Forma-1

Tíz év, tíz szezonkezdet – I. rész

  • Kele János
megosztom

Kicsit több mint egy héttel az idénynyitó előtt felidézzük az elmúlt tíz év szezonnyitóit - szigorúan kronologikus sorrendben.

Alig néhány nap, és kezdetét veszi a 2012-es Formula-1-es világbajnokság – a hagyományoknak megfelelően a déli féltekén, az ausztráliai Melbourne-ben. Az egyre közeledő nyitány ürügyén az elmúlt egy évtized évadkezdő futamaira tekintünk vissza.

2002 – Ausztrália
Bár a 2002-es év nem a végeláthatatlan izgalmakról maradt emlékezetes, Melbourne-ben még senkinek nem volt oka panaszkodni – bár a versenyt Michael Schumacher simán nyerte, csuda dolgokban így sem volt hiány. Az időmérő edzésen például Rubens Barrichello rögtön megtréfálta az akkor még csak négyszeres világbajnok németet, és elhappolta előle a pole pozíciót; de sokáig nem örülhetett neki, a vasárnapi rajtnál ugyanis a harmadik helyről kissé optimistán nekilendülő Ralf Schumacher csúnyán felöklelte.

Ezen a futamon debütált a Formula-1-ben Mark Webber és a Toyota, a kaotikus állapotoknak hála pedig mindketten pontszerzőként ünnepelhették debütálásukat. Az ausztrál versenyző hazai pályán mindjárt a Minardi történetének egyik legjobb eredményét állította be ötödik helyével, de nem panaszkodhatott az első mclarenes versenyét futó Kimi Räikkönen sem, aki harmadikként látta meg a kockás zászlót. A dobogó második fokára a kolumbiai Juan Pablo Montoya állhatott fel a Williams-szel.

2003 – Ausztrália
A dögunalmas előző évadnak hála 2003-ra egy egész szekérderéknyi szabályváltoztatással támadt az FIA, a regulák átírásának hátterében pedig kimondatlanul is a Ferrari hatalmas előnyének megtörése állt. Módosult a pontrendszer is, az addigi első hatos helyett immáron az első nyolc helyezett gazdagodott pontokkal a futamot követően, de az időmérő-edzés rendszere is megváltozott. A futamokon betiltották a tankolást és a kerékcserét, a szombati időmérő és a vasárnapi futam között pedig már hozzá sem lehetett nyúlni az autókhoz, így újabb dimenziókba lépett az egész hétvégén átívelő taktikázás.

A változásoknak hála a Ferrari hegemóniája nagy törést szenvedett el a szezon elején, és bár az időmérő edzéseken még ők vitték a prímet, a verseny már nem róluk szólt az Albert Parkban: Barrichello ismét pórul járt és kiesett, Schumacher pedig sérült autója miatt csak szenvedett, végül Räikkönennel nagyot csatázva lett negyedik.

A versenyt az utolsó futamgyőzelmét ekkor arató Coulthard nyerte, megelőzve a 2002 után ismét másodikként befutó Montoyát; a kolumbiai ráadásul igazán bosszús lehetett, hiszen saját hibájából bukta el a biztosnak látszó 10 pontot.

2004 – Ausztrália
Sorrendben nyolcadszor indult az évad a melbourne-i utcákon, ám az előző évvel ellentétben ezúttal a Ferrarik voltak igazán elemükben: dacára a téli szezon során nyélbe ütött csaknem tucatnyi újabb szabályváltoztatásnak, a Scuderia minden korábbit felülmúló magabiztossággal iskolázta le a mezőnyt a 2004-es szezon nyitányán. Schumachert és csapatát tehát a legkevésbé sem viselte meg az újfent átalakított, kétkörösre módosított kvalifikációs rendszer bevezetése, de az automata váltó és a rajtelektronika betiltása sem állította őket megoldhatatlan feladat elé. A hatszoros világbajnok német minden edzést megnyert, Barrichellóval kettesben sétagaloppban húzták be a versenyt, még a harmadik helyen befutó Fernando Alonsóra is csaknem fél kört vertek.

2005 – Ausztrália
Nem meglepő módon ismét Ausztráliában és ismét szabályváltozásokkal indult az új évad, a cél továbbra sem volt más, mint megtörni a Ferrari egyre nyomasztóbbá váló hegemóniáját. A szezonnyitó alapján mindez remekül sikerült, a Bridgestone abroncsok használata miatt szemmel láthatóan hátrányba kerülő Ferrari ugyanis finoman szólva sem remekelt az Albert Parkban – helyettük az új csillagok, Fernando Alonso és Kimi Räikkönen számították a mértéknek a mezőnyben. És persze a Renault színeiben az élmezőnybe visszatérő Giancarlo Fisichella, aki rögvest első versenyén győzelemmel örvendeztette meg a francia márka képviselőit. Csapattársa, a fiatal Alonso lett a harmadik, és bár Barrichello befurakodott kettejük közé a dobogóra, a Ferrari szerfelett csalódottan hagyta el Ausztráliát: Schumacher ugyanis a szokás szerint kaotikusan alakuló futamon Heidfelddel ütközött össze, majd kiesett. Az ekkor debütáló Red Bull rögtön remek eredmények örülhetett, a rutinos David Coulthard ugyanis a 4. helyre röpítette a neki szárnyakat adó energiaitalos masinát.



2006 – Bahrein
Tíz év elteltével szakadt meg a hagyomány és kezdődött Melbourne-től távol az F1-es szezon, sikerült is csalódást okoznia az évad első versenyének. Pedig a tragikus 2005-ös szezon után visszavágásra készülő Ferrari elhappolta a pole-t a Renault, és a világbajnoki címvédő Fernando Alonso orra elől, de ez is kevés volt az izgalmas futamhoz: a versenyen a spanyol már simán verte el az időközben Barichellót Massára cserélő olaszokat. Itt mutatkozott be a Minardi gyárát és alkalmazottait megtartó, de nagyobb sikerekre törő (és azokat kisvártatva le is arató) Toro Rossó, itt cserélte le a mezőny V8-asokra az addig remekül szuperáló V10-es aggregátokat, és a sivatag kellős közepén mutatkozott be az azóta is alkalmazott három szakaszra épülő kvalifikációs rendszer. Mellesleg pedig, bár a futam csapnivaló volt, remek évadot indított útjára…

megosztom