Kreativitásigény

A Tampa Bay Lightning menedzsere, a detroiti legenda, Steve Yzerman a múlt héten nyílt meg azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem szereti a mostani NHL-t, mivel szerinte a lockout után beiktatott szabályok kiölték a játékból a kreativitást. Mindenesetre némileg ironikusan kell ezt értelmezni attól a menedzsertől, akinek csapata a mai napig az úgynevezett semleges zónabeli csapda taktikáját alkalmazza, melyről már az idény során sok szó esett, főként a hatodik heti erőrangsorunkban.

De ettől eltekintve van ráció Yzerman szavaiban. A lockout utáni legfőbb változtatások egyike volt a kétvonalas les eltörlése, mellyel megnyílt a pálya a hosszú passzoknak, és egyben a korongbelövéseknek is. Az előbbi hozomány mindenképp az előnyére vált az NHL-nek, hiszen parádés passzok százait láthattuk a lockout óta, mellyel a védők vagy a hátul maradt csatárok kiugratták társaikat, akik a szóló után valószínűleg góllal hálálták meg szemfülességüket. Ezzel nincs is gond. A másik következmény azonban valóban a csatárok lebutítását eredményezte.

Nincs ma már olyan mérkőzés, amikor az éppen támadásba kezdő csapat egyik játékosa ne fogná magát, és még a saját kék vonalán belülről meg ne küldené a pakkot az ellenfél védekező harmadába. Jóformán már néha az is megsüvegelendő, ha az éppen indító védő felmerészkedik a saját kék vonalára, és onnan lövi be a pakkot a támadó harmadba. Az éppen offenzívába lendülő csapat ilyenkor vagy gyorsan cserél egyet, vagy meglódul a játékszer után, hogy a palánk mellett megkaparintsa azt, és további küzdelmek után valahogy kapura juttassák a korongot.

Mint az így leírva is látszik, ez egyáltalán nem igényel sok kreativitást, annál több korcsolyatudást és fizikumot, hogy a palánk mellett ne nyomják el az embert. Ezek mellett pedig potenciális veszélyforrás is leledzik az ilyen játékban, hiszen a nagy lendülettel érkező játékosok az összeütközést követően könnyen pórul járhatnak – nem egy agyrázkódásos baleset történt hasonló szituációból.

A kétvonalas les visszahozásával az ilyen taktikának az elejét venné az NHL, ugyanis a játékosok arra kényszerülnének, hogy legalább a piros vonalig felhozzák valahogy a pakkot, egyedül cselezve vagy szép passzjátékkal áttörve az ellenfél védelmét. Onnan meg már ritkábban lövik meg teljes erőből a pakkot, hiszen a palánk mellett könnyedén visszasiklik a játékszer a saját harmadba. Tehát a csapatok rá lennének kényszerülve arra, hogy kreatív módon vigyék be, és tartsák benn a korongot a támadó harmadban, és ez a remények szerint látványos gólokat eredményezne.

Lassítsunk a tempón

Nagyjából minden menedzser egyetért abban, hogy amennyire áldás volt az NHL-nek a lockout utáni felgyorsult tempó, olyannyira átok is. A belőjük a korongot és utánamegyünk taktikának már ecseteltük a következményeit, de egyszerű tilos felszabadításnál is sok sérülés következett be, mivel mind a csatár, mind a védő teljes sebességgel lódul meg a palánk felé. Függetlenül a hokisok korcsolyatudásától bármikor elvesztheti a játékos a már rossz minőségű jégen a kontrollt, és könnyedén elszenvedhet valamilyen komoly sérülést a palánkba csapódva. Nem is beszélve arról, hogy korcsolyázás közben még egymást is lökdösik a játékosok, ami csak megnehezíti a dolgukat.

