Heti 6:3

Szárnyaló Babos, kiejtett Partizan, kupagyőztes Pool, vitát generáló bíró az Arsenal-Spurs rangadón

  • Kele János
megosztom

Újra jelentkezik heti értékelő rovatunk, amelyben ezúttal a magyar sikerek kapnak kiemelt szerepet.

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti Hatos

Babos Tímea tornagyőztes

Nagyon úgy néz ki, a 18 esztendős magyar teniszezőnő juniorként elkönyvelt sikerei után a felnőtt mezőnyben sem adja alább a tornagyőzelmeknél - a múlt heti, bogotai versenyen elért elődöntő után ugyanis Monterrey-ben egyenesen a döntőig masírozott, hogy ott aztán a román Alexandra Cadantu ellen már ne is hibázzon, és megszerezze élete első WTA-tornagyőzelmét. Babos ezzel a tizenhatodik magyar győzelmet aratta a WTA-sorozatban, nem mellesleg pedig a kasszírozott ranglistapontokkal egészen a 68. helyig kúszott előre a világranglistán. Ha tudná tartani pozícióját a tavaszi dömping során, akkor a Roland Garrost már alanyi jogon a főtáblán kezdhetné, arról nem is beszélve, hogy a korábbiaknál jóval nagyobb pénzdíjakért rendezendő tornákon is indulhatna.

"Volt néhány nagy győzelmem ezen a héten, például Sara Errani ellen, aki kiváló játékos, és akivel a legkeményebb meccset vívtam ezen a versenyen. Nagyon boldog vagyok, mert tényleg nagyon jól játszottam az elmúlt napokban. Nagyon örülök, hogy tornagyőztesként zártam, egy ez új, csodálatos érzés nekem” - áradozott a magyar sajtóban Babos, aki könnyen lehet, hogy kisvártatva Szávay Ágnes néhány évvel korábbi sikereit is célba veszi.

Ronaldo - csodagól; Real - győzelem

A Real Madrid Cristiano Ronaldo 54. percben szerzett góljával 1-0-ra nyert a Rayo Vallecano stadionjában, a spanyol labdarúgó-bajnokság 24. fordulójának vasárnapi játéknapján - a fővárosiak ráadásul klubcsúcsot is javítottak azzal, hogy sorozatban kilencedszer győztek idegenben. A győzelem letéteményese ezúttal is Cristiano Ronaldo volt, aki ráadásul nem is akármilyen gólt ragasztott a harmadik számú városi rivális hálójába: a kapunak háttal állva, tizenegy méterről, sarokkal igen kevesen tudnak eredményesek lenni, pláne egy nagyon is kiélezett mérkőzésen.

José Mourinho csapata így továbbra is magabiztosan hasít a tabella élén a ligában, és bár a Barcelona szintén nehéz meccsen, szintén Madridban begyűjtötte a három pontot (Messi góljával 2-1 az Atlético ellenében) tartja a tíz „lépésnyi távolságot” legfőbb riválisaival szemben.

Videoton: mestervizsga ötössel

Nem mindennapi mérkőzéssel vette kezdetét a tavaszi magyar futballszezon, a tabellán második Győr és a harmadik Videoton összecsapása ugyanis nem pusztán méretes gólfiesztát, hanem érdekfeszítő taktikai csatározást is hozott. A vezetőedzője újabb botránya miatt ismételten támadások kereszttüzébe kerülő fehérvári együttes parádésan játszott, fizikailag, taktikailag és technikailag egyaránt ellenfele fölé nőtt, az 5-1-es sikerével pedig egyszersmind jelezte a riválisoknak, hogy kilenc pontos hátránya ellenére butaság lenne leírni a bajnoki harcban.
Hiába távozott a gólkirály André Alves és az Újpestről szekérderéknyi pénzért elhozott Vasziljevics is, a csapat nagyon egységes benyomást keltett, a fiatal Kovács István rendkívül biztatóan mozgott, Torghelle Sándor gólt szerzett, Filipe Oliveira pedig újfent bizonyította, hogy kevés nála tehetségesebb jobbszélső futkározik a magyar pályákon. Csertői Aurél csapata ezzel szemben minden téren alulmúlta önmagát, Dudás hiányában a támadójáték teljes csődöt mondott, Koltai és Ahjupera nem volt képes a vállán vinni az ETO-t. A méretes zakó ellenére azonban hiba lenne máris temetni a zöld-fehéreket, a biztos védekezésre építő győri felajzott íj ugyanis a legtöbb magyar gárda ellenében a siker csaknem biztos reményével kecsegtet.

Kettős magyar továbbjutás a vízilabda Euroligában

Amikor nyár végén napvilágot látott a férfi vízilabdázók Euroliga-csoportkörének sorsolása, nem volt olyan magyar szurkoló és szakember, aki ne átkozta volna a LEN-t: történt ugyanis, hogy a sorozat három hazai reprezentánsa egy és ugyanazon csoportba kapott besorolást, melléjük negyedikként ráadásul a címvédő szerb Partizan Belgrádot sikerült kihúzni.


