Bundesliga

Egy Bayern-meccs élményei a helyszínről

  • VNA
megosztom

Talán sokan barátkoztatok már a gondolattal, hogy de jó lenne például egy Bayern München meccset akár élőben, a helyszínen is megnézni. Én belevágtam és nem bántam meg!

"Most aztán alaposan belenyúltunk a jóba!" - ez jutott eszembe a szombati Bayern München - Hoffenheim találkozó 29. percében az Allianz Aréna harmadik emeletén. A bajor csapat ugyanis alig fél óra után már 4-0-ra vezetett és igazi szemet gyönyörködtető játékkal jelezte, hogy az utóbbi hetek gyengébb eredményei ellenére sem mondott még le a bajnoki címről. A vége 7-1-es fölényes müncheni siker lett a szebb napokat is megélt Hoffenheim ellen, még úgy is, hogy az utolsó fél órában már - a Basel elleni BL-visszavágót szem előtt tartva - csak a sérülés elkerülése volt a bajorok fő célja. Egy külföldi meccsnézésnek megvan a maga ára és rizikója, az utazás, a szállás és egyéb költségek mellett ugyanis a játék minőségének is van kockázati értéke, hiszen akár egy dögunalmas 0-0 is kisülhetett volna a szombat délutáni látogatásból. Szerencsére azonban most Lahm, Robben, Ribéry és Gomez is remek napot fogott ki, így végül nyolc gól volt a müncheni túránk termése.

De vajon miért is megy ki szombat délután 69.000 néző (ismét telt ház volt, de ezt talán mondanom sem kell) egy különösebb izgalmakat nem ígérő Bundesliga meccsre, amikor a tavaszias napsütést kihasználva más szabadtéri elfoglaltságot is találhatna? Mert minőségi szolgáltatást kap a pénzéért! És itt nem elsősorban a pályán látottakról beszélek, hiszen azt mindenki láthatja a tévén keresztül is. Itt ugyanis a hatalmas mennyiségű embertömeg ellenére sincs nyomorgás a metrón (a mérkőzés előtt, de főleg utána direkt sűrítik a járatokat, hozzáértő emberek kezelik és mozgatják a tömeget), így a metrótól a stadionig és onnan visszafelé is folyamatos haladással sikerült eljutni. A stadion előtt közvetlenül a Bayern mobil fan-shopja kínálta portékáit, mellette pedig a szponzor (Paulaner) sörözője várja az oda betérőket. De nem kell ám sorba állni sörért, a pulthoz elsőként érkezünk (és bár a hazai viszonyokat alapul véve horrorisztikus ára - 4,2 euró - van egy korsónak) alig fél perc múlva távozunk is. A kollégák ugyanis a háttérben csapolják gőzerővel a sört, így a tényleges kiszolgálásra fordított idő minimalizálható. Itt ugyanis valóban tudják, ők abból élnek, hogy a vevőket kiszolgálják. Ha a szurkoló számíthat rá, hogy a stadion mellett is egyszerűen és gyorsan juthat hozzá kedvenc ételéhez és italához, tán legközelebb nem csomagol otthon szendvicset, vagy nem a kilométerekkel távolabb lévő sarki kiskocsmában hangol a találkozóra, hanem együtt a többiekkel.

Ilyen közel is lehet sörözni az arénához, igaz az élménynek borsos ára van

A bajor főváros metróhálózatának U6-os vonalán utazva ugyan még kevés jelét láttuk annak, hogy alig egy óra múlva mérkőzés lesz, de az Allianz Aréna felé baktatva már drasztikusan megemelkedett a Gomez, Robben vagy éppen Schweinsteiger nevével ellátott mezt viselők száma. Sőt, igaz antikvitások is felfedezhetően voltak a drukkereken, a BL-győztes szezon trikóját is viselték páran, de Mehmet Scholl vagy a nem éppen kiváló technikájáról ismert (ld. még a német Torghelle) gólerős Carsten Jancker neve is feltűnt egyesek hátán. A stadionba a beléptetés villámgyorsan történik. Bár a vonalkód leolvasása elektronikus, de mivel közel 30 beléptető kapu is igénybe vehető párhuzamosan, így nem okoz extra nehézséget a helyünkre történő gyors eljutás. A müncheni stadion látványa – az egyszerűnek tűnő külső dizájn ellenére is - impozáns, igaz a kora délutáni kezdési időpont miatt sajnos az esti kivilágítást nem élvezhettük. Pedig állítólag úgy az igazi…