Egyik lehetőség lenne az ilyen balesetek elkerülése érdekében egy új vonal beiktatása a védekező harmadban található korongbedobó köröknél. A tervezet szerint ez a vonal határozná meg, hogy tilos felszabadításról lenne-e szó vagy sem – ha a védő ér ehhez a vonalhoz előbb, akkor játékmegszakítást követően a korong visszakerül a támadó harmadba, ha a csatár, akkor a játék folytatódhat. Ezzel a játékosoknak bőven maradna elég idejük és helyük, hogy lefékezzenek a palánkba csúszás előtt. A probléma viszont az, hogy egy újabb vonal bevezetésével nagyon átláthatatlanná válna a pálya, és valószínűleg újabb vonalbírókat kellene alkalmazni.

A másik megoldás lehetne a kapu mögötti trapéz eltüntetése, melyet a Martin Brodeur-féle, ütővel is jól bánó kapusok ellen hoztak érvénybe az NHL-ben. Ahelyett, hogy a kapus rácsaphatna a korongra a pálya sarkában, meg kell várnia, míg a trapéz területére nem ér a játékszer – ha azon kívül ér hozzá, akkor két perces kisbüntetést kap, és a csapat emberhátrányba kerül. Amíg a lockout előtt ezeket a kósza korongokat nyugodtan megkaparinthatták a hálóőrök, majd azzal a lendülettel indíthatták is a következő támadást, addig jelenleg korlátolt a kapusok fennhatósága. Így a védők dolga ezeket a korongokat összeszedni, és eközben teljesen kiszolgáltatottak a feléjük teljes sebességgel igyekvő csatárokkal szemben.

A probléma az, hogy bár ez az agresszív letámadás sok sérülést tartogat magában, a menedzserek a híresztelések szerint imádják ezt a taktikát, és ellene vannak minden olyan változtatásnak, mely megnehezítené a letámadók dolgát. Nem valószínű, hogy a trapézt eltüntetik, inkább egy köztes megoldásra adhatják le a voksukat, miszerint megnövelik ennek a területnek a hosszát a mostani öt lábról (kb 150 cm) nyolc lábra (kb 240 cm). A hálóőrök továbbra sem érhetnének hozzá a sarkokban a pakkokhoz, ugyanakkor kétszer meg kell gondolniuk, hogy kijönnek-e a kapujukból a kibővített trapéz széléig, hiszen egy szemfüles, szélvész gyors csatár igazán kínos pillanatokban részesítheti az elkényelmesedő portást.

Akármilyen szabálymódosítások is menjenek végbe, a menedzserek leszögezték, hogy ők már minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy a játék biztonságos legyen. Az elmúlt évek tapasztalatai mégis mást mutatnak. Talán a csütörtökön visszatérő Sidney Crosby esete lesz majd a példamutató, hogy a durva agyrázkódások leküzdhetők, és a játékot azután is lehet folytatni ugyanolyan formában. Gondoljunk csak Richard Zednikre, akinek csapattársa korcsolyája vágta meg a nyakát, de a következő idényben mégis félelmek nélkül tért vissza a jégre. A játék hírneve és az NHL érdekében remélhetőleg Crosby idénybeli második visszatérése nem bizonyul olyan rövidnek, mint az első.

A St. Louis, a Pittsburgh és a Dallas mind kirobbanó formának örvendenek, és mindhárman az erőrangsorunk top tíz helyezettje között tartózkodnak. Ilja Brizsgalov szenzációs shutout sorozatának köszönhetően a Philadelphia is kezd felkapaszkodni az első tízbe, míg a Calgary Flames mindent megtesz a szezon végére, hogy a kanadaiak két év után visszakerüljenek a rájátszásba.

Ezzel szemben a Bostonnál látványos formahanyatlás érhető tetten, ami ha folytatódik, szépen keretbe foglalná a Bruins szezonját. Elvégre a Bocsok 3-7-es mutatóval kezdték a szezont, és két és fél hónap dominancia után úgy tűnik, hogy a csapat visszasüllyedt az 50%-os csapatok közé. A Toronto és a San Jose lejtmenete sem akar a végéhez érni, előbbi számára már egyre esélytelenebb a rájátszás, míg a Sharksnak alaposan össze kell kapnia magát, ha a szoros nyugati mezőnyből végül győztesen akar kikerülni.