Veretlenül a hatodik bajnoki cím felé

Debrecenben lassan elkezdhetik a visszaszámlálást. Tizenháromtól kell indulni, és ha a csapat úgy tartja meg az előnyét, hogy közben nem kap ki a végéig, akkor megismétli a Vasas 1966-os teljesítményét, azaz veretlenül lesz bajnok. Gyanítom, hogy ez most még senkit nem foglalkoztat a DVSC-ben, egyrészt mert plusz pontot, pénzt nem adnak érte, másrészt van néhány csapat, elsősorban a Győr és a Videoton, amelyiket akkor is nehéz lenne lerázni tavasszal, ha a veretlenségi sorozat folytatódna. Meg egyébként is, amióta három pont jár a győzelemért, a sok döntetlen kellemetlen helyzetet is teremthet (lásd Kaposvár, de az egy más dimenzió).

A Lokinál tehát nincs matek, a képlet egyszerű, nyerni kell, és akkor meglesz a végső győzelem. Kondás Elemér amúgy sem az a típusú edző, aki túlzott jelentőséget tulajdonít a statisztikáknak, előtte egy cél lebeg, visszavezetni a Debrecent a 2005-ben kitaposott aranyútra, és megszerezni a hatodik, maga számára pedig az első bajnoki címet. Az őszi menetelés után a téli felkészülés is ennek jegyében zajlott, az első, Balmazújváros elleni felvezető mérkőzés után csak külföldi ellenfelekkel tesztelt a DVSC, hattal közülük a törökországi edzőtáborban, Belekben. A bő keret lehetőséget adott arra, hogy egy nap alatt két találkozó is szerepeljen a programban, így aztán azok is bizonyíthattak a szakmai stábnak, akik most még nincsenek a kezdőcsapat közelében. Minderről Kondás Elemér a dvsc.hu-nak adott nyilatkozatában a következőképpen fejtette ki véleményét:

,,A felkészülési időszakban mindenkinek megadtuk a lehetőséget, hogy a csapatba kerüljön. Jól dolgoztak a fiúk, de ki kell majd jelölni egy kezdő tizenegyet. Ettől függetlenül a játékosok előtt mindig nyitva lesz a kapu, ott lesz az alkalom, hogy esetleg a következő keretben szerepeljenek.  Nem szentírás, hogy aki éppen játszik, az végig pályán lesz a tavasz folyamán. A teljesítmény fontos, ezért mindenkinek arra kell törekedni, hogy a legjobbat nyújtsa. Ha ez nem sikerül, akkor ne csodálkozzon, ha kikerül".

Világos beszéd, mint ahogy a klub téli átigazolási politikája is egyértelmű, aki nem ütötte meg a várt szintet, azon túladtak, néhány fiatalt elengedtek kölcsönbe, volt olyan, akit visszavettek onnan, akiről pedig úgy gondolták, hogy érdemes a felnőtt keretben foglalkoztatni, azt áthozták a ,,fakóból" (ami azért nem is annyira fakó, hiszen a Loki második csapata négy pont hátránnyal negyedik a NB II. Keleti csoportjában). Van tehát kikből és honnan válogatni, az egyetlen kakukktojás a most már csak volt zalaegerszegi, Roguy Méyé. A gaboni válogatott csatár az ősszel csak szenvedett a túlélésért küzdő Zetében, a debreceniek azonban látnak benne fantáziát, egyébként nyilván nem szerződtették volna.

A Kondás által említett versenyhelyzetre egyébként azért is nagy szükség van Debrecenben, mert a Videoton mellett a DVSC az a csapat, amelyik nem csak a bajnoki címre, hanem a két kupagyőzelemre is reális eséllyel pályázik, és mivel mindkét klub maximalista, azaz triplázni szeretne, tartalmas tavasz vár rájuk. A Loki egyből bele is csap a sűrűjébe, szombaton a Ferencvároshoz látogat, és hogy biztosított legyen a támogatása, a vezetőség úgy döntött, hogy egy ezressel beszáll a vendégjegyek árába. Ez nagyjából egymillió forintot jelent, amit lehet akár befektetésnek is felfogni. Márpedig Debrecenben mostanában nem igen nyúlnak mellé pénzügyekben sem.