Ehhez képest a Vasas, a Szeged és az Eger trojkája mintaszerűen kisimázta a négyesből a világ-és Európa-bajnokok egész sorával felálló Partizant, az utolsó pofont pedig éppen a héten osztotta ki a Vincze Balázs irányította Beton, amikor hazai medencében 9-8-ra felülmúlta a szerbeket - a vereség pedig olyan fájóra sikeredett a vendégek számára, hogy a lefújás után hatalmas balhé tört ki a medence partján. A sikerhez persze az is elengedhetetlen volt, hogy a simán kieső Eger egyetlen győzelmét éppen a Partizan ellen arassa a Bitskey-uszodában, de az sem volt éppen mindegy, hogy a magyarok mire végeznek egymás ellen: végül a féltékenység és az irigység helyett győzött az összehangolt nemzeti érdek, így - bár bundáról azért teljesen felesleges beszélni - maradjunk annyiban, hogy az utolsó fordulóban nem ütközött túlzottan nagy ellenállásba a Vasas Gerendás György hevesi legénysége ellen.

És mielőtt bárki hangos eszmefuttatásba kezdene arról, hogy miképp egyeztethető ez össze a sport szellemiségével, gyorsan gondoljuk végig, hogy micsoda sportdiplomáciai pofa kell ahhoz, hogy egy ország mindhárom képviselőjét ugyanabba a csoportba sorsolja a nemzetközi szövetésg, biztossá téve azt, hogy legalább az egyikük búcsúzik… Hogyan is szokás mondani? Szemet szemért, fogat fogért.

Hat szűk esztendő után nyert újra kupát a Liverpool

Alig néhány nappal ezelőttig nem az Arsenal volt az egyetlen angol topcsapat, amelyik huzamosabb ideje csak áhítozott valamilyen nagy trófeára - az utóbbi időben szinte önmaga paródiájává silányuló Liverpool ugyanis szintén több mint fél évtizede, a 2006-os FA-kupa győzelem óta nem gazdagította újabb serleggel méretes vitrinjét. Ha innen nézzük, egy valóságos átok szakadt meg a Ligakupa vasárnap délutáni döntőjében, mégpedig nem is akárhogyan: a Kenny Dalglish vezette vörösök ugyanis a rendes játékidőben és a hosszabbításban sem tudták dűlőre vinni a másodosztályú Cardiff ellni partit.


Pedig vezetést még a walesi gárda szerzett, Mason az első negyedóra végén esett góljára egészen a második félidő közepéig nem tudott válaszolni a ’Pool - akkor Skrtel kotort be egy lecsorgó labdát az egykori MU-portás, Tom Heaton kapujába. A hosszabbításban a csereként beálló Kuyt újabb szerencsés gólja már akár a győzelmet is jelenthette volna a Liverpool számára, ám két perccel a végső sípszót megelőzően Turner szó szerint bebirkózta az újabb egyenlítő gólt Reina hálójába; jöhettek tehát a tizenegyesek, a valódi orosz rulett.

Gerrard lövését bravúrral védte Heaton, Miller telibe trafálta a kapufát, majd Adam durrantott méterekkel a kapu fölé - a feszültség tehát tapintható volt a londoni Wembley stadionban. A folytatásban aztán már némileg konszolidálódott a helyzet, a vörösöktől már senki nem hibázott (Kuyt, Downing és Johnson lába sem remegett meg), a Cardiffnál azonban igen: a tragikus hős Anthony Gerrard, a liverpooli klublegenda unokaöccse lett, aki az utolsó pár második lövőjeként gurított néhány centivel a kapufa mellé - kívülről…

Bravúrgyőzelemmel lendült túl a szalmaszálon a továbbjutását féltő Veszprém

A férfi kézilabda Bajnokok Ligája B-csoportjának 10. fordulójában az MKB Veszprém a spanyol Atlético Madridot fogadta. A magyar bajnoknak a továbbjutáshoz mindenképpen pontot kellett szereznie, és bár volt ötgólos hátrányban is a második félidőben, nagy küzdelemben ki tudta harcolni a győzelmet és a csoport második helyét. A győzelem már csak azért is létfontosságú volt, mert a csoport másik két mérkőzésén a számunkra legkedvezőtlenebb eredmények realizálódtak: a Füchse Berlin simán verte a hatos pofozógépét, a Silkeborgot, a Kielce és a Csehov pedig annak rendje és módja szerint kiegyezett egymással abban a döntetlenben, amely veszprémi vereség esetén a bakonyi gárda kiesését jelentette volna.

Mocsai Lajos csapatát azonban jóval keményebb fából faragták annál, mintsem, hogy harc nélkül essen el a háborúban, és bár való igaz, hogy egy némiképp tartalékos Atlético is kellett a bravúrsikerhez, bolondság lenne elvitatni a játékosok és a szakvezetés kétségkívül meglévő érdemeit. Főleg, hogy a csoport második helyéhez nagyon kellett az a bizonyos utolsó másodperces Vilovszki-gól, amely a 28-27-es sikert jelentette…

Heti Hármas

Mike Dean, a Tottenham-drukker?

