Vélemény

Miért rúgták ki Csertőit?

  • Göbölyös János
megosztom

Hétfőn délelőtt Csertői Aurél edzést tartott az ETO-nak, néhány órával később kirúgták, kedden pedig már Pintér Attila vezette a győriek tréningjét. Ilyen egyszerű ez. De vajon mi áll a döntés mögött? Hivatalos válasz van, a valódit keressük.

Melegváltás Győrben, Pintér Attila egy év után visszatért és leült Csertői Aurél helyére - Fotó: gyorplusz.hu

Miért van az, hogy mi egy edzőváltást sem tudunk normálisan levezényelni? Arra már fel sem kapjuk a fejünket, ha havonta kirúgnak valakit, tizennyolc forduló elég volt ahhoz, hogy kilenc klubban megtörténjen a csere, és hol van még a vége. Ha a játékunkra nem is, a kispadon történt alakításainkra büszkék lehetünk, ebben a műfajban leköröztük Európát.

De nem is ez a legnagyobb baj, elvégre bárhol a világon bevett szokás, hogy ha nem jönnek az eredmények, vagy nem úgy jönnek, ahogyan azt a klub első embere szeretné, akkor a leggyorsabb, legegyszerűbb, bár közel sem biztos, hogy a legolcsóbb megoldást választja – kirúgja az edzőt. Ezt aztán a legkülönbözőbb módon kommunikálják, van ahol megmondják az igazat, van ahol mellébeszélnek. Mi az esetek többségében az utóbbiakhoz tartozunk.

Valami hasonló történt most (is) Győrben, mert bár a hivatalos indoklás szerint "az elmúlt időszakban visszaesett a csapat teljesítménye, ezért veszélybe került a kitűzött cél elérése", Csertői eltávolítása mögött valami más is lehet. Hogy pontosan mi, azt talán soha nem tudjuk meg, már csak azért sem, mert a váltás alig huszonnégy óra alatt, és feltűnően békés hangulatban lezajlott. A ,,közös megegyezéses” szöveg mögött olyan érvek és érdekek húzódnak, amelyek elkenik a valóságot, azt ugyanis elég nehéz lenne elhitetni bárkivel, hogy a percek alatt kiebrudalt edző önként és dalolva lemondott a szerződése végéig, azaz 2013 június 30-ig járó pénzéről. Bár az is lehet, hogy megkapta, akkor viszont egyoldalú lépésről van szó, ami ugye nem fér bele a közös megegyezés kategóriájába.

Ha az ETO - mint klub - itt, ezen a ponton megáll, és nem próbálja megértetni a sajtóval, a szurkolókkal, hogy mi vezérelte a döntés meghozatalában, talán mindenki jobban járt volna. Ehelyett Klement Tibor ügyvezető igazgató feltűnően vontatottan, a szavakat keresgélve rávilágított a lényegre, és megismételte, hogy bizony az idény előtt megfogalmazott cél teljesítése, azaz a bajnoki cím és a Magyar Kupa-győzelem megszerzése ha nem is elúszott, de veszélybe került.

Itt valami sántít. A győriek valóban úgy kezdték a bajnokságot, hogy annak végén nemzetközi kupa-indulásra jogosító helyen végezzenek, ám akkor - és azóta sem - szó nem volt arról, hogy ez kizárólag az első helyet jelenti. Más kérdés, hogy az ősszel az együttes történelmi szériát produkált (11 győzelem, egy döntetlen, három vereség), és ezzel a '80-as évek Verebes-féle aranycsapatának mutatóit is felülmúlta. Magát a prémiumrendszert is a nemzetközi porondhoz szabták, abban ugyanis az áll, és ezt szintén Klement nyilatkozta, hogy ,,az egyik kategória szerint, ha a csapat az egyes fordulók után az első-negyedik helyek valamelyikét foglalja el, vagy valamilyen oknál fogva lejjebb áll ugyan a táblázaton, de a megszerezhető pontok hatvanhét százalékát begyűjtötte, akkor két és félszer többet ér egy győztes meccs, mint az ötödik-tizedik pozícióban, ennél rosszabb szereplés esetén pedig nincs juttatás”. És ami a lényeg, célprémium kizárólag a nemzetközi kupaszereplést jelentő helyezés kiharcolásáért jár, a Magyar Kupában pedig csak a végső győzelemért fizet a klub.

Nos, ami a bajnokságot illeti, a Győr vastagon teljesítette - és teljesíti most is - a fenti kritériumokat, öt ponttal vezet a negyedik Honvéd előtt, a megszerezhető pontok 70,37 százalékát begyűjtötte, s bár a remélt kupagyőzelemnek minden bizonnyal lőttek, a nemzetközi szereplés lehetősége továbbra is adott. Már csak azért is, mert Klement korábban azt is kijelentette, hogy ,,bizakodó vagyok, mert az ETO hagyományosan tavasszal szerepel jobban, és ha az őszt a dobogón fejeznénk be...".

Ott fejezték be. Annak is a második fokán, nyolc pontot verve a negyedik Honvédra…

Aztán volt még egy - nem kifejezetten az eredményességet célzó - terv, miszerint az utóbbi években légiósokkal csordultig feltöltött keretben nagyobb szerepet kapjanak a magyar játékosok. Csertői ennek a kívánalomnak is eleget tett, mert bár nem történt látványos csökkenés, az irány jól látható, amíg az előző idényben rendszerint nyolc-kilenc külföldi kapott helyet a kezdőcsapatban és öt-hat a cserék között, addig az elmúlt egy évben ha nem is megfordult, de kiegyenlítődött ez az arány.