Biztató jövőkép - apró szépséghibákkal

Felemás a hangulat Győrben. A válogatott szerdai döntetlenje sem fakasztotta mosolyra a stadionba kilátogató szurkolókat, de a szűkebb kör, az ETO-szimpatizánsok sem érzik magukat túl jól mostanában. Pedig a csapat ott liheg a Debrecen nyakán elég egy-két botlás a DVSC-től, és megtörténhet a helycsere a tabella élén. Persze, volt már ilyen ősszel többször is, de a Csertői Aurél vezette csapat nem tudott élni a lehetőséggel. Talán majd tavasszal, gondolhatják a szurkolók, ám ha rátekintenek kedvenceik téli eredményeire, kissé elbizonytalanodhatnak. Ha pedig felidézik a Győr múlt heti fehérvári kupameccsét, az sem meglepő, ha legyintenek egyet és azt mondják, nem lesz ennek jó vége. Tény, hogy a Videoton elleni visszavágó formális találkozóvá silányult azzal, hogy az ETO belefutott egy ötösbe, így aztán a tavasz teljes egészében a bajnokságról, a titkon remélt aranyéremről, vagy a most már elvárt dobogós helyezésről szól majd.

És itt jön a képbe még egy idegtépő esemény, egy régóta húzódó ügy, amelynek kimenetele még mindig kérdéses. Az UEFA által hozott döntést, miszerint az Európai Labdarúgó Szövetség két évre, de maximum egy részvételre kizárta a győrieket az európai kupasorozatokból, és 50 ezer euróra megbüntette a klubot, az ETO megfellebbezte. A nemzetközi Sportdöntőbíróság gyorsított eljárásban tárgyalja az ügyet, ami azt jelenti, hogy még az idényzárás előtt határozatot hoz. A csapatnak tehát úgy kell majd tavasszal egy ideig pályára lépnie, hogy ott motoszkálhat a játékosok fejében: hiába nyernek, hiába lesznek esetleg bajnokok, vagy érmesek, nyáron hosszú szabadság vár rájuk. Persze, van aki nyilván örülne ennek, mondjuk a barátnők és a feleségek, a leginkább érintettek - a tulajdonostól a szertárosig - már kevésbé.

A bizonytalanság tehát nem múlt el, kérdés, hogy mindez lehet-e kihatással a szakmai munkára. Profikról lévén szó, nem hinném, sokkal inkább az lesz a döntő az elkövetkezendő hetekben, hónapokban, hogy sikerül-e átmenteni az őszi formát tavaszra. Itt azért ketté kell választani az elmúlt fél évet, és mondjuk az első kilenc forduló teljesítményét lenne szerencsés átmásolni, addig tartotta ugyanis veretlenségét a csapat, utána viszont csak feleannyi pontot gyűjtött. Ez azért figyelmeztető lehet a jövőre nézve, még akkor is, ha a télen volt idő és lehetőség az erőgyűjtésre, a frissítésre. A körülményekre nem lehet panasz, a törökországi edzőtáboroztatás a Győrnek is kijárt, az egyetlen szépséghibája a tesztidőszaknak, hogy az első győzelemre február 18-ig kellett várni. Az addigi hat vereség és egy döntetlen kissé megviselhette a korábban győzelmekhez szok(tat)ott játékosokat.

Az eredmények szempontjából sikertelen felkészüléstől és a fehérvári pofontól függetlenül Győrben már jó ideje koncepcióváltás zajlik. Pintér Attila edzősködése idején még csak elvétve hangzott el magyar szó az öltözőben, Csertői Auréllal viszont már ,,hazaivá" vált az együttes. A legutóbbi mérkőzéseken mindössze három-négy légiós szerepelt a kezdőcsapatban, azaz csak olyan külföldit tartott meg az ETO, aki valóban magas színvonalon teljesít. Kérdéses egyelőre, hogy befér-e majd e szűk csoportba a Zalaegerszegről szerződtettet Djordje Kamber, akinek előző klubjában az utóbbi időben nem sok sikerélmény jutott. Győrben abban bíznak, hogy az új környezett, a nemesebb célok kihozzák majd a játékosból azt a pluszt, amiért annak idején a ZTE leigazolta.

Sok tehát a kérdőjel Győrben, ám a szakmai és anyagi háttér, a keret van annyira erős, hogy a csapat megfelelő válaszokat adjon, megnyugtatva ezzel a most még kissé bizonytalan ETO-szurkolókat.

