Forma-1

Tíz év, tíz szezonkezdet – II. rész

  • Kele János
megosztom

Kicsit több mint egy héttel az idénynyitó előtt felidézzük az elmúlt tíz év szezonkezdéseit - szigorúan kronologikus sorrendben.

Alig néhány nap, és kezdetét veszi a 2012-es Formula-1-es világbajnokság – a hagyományoknak megfelelően a déli féltekén, az ausztráliai Melbourne-ben. Az egyre közeledő nyitány ürügyén az elmúlt egy évtized évadkezdő futamaira tekintünk vissza.

2007 -  Ausztrália
Először rendeztek Melbourne-ben Michael Schumacher nélkül futamot, ráadásul a hétszeres bajnok utódjának rögvest az első adandó alkalommal sikerült feledtetnie némiképp a legendás németet: a Ferrariban ekkor debütáló Kimi Räikkönen ugyanis tulajdonképpen ellenfél nélkül nyerte meg az évadnyitó futamot, még az is belefért, hogy nagy unalmában hibázzon egyet a végén. A McLarenben bemutatkozó Hamilton rövid úton a dobogón találta magát, de a kétszeres címvédő Fernando Alonso sem panaszkodhatott, második helye ígéretes szezont vetített előre számára. Bár a szokásos káosz elmaradt, izgalmakban és balesetekben nem volt hiány, Alexander Wurz és David Coulthard közös bukfence például sokáig emlékezetes maradt, de a Renault-ba frissiben beültetett finn szupertehetség, Heikki Kovalainen is piruettezett egyet az Albert Park aszfaltcsíkján.

2008 – Ausztrália
Az előző évad heroikus világbajnoki küzdelmét követően mindenki a McLaren-Ferrari háború folytatását várta 2008-ban is, ám az első felvonás korántsem a papírformának megfelelően alakult. Az előszezon tapasztalatai alapján a szakértők többsége a Scuderia fölényét jósolta, ám végül Lewis Hamilton megszorítani is alig sikerült – a 2007-ben évszázados balszerencsével alulmaradó ifjú titán ezzel a győzelmével indult el a bajnoki címhez vezető úton. Mögötte viszont embertelen módon összekeveredett a mezőny, nem is volt talán, aki épp bőrrel megúszta a megint csak nagyon kuszára sikerült futamot. Ütközések, balesetek és műszaki hibák tömkelege miatt végül összesen hatan látták meg a kockás zászlót – a dobogóra a brit fenoménon kívül Robert Kubica és Nico Rosberg állhatott fel.

2009 – Ausztrália
A történelem hatvanadik F1-es világbajnoki szezonja is Ausztráliában kezdődött, szokás szerint nem akárhogyan: az még hagyján, hogy ismételten egy balesetekkel és totális fejetlenséggel tarkított futamot láthatott a nagyérdemű, de az erősorrend is valósággal a feje tetejére állt. A kivonuló Honda csapatát egy font ellenében átvevő Ross Brawn például mindjárt világverő autót épített, olyannyira, hogy pilótái rögvest kettős győzelemmel kezdték az évet – aminek a végén egyébként mindkét világbajnoki címet bezsebelték. Az első Red Bull-futamát futó Sebastian Vettel a hétvége negatív hőse lett, hiszen előbb a rendkívül biztató második helyet vesztette el saját hibájából az utolsó körben (igencsak optimistán próbálta becsukni a kaput az őt megelőzni próbáló Rober Kubica előtt), majd a versenyfelügyelők jóvoltából egy tíz helyes rajtbüntetéssel is gazdagabb lett a következő verseny idejére. Hamilton ezen a futamon keveredett bele a hírhedt hazugság-botrányba, aminek végül Ron Dennis itta meg leginkább a levét, az időtlen idők óta a McLaren csapatfőnökeként tevékenykedő britnek ugyanis a szaftos újságcikkeket generáló ügy miatt rövid úton távoznia kellett a cég F1-es részlegétől. A győztes Button örömét némiképp beárnyékolta a hatalmas indulatokkal feltörő diffúzor-botrány, de a csaknem tucatnyi szabályváltoztatással teljesen új köntösbe bújtatott F1-es világbajnokság végül kiállta a próbát, nem mellesleg pedig a Brawn-tündérmesének köszönhetően ismét kibérelte magának az újságok címlapját.

2010 – Bahrein
Michael Schumacher visszatérésével ismét megpezsdült az élet a paddockok környékén, ráadásul a világbajnoki címvédő Brawn GP Mercedessé alakulásával újabb gyári csapatot is köszönthettünk a Cirkusz porondján. De nem a stuttgarti márka volt az egyetlen szűz szereplő a színpadon, a Lotus, a Virgin és a HRT személyében három kis csapat is ezen a versenyen debütált az F1-ben, más kérdés, hogy a Mosley-féle költségvetési korlát megfúrása miatt szemernyi esélyük sem volt arra, hogy megközelítsék az előttük állókat. A két szezont „önkéntes” száműzetésben töltő Fernando Alonso ekkor húzott először Ferrari overallt, miközben a világbajnoki korona védője, Jenson Button a leszállóágba került Brawnról nyergelt át a McLarenre. Végleg a legnagyobbak közé került a Reed Bull, fiatal élmenője, Sebastian Vettel pedig kimondva- kimondatlanul is a világbajnoki címe nyújtotta be igényét. Nyernie mégsem sikerült, hiszen a verseny kétharmadánál megfőtt a motorja, így pedig a negyedik helyről volt kénytelen végignézni a két Ferrari örömautózását. A dobogó tetejére végül Fernando Alonso állhatott fel, megelőzve Massát és Hamiltont, miközben az új istállók közül csak a Lotus volt képes elevickélni a célvonalig.

2011 – Ausztrália
Az arab tavasz forradalmi eseményei miatt az évadnyitó helyszíne visszatért Ausztráliába – ez a váltás pedig a várakozásoknak megfelelően igencsak izgalmas nyitányt eredményezett. Ebben persze szerepe volt a 2010-es évad után betiltott duplafedeles diffúzornak és F-csatorna hiányának, valamint a KERS visszatérésének is; a legnagyobb köszönet azonban mégis az állítható hátsó szárny rendszerének, vagyis a DRS-nek mormolható el. Rengeteg előzés és tucatnyi kisebb nagyobb csata tarkította a futamot, egyedül talán a végig elképesztően magabiztos Sebastian Vettel maradt csak ki a buliból – olyannyira, hogy végül tükörsimán nyerte a versenyt. Lewis Hamilton szintén csendes verseny után lett második, Vitalij Pterov embertelen szenzációt okozva harmadik, kicsivel hátrébb pedig Mark Webber és a két Ferrari vívott élet-halál harcot Jenson Buttonnal. Schumacher és Rosberg versenye korán véget ért, a két Mercedest Rubens Barrichello és Adrian Sutil helyezte partvonalon kívülre.


 

megosztom