Az ügyvezető igazgatónak azt is sikerült kimondania az indoklásában, hogy az ősz végétől folyamatos a visszaesés, ami megint nem teljesen igaz, a hullámzó teljesítmény jobban fedi a valóságot. A tavalyi utolsó öt fordulóban győzelmek (Videoton, Pápa, Újpest) és vereségek (Honvéd, Pécs) váltották egymást, de egy ponttal így is többet szerzett a csapat, mint az azt megelőző idény hasonló időszakában. Ami pedig a legutóbbi, Haladás elleni döntetlent illeti, Szombathelyen nyerni nem tartozik a kötelező házi feladat kategóriájába.

Összességében tehát Csertői mindvégig abban a pozícióban tartotta az ETO-t, amelyik kényelmesen biztosítja a nemzetközi kupaszereplés jogát, ráadásul úgy tette mindezt, hogy az UEFA folyamatosan eltiltással fenyegeti a klubot, az ügyben a nemzetközi Sportdöntőbíróság mondja ki a végső szót – valamikor tavasszal. Itt azért érdemes megjegyezni, a kínos helyzetet – még ha végül a győrieknek is lesz igazuk - éppen azok teremtették, akik most kirúgták az edzőt, személy szerint Klement Tibornak kell magyarázkodnia és bizonyítania, hogy ő, azaz a klub nem hibázott. Ennyit a múltról, a jelen azonban ennél is érdekesebb.

Napra pontosan egy esztendeje Pintér Attilát - természetesen közös megegyezéssel - felállították a kispadról, akkor Tarsoly Csaba elnök azt nyilatkozta, reméli, fognak még együtt dolgozni. Hát akkor rajta, a jóslat bejött, keddtől újra Pintér az edző. Ebben a helyzetben persze aligha lehetett volna alkalmasabb személyt találni, hiszen nála jobban valóban nem ismerheti senki a játékosokat, maximum annyi lesz a különbség, hogy ma már kevesebb az idegen szó, a magyar nyelv a meghatározó az öltözőben. Pintér reaktiválása tehát adta magát, a kommunikáció azonban ebben az esetben is zavarosnak tűnik.

A keddi sajtótájékoztatón azt találta mondani Klement Tibor, hogy megpróbálnak új impulzust adni a csapatnak, ezért hívták vissza a korábbi trénert. Hát, nem tudom, hogy az impulzusok egy év után újnak számítanak-e ott, ahol a keret nyolcvan-kilencven százalékban ugyanaz, mint amelyikkel az edző korábban másfél évig együtt dolgozott.

Aztán azt is megtudhattuk, azért kérték fel ismét Pintért, mert nincs idő új edzőt keresgetni, aki esetleg kérne két-három hetet arra, hogy megismerje a csapatot, a sűrű program nem engedi meg az időhúzást. Ehhez pusztán annyit tennék hozzá, hogy a Győr már nem érdekelt a Ligakupában, a Videoton elleni, jövő szerdai Magyar Kupa-visszavágóval pedig minden bizonnyal ezt a sorozatot is letudja, csak a bajnokságra kell koncentrálnia. A tavaszinál ritkább programja tehát csak akkor lenne, ha valamilyen oknál fogva törölnének néhány fordulót az NB I-ben…

Hogy Pintér se érezhesse magát teljes nyugalomban, ismét elhangzott a mostanában sokat ismételt mondat, mely szerint a terv nem változott, a cél a bajnoki cím. Hogy aztán ez szerepel-e majd a szerződésben, egyáltalán mennyi időt adnak a trénernek, az nem derült ki, mondván olyan hirtelen kellett dönteni, hogy nem volt idő aláírni a kontraktust. Hát, Csertői kirúgásának ismert részletei tükrében nem is biztos, hogy szükség van rá…

Amit viszont sürgősen át kellene gondolni Győrben, az a szakvezetők kiválasztása. Tarsoly Csaba minden tőle telhetőt, sőt talán többet is megtett azért, hogy az ETO a magyar labdarúgás egyik legstabilabb futballklubja legyen, stadiont építtetett, akadémiát működtet, a saját és az általa hozott szponzorok, támogatók pénzéből mintaként állította mások elé a sokáig agonizáló egyesületet. Egyvalamit nem tudott megoldani a mai napig, képtelen megtalálni a neki és céljainak megfelelő szakembert. Tizenkettedik éve ő az ETO elnöke, ez idő alatt a mostani a tizennegyedik edzőváltás, voltak természetesen(…) duplázók is (Varga Zoltán, Reszeli Soós István, Csertői Aurél, Pintér Attila), de így is a tizenegyedik edzőt ,,fogyasztja”. Mentségére legyen mondva, nem csak ő lő mellé rendszeresen, a már említett Verebes-korszak óta, azaz három évtizede nem sikerült olyan edzőt kinevezni a győri kispadra, aki két évnél hosszabb ideig irányíthatta a csapatot, ráadásul tizennyolc esetben idény közben történt a váltás.

A Csertői-ügy kilóg a sorból. Most papíron minden rendben volt, még ha ezt utólag máshogy is próbálják magyarázni. Mert lehet melléfogni, lehet évente új edzőt szerződtetni, majd ,,közös megegyezéssel kirúgni”, egyvalamit nem szerencsés folytatni - a mellébeszélést.

Abból ugyanis biztosan nem lesz bajnoki cím, de még dobogó sem.

megosztom