A címvédés sem lehetetlen

Hiába, aki refelktorfényben van, arról sokat beszélnek. Még akkor is, ha egyébként nem kellene, vagy legalább is nem az érintett által kifogásolt megvilágításban. És itt most nem elsősorban Paulo Sousáról van szó, aki Magyarországra érkezése óta legalább annyit szerepelt a bulvárszerű hírekben, mint a futballszakmai tudósításokban, hanem magáról a Videotonról. A regnáló magyar bajnokcsapatról, amellyel kapcsolatban a téli, amúgy csendesnek vélt időszak is bőven szolgáltatott beszédtémát.

Először az Alves-ügy borzolta a kedélyeket, leginkább azokét, akik addig-addig forgatták a brazil gólvágó eladását-megtartását, hogy végül nem kis anyagi veszteség árán, de végül kénytelenek voltak elengedni Ciprusra. Aztán végigsöpört a sajtón a ,,Mennyit keres Torghelle?" című folytatásos fociregény, amelyben csak a főhős nem szólalt meg (miért is tette volna), bár így utólag a nagy tiltakozás, elzárkózás, cáfolat, közlemény-dömping közepette az sem biztos, hogy ha elmondja az igazat, hittek volna neki. S hogy a portugál edzőnek is jusson egy szelet, arra ott volt a ,,kézfogásos történet", amelyet az MLSZ diplomatikusan azzal zárt le, hogy magánügy.

Szóval, volt itt téma elég, miközben azért kemény - és mint az a Videoton idei két tétmeccsén egyértelműen bebizonyosodott -, minőségi munkán van túl a csapat. A diósgyőri Ligakupa-győzelem valamint a Győr megsemmisítése a Magyar Kupában látványos felvezetése lehet a fehérváriak tavaszának, az együttes két mérkőzésen nyújtott játékát látva egyre inkább reálisnak hat a várakozás, miszerint - kis szerencsével - ledolgozható a kilencpontos hátrány, ergo megvédhető a bajnoki cím. A keret mindenesetre adott ehhez, mert bár Alvessel az élen kiváló futballisták távoztak a télen, a helyettük érkezők sem a futottak még kategóriába tartoznak. Bár az összevetés sántít, de ha mondjuk a gólegyenleget nézzük, akkor Periccsel és Torghellével több találat vándorolt Fehérvárra, mint amennyi Alvessel elszivárgott onnan. Nem beszélve Kovács Istvánról, akinek a neve hallatán egy éve a szombathelyi szurkolók többségének is a bunyós ,,Kokó" jutott eszébe, aztán eltelt néhány hónap, és a fél NB I le akarta igazolni (a másik fele csak azért nem, mert drága volt), nem meglepő hát, hogy ma már a mezőny legtehetősebb klubjának, a Videotonnak a játékosa. Nincs ezzel semmi baj, legyen ez azok problémája, akik ellen majd a ,,kis Kovács" bizonyítja kivételes tehetségét.

Mint ahogy a felkészülési programot, az ellenfeleket és az eredmények többségét sem érdemes irigyelni a Viditől. Elvégre a tágabb értelemben vett magyar labdarúgásnak is jót tesz, ha van az országban olyan klub, ahol ha nem is szórják, de öntik a pénzt a futballba, kizárólag minőségi játékosokat igazolnak, és azt is megengedhetik maguknak, hogy szívfájdalom nélkül lemondjanak hasonlókról. Mindehhez pedig olyan edzőt és stábot foglalkoztatnak, amilyen Paulo Sousa és segítői. Hogy milyen szakember is ő pontosan? Ma még megoszlanak a vélemények, néhány hónap múlva már sokkal okosabbak leszünk.

Nemzetközi bankett a láthatáron

Amióta Kispesten rendben mennek a dolgok, nevezzük Hemingway-érának - bár a tulajdonossal azóta sincsenek többen kibékülve -, azóta a csapat is fokozatosan jobb teljesítményt nyújt. A Magyar Kupát és a Szuper Kupát kétszer már sikerült megnyernie (2009, 2009), bajnoki érmet viszont tizennyolc éve nem. Legutóbb tizennyolc esztendeje jött össze egy ezüst, és most megint reális lehetőség van arra, hogy a dobogón végezzen a csapat. Igaz, sokan a Debrecen-Győr-Videoton hármast tartják erre toronymagasan a legesélyesebbnek, mifelénk azonban nem árt óvatosan bánni ezekkel a jelzőkkel, hiszen ha bármi nem is, de sok minden megtörténhet a magyar futballban. Ebben bíznak Kispesten is, és ennek, mármint az éremszerzés érdekében sokat is tesznek.

