Ha nem is a közepébe, de belecsaptunk. Két fordulóval túl az idény felén úgy vezette fel szinte mindenki a bajnokság folytatását, hogy ,,a munkát elvégeztük, a taktikát begyakoroltuk, az erőállapot kifogástalan", és még sorolhatnám a csapatok környékéről érkezett sokszor túlzott optimizmust sugárzó híreket. Aztán a - nem csak a játékosok számára - fárasztóan hosszú téli felkészülés után az elmúlt évtizedekhez hasonlóan most sem úgy sült el a rajt, ahogyan arra az előzetes nyilatkozatok alapján számítani lehetett. Újfent bebizonyosodott, hogy a látványos játék, a finom technikai megoldások, a váratlan, az ellenfelek számára kiismerhetetlen, de legalább is nehezen megfejthető taktikai variációk a fejekben és a mágnestáblán maradtak.

A gyakorlatban, azaz a pályán még nem érkezett el a futballtavasz.

Mondhatnám persze azt az unalomig hangoztatott, ám három hónap szünet, nyolc hét gyakorlás után értelmezhetetlen magyarázatot, hogy az idény eleji forma rányomta a bélyegét a színvonalra, ám ez nem más, mint kifogás, s ma már nehezen eladható a szurkolóknak, nem beszélve a futballbizniszt működtető szponzorokról, támogatókról.

Kivételek, mint mindig, most is vannak, nincs szó általános nívótlanságról, egyszerűen annyi történt a hétvégén, hogy a mezőny nagyobbik részénél megcsúszott a formaidőzítés. Ennek persze több oka lehet, az eredményességet ugyanúgy gátolhatja az anyagi bizonytalanság, mint a késői igazolások miatt befejezetlen csapatépítés, vagy éppen sérülés. Mivel nálunk valamennyi esetre rendszerint akad példa, ezért talán lehet mentséget keresni (találni aligha) arra, hogy mondjuk az újjáélesztett, hazai pályán játszó Zalaegerszeg miért nem tudta megszerezni továbbra sem az első győzelmét, hogy a belga pénzzel és ezáltal légiósokkal is megsegített Újpest miért nem volt képes otthon nyerni a sokak által lesajnált Siófok ellen, hogy a legjobban ,,eleresztett" klub legértékesebb játékosállománnyal rendelkező csapata, a Videoton, szintén a saját szurkolói előtt miért szenvedett majd egy órahosszáig a kieséstől menekülő Kaposvárral szemben, de hasonló kérdéseket vet fel a Paks gólképtelensége, illetve az éremesélyesek közé tartozó Győr és a Diósgyőr teljesítménye. Az ETO siralmas szezonkezdete (5-1-es vereség a Videotontól a Magyar Kupában), majd most, a Haladás elleni döntetlen, és ennek következtében a Debrecen mögött hat pontosra növekedett hátrány Csertői Aurél állásába került, így a tavaszi, félresikerült rajtnak megvan az első áldozata. 

Igazságtalanok lennénk persze, ha megfeledkeznénk azokról, akik keményen, időnként és helyenként stílusosan, eredményesen odatették magukat a nyitányon. A Ferencváros - veresége ellenére - közelített ahhoz a játékhoz, amivel az ősz végén, öt fordulón keresztül nem talált legyőzőre, pechjére a mezőny legképzettebb csapata, a bajnoki címre leginkább esélyes Debrecen ellen kezdte a tavaszt. A DVSC erejét mutatja, hogy miután ,,félalibi futballal" az első félidő hajrájában előnybe került, majd röviddel a szünet után gólt kapott, képes volt ritmust és stílust váltani, és néhányszor tetszetős, ziccerig kidolgozott akciókkal meglepni a győzelem érdekében az optimálisnál talán nagyobb kockázatot felvállaló Fradit. Ez volt az a mérkőzés, amely nem csak hangulatában, hanem az edzők által alkalmazott és időközben változtatott taktikai húzásokkal, szerkezetváltásokkal a többi fölé nőtt, és nem csak a két szurkolótábort (elsősorban persze a vendégekét), hanem az úgymond kívülállókat is szórakoztatta.

S ha már a nézőknél tartunk... A négyezret meghaladó átlag, azon túl, hogy általában a szezonnyitó fordulók a leglátogatottabbak, azt mutatja, hogy a több évtizedes szakmai leépülés után az elmúlt hónapokban morálisan is megrendült, mondjuk ki bátran, tetőtől talpig besározódott magyar labdarúgásra még mindig, és egyre többen kíváncsiak. Mert bár az újpesti ultrák félreérthetetlen tartalmú transzparenssel üzentek a csalóknak (Bundás NB I, a szurkolóval van a legtöbb gond?), a csapat jelenlegi szerepléséhez képest kirívóan sokan, több mint ötezren gondolták úgy, hogy ott a helyük a stadionban. De ugyanígy az Üllői úton, Kecskeméten vagy Szombathelyen is tömeges volt az érdeklődés, nem beszélve a diósgyőri bérletfelvásárlásról, aminek minden bizonnyal már vasárnap, a Videoton vendégjátéka alkalmával jól látható jelei lesznek.

Hisztéria ugyan máshol nincs a jegyekért, de ha a megtisztulás folytatódik, a színvonal emelkedik, és az infrastruktúra fejlesztésével (pályák, stadionok, kiszolgáló helyiségek) a felkészülési időszakok lerövidülnek, reális esély nyílik arra, hogy megvalósuljon az MLSZ stratégiai terve, miszerint 2018-ra tízezres átlagra növekedjen az NB I-es mérkőzések látogatottsága.

A hőn áhított cél előtt hat évvel a szurkolók megtették az első lépést, ideje lenne nekik segíteni - és találkozni velük az úton.