Torna

Berki Krisztiánék valami újításon törik a fejüket Londonra

megosztom

Berki Krisztián több mint húsz éve dolgozik együtt edzőjével, Kovács Istvánnal. Ők ketten már félszavakból, pillantásokból is megértik egymást, s nemcsak a tanítványnak van hatalmas szerepe a sikerekben, hanem vitathatatlanul a mesternek is. Kovács Istvánt az elmúlt hetek edzőtáborozásáról, az olimpiáról és a Felix Promotion menedzserirodával együttműködő tanítványáról kérdeztük.

- Egy hét edzőtábor Horvátországban, kettő Tatán. Milyen pluszt nyújt ez az olimpiai felkészülésben?

- Felüdülést jelent. Egész évben a Tornacsarnokban készülünk, úgyhogy az edzőtáborok már csak abból a szempontból is pluszt jelentenek, hogy kiszakadunk a megszokott környezetből. A másik hasznuk, hogy a versenyzőnek és az edzőnek ilyenkor semmi más dolga nincsen, csak az, hogy a sportra összpontosítson. Itthon, ugye, két edzés közt a sportoló hazamegy, intézi a dolgait – ami normális -, és természetesen nem csupán a torna körül forognak a gondolatai - mondta a Felix Promotion menedzserirodával együttműködő Berki Krisztián edzője, Kovács István.

- Jobban halad így a felkészülés?

- Persze! Olyan ez, amikor valaki elmegy nyaralni: kikapcsolódik, szinte megújul. Talán furán hangzik, de az is jót tesz, hogy rendszer van a sportolók életében ilyenkor. A napnak ugyanabban az órájában reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak, ami nem biztos, hogy így van otthon is.

Berki Krisztiántól aranyat várnak Londonban

- Van valami, amit másként csinálnak az idén, az olimpia évében?

- Nincs. Ugyanolyan év ez, mint a többi, csak kicsikét nagyobb a sajtó érdeklődése. Ez nem panasz, de az utóbbi időben már kénytelenek voltunk egy kicsit visszaszorítani – mindamellett, hogy nem szeretnénk senkit sem megbántani –, mert most az olimpia a legfontosabb, csak arra kell koncentrálni. Azt hiszem, ezt mindenkinek meg kell értenie.

- Az sem lehet könnyű, hogy minden második ember, aki hozzászól a témához, azt mondja: Krisztián, aranyérmes leszel. Az edző ilyenkor egy kicsit pszichológus is kell legyen. Hogyan kezelik ezt a helyzetet a tanítványával?

- Nagyon régi együttműködés a miénk, úgyhogy nincs ebből gond. A versenyekre pedig, legyen az Európa-bajnokság vagy világbajnokság, esetleg olimpia, mindig egyformán készülünk. Nem nyerni megyünk, hanem azért, hogy megcsináljuk, amit elterveztünk. Ha ez sikerül, akkor Krisztián nyerhet, illetve nyer is. De mi nem másokat akarunk megelőzni, hanem maximálisan kivitelezni a gyakorlatot.

- De azért nyerni szeretnének, ugye?

 - Természetesen – mosolyog. - Az eddigiek alapján Krisztián jó versenyzőtípus, nem nyomja agyon a tét. Ez a tapasztalat. Krisztián esetében mindig is az jelentette a pluszt az ellenfelekkel szemben, hogy jól bírja az esélyesség terhét.

- Reméljük, Londonban is így lesz. Készülnek valami újítással Krisztián gyakorlatában? Van valami titkos fegyver, amit nem ismernek az ellenfelek?

- Gondolkodtunk rajta, kitaláltunk valamit és gyakoroljuk is, de nem tudjuk, bevetjük-e. Attól függ, Krisztián mennyire bírja majd a terhelést. Most mindkét keze be van gyulladva, nem tudja gyakorolni azokat a mozdulatokat, de ha nem lesz sérült, nyilván betesszük az elemet, amitől még szebb, még erősebb lesz az amúgy is nagyon erős gyakorlata.

megosztom