Forma-1

Az egyetlen út felfelé vezet – mire számíthat a Williams 2012-ben?

  • Kele János
megosztom

Vajon a Tyrrel-Lotus-BRM hármashoz hasonlóan a süllyesztőben végzi a Willams is? Az idei évadban sok minden eldől.

Hiába a mezőny egyik legpatinásabb együttese a Williams, a 2011-es évadot minden bizonnyal szívesen kitörölnék históriás könyvükből: a gárda története leggyengébb szereplését produkálva mindössze a kilencedik helyen végzett a konstruktőri tabellán és pontokat is csak elvétve szerzett. A minden várakozást alulmúló betlisorozat ráadásul a tönk szélére is sodorta az istállót, a tőzsdén finoman szólva sem szárnyalnak a grove-i részvények, a csapat pedig egyre égetőbb financiális problémái miatt kénytelen fizetős versenyzőket alkalmazni. Minden korábbinál jobban adja magát a párhuzam a hőskorban szintén nagy sikereket elérő (Jackie Stewart révén világbajnoki címet is nyerő), ám végül az adósságokba belefulladó Tyrrell csapatával – kérdés, vajon a 2012-es évad elhozza-e a várva várt fordulatot Sir Frank gárdájának.

Az ésszerű emberi számítások alapján nagyon úgy tűnik, hogy nem, hiszen (bár a tesztek során különösebb probléma nem merült fel az új autóval, sőt a legtöbb kilométert a Williams teljesítette) két igencsak zöldfülű pilótával kellett nekifutni az embert próbáló előszezoni munkának. És bár sem Bruno Senna, sem pedig Pastor Maldonado nem számít kutyaütőnek a szakmában, eddigi eredménylistájuk alapján kevéssé várható el tőlük a brillírozás – a brazil ráadásul a látszat ellenére már nem is olyan fiatal, 28 éves korára azonban továbbra sem sikerült nagyot alkotnia a királykategóriában.

A változások szele már a menedzsmentet is elérte, az istállót alapító Sir Frank Williams például nem is olyan régen saját maga jelentette be, hogy csökkenti szerepvállalását a csapat vezetőségében. A társ-alapító Patrick Head szintén búcsúzott a csapattól, de a néhány évvel ezelőtt beharangozott megújhodás letéteményesének számító Sam Michael és Jon Tomlinson sem a Williams sikereiért dolgozik már. A fejlődést így a Mike Coughlan, Mike Gillian, Jason Somerville hármasnak kellene garantálnia, ám félő, hogy viszonylagos rutintalanságuk miatt az első év a gyermekbetegségek kezelésével telik majd – más kérdés, hogy a Williams nem igazán engedhet meg magának még egy olyan gyászos szezont, mint amilyen a 2011-es volt.

Ebben segíthet a Renault erőforrásaira való átnyergelés, valamint a tény, hogy két igencsak tőkeerős versenyzőjük révén nem kell filléres gondokkal szembenézniük az év során. A technikai csapat ráadásul tiszta lappal indul, nincsenek érdekellentétek, vagy évtizedes haragosok a keretben, a többség ráadásul extra motivált, hiszen élete lehetőségét kapta meg azzal, hogy a Williams színeiben dolgozhat az F1-ben. Nem szabad megfelejtkezni a Senna-effektusról sem, tavaly a Lotus is meglovagolta a legendás Ayrtonnal való feltűnő hasonlatosságot, és valószínűleg ez várható a Williamstől is: ne feledjük, annak idején éppen egy Williams-Renault volt a háromszoros világbajnok brazil utolsó versenygépe.

Rubens Barrichello távozása akár ki is billentheti a holtpontról a csapatot, hiszen valljuk meg, az előző évben már inkább a brazil fásultsága lett úrrá a gárdán, nem pedig hihetetlen mértékű rutinja. Maldonado és Senna frissessége az év elején akár döntő faktor is lehet, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az évad későbbi részében könnyen vissza is üthet: emlékezzünk csak a venezuelai versenyző tavalyi kiegyensúlyozatlanságára. Maldonado az időmérő edzéseken ugyanis rendre jól szerepelt a csapat erőforrásaihoz képest, ám a versenyeken sokszor belefulladt a középszerűségbe, és jelentősen visszaesett a tabellán. Ráadásul a balesetek sem kerülték el, Monacóban például annak ellenére akasztotta össze a bajuszát Lewis Hamiltonnal, hogy jó úton haladt pályafutása legígéretesebb eredménye felé.

A 2010-es GP2-es bajnok tehát időnként már bizonyított, ám ugyanez aligha mondható el a gárda másik menőjéről, Bruno Sennáról. A HRT pilótájaként persze erre sok esélye nem is volt, de a Lotusban eltöltött tavalyi fél év már adott volna lehetőséget képességei megvillantására – mégsem sült ki belőle túlzottan sok jó. Nem túlzás, a brazilnak az idei évad lesz az utolsó esélye a bizonyításra, így pedig minden bizonnyal kettőzött erővel küzd majd a minél jobb helyezések eléréséért; más kérdés, hogy egy gyors autóra minden bizonnyal nagy szüksége lesz, ezt pedig korántsem biztos, hogy a rendelkezésére áll majd.

Hiába volt ugyanis feltűnően megbízható és terhelhető az FW34-es a téli teszteken, az egyezményes jelek azt mutatják, a sebességével akadnak majd problémák. Persze előre nem érdemes temetni a gárdát, a legtöbb előrejelzés szerint a középmezőny minden eddiginél szorosabb, a Sauber-Toro Rosso-Force India-Williams tandem szereplői között például szinte lehetetlen különbséget tenni. Ez egyébként azt is jelenti, hogy kulcsfontosságúak lesznek az évad közben foganatosított fejlesztések, nagy teher hárul tehát a technikai részlegre – nagy pech, hogy a Williamsnél éppen ezen a területen volt a legnagyobb a fluktuáció az utóbbi években.

A csapat nagyon bízik az elképesztően kicsire zsugorított sebességváltójában (tavaly még elég sok gondjuk volt vele), ám kár lenne tagadni, hogy lassan hátrafelé is kell tekingetnie: a minden eddiginél biztatóbb előszezont teljesítő, szintén Renault-aggregátokkal szerelt Caterham ugyanis idén már egyértelműen a pontzónát és a középmezőnyhöz való csatlakozást vette célba.

megosztom