A téli felkészülési időszak kezdetén felröppent a hír, hogy a Honvéd Irakba készül edzőtáborozni, és ez bizony sokakat elgondolkodtatott. Miért pont oda? Miben tud többet nyújtani a világbéke központjának aligha nevezhető közel-keleti térség, mint mondjuk a mediterrán országok vagy Törökország? A túra végül meghiúsult, amit a kispesti klub azzal magyarázott, hogy bár valóban folytak tárgyalások, ám a FIFA közölte a Honvéddal, hogy az iraki szövetséggel fennálló nézeteltérés miatt a bagdadi edzőtáborozásra van ugyan lehetőség, de nemzetközi mérkőzésekre nincs. Hogy miért érdemes visszatérni erre a hírre? Nos, miután megrekedtek a tárgyalások, a Honvéd - valószínűsíthetően a klubok által már korábban lefoglalt időpontok miatt - nem tudott elutazni sehová, így az egész telet itthon töltötte. Tanulsága nyilván van a történetnek, leginkább az, hogy ha a jövőben is beugrik egy  - gondolom - anyagilag előnyös utazási lehetőség a kockázatos övezetek valamelyikébe, nem árt jó előre tájékozódni. Egy ilyen bukfenc ugyanis sokba kerülhet, pláne akkor, ha az időjárás zordabb, mint mondjuk januárban volt.

Supka Attila vezetőedző és a csapat túltette magát a történteken, olyannyira - és ez ellentétben az előző esettel, a kispesti vezetőket dicséri -, hogy párosával kötötte le itthon az edzőmeccseket, szinte folyamatosan két ellenfél érkezett a Bozsik Stadionban, következésképpen két Honvéd (azaz a teljes keret) gyakorolhatott. Így jött össze tizenhat felkészülési mérkőzés, ami magasan a legtöbb a mezőnyben, Kispesten tehát nem panaszkodhatnak a meccshiányra. Azt viszont joggal vettette fel Supka Attila a klub honlapján adott nyilatkozatában, hogy miért kell ekkora szünetet tartani:

,,Nagyon hosszú, monoton felkészülésen vagyunk túl, végig itt voltunk a Bozsik Stadionban, nem tudtunk elmenni edzőtáborba. Ez a nyolc hét nagyon-nagyon sok, valamit ki kell találni arra, hogy ezt lerövidítsük. Vagy az infrastruktúrát kell a kluboknál javítani, vagy valami más feltételt teremteni ahhoz, hogy a bajnokság közben ne legyen ilyen hosszú szünet. November végén játszottunk utoljára bajnokit, és márciusban folytatjuk. Ez nagyon sok, a játékosoknak és az edzőknek sem jó".

A bajnokság persze más, mint a téli tesztidőszak, ott már élesben kell megmutatni, ki, mit tud. Mivel Vasas-Honvéd meccs nyitja pénteken a tavaszt, hamar választ kapunk az előbbi kérdésre. Például arra, hogy a góllövőlista élén álló Danilót ki tudja majd helyettesíteni, de ugyanígy Torghelle és Abass hiánya is okozhat problémát. A játékosmozgás egyébként elég nagymértékű volt Kispesten, a mennyiségi egyensúly nagyjából megmaradt, ami kissé eltolódott, az az eddig sem alacsony légiósok száma. De legalább arra figyelnek a A Honvéd vezetői, hogy ne halmozzanak fel a keretben egy nemzetbeli játékosokat, így aztán a Bozsik Stadionban tavasszal hallhatunk szerb, horvát, bosnyák, román, montenegrói, chilei, brazil, argentin, elefántcsontparti, nigériai és kameruni hangokat. Meg természetesen sok magyart is. Ha tehát összejönne az éremszerzés, akkor 1994 után először, egy igazi nemzetközi bajnoki bankettet rendezhetnének Kispesten.