Akár Heti Hatos rovatunkba is bekerülhetett volna az Arsenal katartikus feltámadása a városi rivális elleni PL-rangadón (a Tottenham bő fél óra játék után vezetett 2-0-ra, a vége mégis 5-2 lett, Arséne Wenger együttese javára), mi mégis egy másik, kevésbé emlékezetes, ám annál humorosabb jelenetet emelünk ki a kétségkívül parádés összecsapásból: a mérkőzés játékvezetője Mike Dean ugyanis a Spurs vezető gólja után igencsak félreérthető ugrabugrálása kezdett - avatatlan szemnek az volt a benyomása, hogy a vendégek találatát ünnepli… De nem is szaporítjuk tovább a szót, innentől beszéljenek helyettünk a képek:

A szorítóban nyert, a pontozóknál kikapott Marco Huck

A WBA reguláris nehézsúlyú világbajnoka, az orosz Alekszander Povetkin pontozással győzte le Marco Huckot a stuttgarti profiboksz-gálán - eddig tart a rövid hír, s a laikus szemlélő akár azt hihetné, minden a papírforma szerint alakult; holott mi sem áll távolabb az igazságtól. Povetkint ugyanis a szorítóban csúnyán elverte bosnyák származású német riválisa, nem egyszer annyira meg volt fogva a hatalmas termetű orosz, hogy látszólag az ájulás határán táncolva hozott le egy-egy menetet.


A kihívó, cirkálósúlyból fellépő Huck a tőle megszokott agresszív, de meglehetősen pontatlan és nem éppen tankönyvbe illő stílusával igyekezett nyomás alá helyezni, illetve verekedésre kényszeríteni az iskolázottabb orosz bajnokot, akinek láthatóan nem feküdt az ellene irányuló stratégia, ráadásul a meccs második felében nagyon úgy tűnt, a kondíciójával is akadnak gondok.
Hogy végül a pontozók mégis őt hozták ki győztesnek (igaz, csak megosztott alapon, hiszen az egyik döntőbíró döntetlenre adta a találkozót), hatalmas vitát generált: Huck máris bejelentette igényét a visszavágóra, a szaksajtó pedig előszeretettel hangoztatja, hogy a 32 éves orosz bajnok meglehetősen vitatott körülmények között őrizte meg címét. A kérdést valószínűleg csak egy újabb összecsapással lehet majd végleg lezárni…

A szerencse forgandó: megint belehúzott az MKB Veszprém

Aligha fordult még elő, hogy egy csapat mindkét aktuális heti kategóriánk legjobbjai közé bekerüljön, de egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni amellett, ami mostanában Veszprémben zajlik: egyrészt a sajtó és a vezetőedző egyre inkább elharapódzó vitájára, másrészt pedig a gyanúsan peches sorsolási procedúrákra gondolunk, persze.

Az előbbi kérdéskörre sok karaktert nem éri meg pazarolni, valahol ugyanis kíméletlenül igazságtalan lenne egy vitathatatlanul erőn felül teljesítve elért BL-csoportmásodik hely után az edzőt elővenni, még akkor is, ha ténykérdés, hogy az eddigi tavaszi forma bizony hagy maga után kívánni valót a Bakonyban. Nem játszik jól a csapat, a feszültségek tapinthatóak, Mocsai pedig szemmel láthatóan rendkívül ideges és frusztrált, ez utóbbi viszont az előbbiek fényében tökéletesen érthető, pláne, ha egységbe gyúrjuk azzal a felháborító ténnyel, hogy bizonyos sajtóorgánumok és szurkolói fórumok folyamatosan és igencsak merész hangnemben fogalmaznak meg kritikákat személyével és munkájával kapcsolatban.

A baj viszont csőstől jön, ahogy mondani szokták, a puskaporos levegőben valósággal bombaként robbant a hír, hogy az MKB ismét megkapta a létező lehetséges ellenfelek legnehezebbikét, aki a változatosság kedvéért ismét Spanyolországból érkezik - bár valljuk meg, nyilvánvalóan megkönnyebbülés, hogy sem Barcelonának, sem pedig Ciudad Realnak (Atlético Madridnak) nem hívják. Kár lenne azonban tagadni, hogy a Sävehof-Szkopje-León hármasból utóbbi tűnik a legveretesebbnek, és az sem számít túlságosan a valóságtól elrugaszkodott kijelentésnek, miszerint a három fenti csapat ellen csupán az Ademar ellenében nem mehetnek biztosra a továbbjutást illetően Iváncsikék. De, hogy is mondta a szombati mérkőzést követően Fazekas Nándor: „Jelenlegi formánkban a világon bárkit meg tudunk verni - a baj csak az, hogy bárkitől képesek vagyunk kikapni is…”

megosztom