Szurkolói pozíciómból kimozdulva néhány, a klubmenedzsmenthez kötődő érdekesség is feltűnt a találkozó során. A mérkőzés szünetében tíz fiatal jött be egy - a kezdőkör méretének pontosan megfelelő - hatalmas zászlóval, amely a főszponzor Audi logóját ábrázolta. A drapériát kifeszítve percekig forogtak vele körbe a fiatalok, így aki a szünetben a lelátókon maradt, óhatatlanul találkozott ezzel a kommunikációs üzenettel. Jó ötlet, kis költség - hatékonyabb szponzor kiszolgálás. Németországban a sztárépítéshez is igazán értenek (ld. még a biatlon és Magdalena Neuner kultusza), így nem lepett meg az a tény, hogy a sima 7-1-es győzelem után nem a teljes müncheni csapat futott tiszteletkört. Négy futballista - Ribéry, Robben, Lahm, valamint a csereként beállva fél órát játsz(ogat)ó Schweinsteiger - „szólózott” csupán körbe a pályán, ami jól mutatja, milyen mezek eladásából számít „nagy kaszára” a Bayern menedzsmentje.

Az élmény teljességéhez hozzátartozik persze egy-két negatívum is. Hiába az ultramodern stadion, a szünetben jelentkező extra szolgáltatási igényre (amikor több tízezer szurkoló indul meg a mellékhelyiségek felé) még ez a stadion sincs felkészítve és a büfék kapacitása sem megfelelő a rövid, de intenzív igények kielégítéséhez. Az előttünk ülök le is maradtak a második félidő elején hamar bekövetkező hatodik gólról - igaz a hosszú sorban állás után zsákmányolt négy korsó sörüket így is jóízűen kortyolgatták utána. A város határában felhúzott létesítmény megközelítésével nincsen gond (a központból metróval 20-25 perc alatt elérhető), a stadionig viszont a metróállomástól még elég sokat kell gyalogolni is, az út során viszont eléggé sivár és jellegtelen környezet fogadja a szurkolókat. Magyarul tereprendezéssel és tájépítészettel egyelőre nem túl sokat foglalkoztak az aréna üzemeltetői.

A jegyen érdekes módon sem a találkozó napja, sem annak pontos kezdési ideje sem szerepel

Bár eleinte sokalltam az 50 eurós jegyárat egy Hoffenheim elleni mérkőzésért (főleg a lelátó harmadik szintjét figyelembe véve), de utólag azt mondom, hogy megérte elmenni, hiszen gólgazdag meccset láthattam élőben, ahol a bajor közönség is kitett magáért. A rálátásra vonatkozó aggályaim rögtön az első percben elillantak, a meredek kialakítású lelátó rendszer miatt ugyanis remekül látszódott a játék minden eleme az Allianz Arénában, a két hatalmas kivetítőn (a német bajnokságban ezek szerint engedélyezett) pedig azonnali lassításokban láthattuk a gólokat is. A hangulati csúcspont a hetvenedik perc környékén jött el, az onnantól kezdve érezhetően ellaposodó meccsbe ugyanis egy négy teljes kört megélő össznépi mexikói hullámzás vitt különleges színt. Nem lehet mondani, hogy pihentető lett volna tehát ez a délután a müncheni szurkolóknak, hiszen ezen kívül még hétszer kellett talpra ugraniuk gólöröm miatt is. Úgy vélem, ezt aligha bánták, sőt kiegyeznének hasonlóval a Basel elleni BL-csata visszavágóján is.

megosztom