő is tud magyarul, Szegeden tanult. A mai öttusát szinte napra készen követem, ha Budapesten vagyok, a versenyekre is kimegyek. Ez az öttusa más világ, de ez sem könnyű! Tudom, a régiek közül többen lenézik a sportág mai változatát, azt mondják, nem olyan nehéz, mint például a tereplovaglás vagy a régi terepfutás volt, pedig a jelenkori sportolókat is tisztelni kell a teljesítményükért. A nemzetközi mezőny bővült, ma már jóval több országban űzik ezt a sportágat, ám akárcsak a németeknél, a magyaroknál is szűkült a mezőny. Ezzel együtt még így is van öt-hat jó versenyző."