Détári a jövőbe lát

Kevés olyan csapat van a mezőnyben, amelyik tavaly november végén szívesen folytatta volna a bajnokságot. Az egyik ilyen a Ferencváros, a zöld-fehérek az ősz végére vettek lendületet, hatmeccses veretlen szériát produkáltak, ezalatt legyőzték többek között az Újpestet, és nyertek Diósgyőrben. Kialakult a Détári Lajos által legütőképesebbnek tartott csapat, a játék felismerhetővé, de nem kiismerhetővé vált, így aztán ha csak két pontnyival is, de a Fradi eltávolodott a közvetlen veszélyzónától.

A téli szünet nagy kérdése az volt az Üllői úton, hogy miként lehet még egyet húzni a nadrágszíjon, de úgy csökkenteni a klub anyagi helyzetéhez, lehetőségeihez mérten túltervezett költségvetést, hogy az nem menjen az eredményesség rovására. A képlet végeredménye egyelőre ismeretlen, ami viszont tény, jelentős lépések történtek annak érdekében, hogy ha szerényen is, de biztos alapokon működhessen tovább a Ferencváros. Kubatov Gábor elnök nem kevesebb, mint félmilliárd forinttal kurtította meg az idei büdzsét, a megszorítás tehát jelentős, van jó néhány olyan csapat a mezőnyben, amelyik ennél kevesebből gazdálkodik egész évben.

Ezúttal a nagybevásárlás is elmaradt, sőt, ha az egyenleget nézzük, az eladási oldal minden bizonnyal plusz pénzt termelt. Az érkezők között többnyire fiatal futballisták találhatók, akik – ha beválnak -, később meghatározó játékosai lehetnek a Ferencvárosnak. Ami mindenféleképpen biztató lehet a szurkolók számára, hogy az ősz végére összeállt kezdőcsapatból senkit nem adott el a klub, ha tehát Détárinak sikerül megtalálnia a legjobbnak vélt tizenegy közvetlen utánpótlását, a csapat gond nélkül lehozhatja a tavaszt.

A felkészülés egyetlen hibapontja az amerikai túra, ami összességében elvesztegetett időt jelentett, még akkor is, ha közben edzett a társaság, meccset is játszott, ám a program a szervező hibájából nem a tervezettek szerint alakult. Annyi hozadéka azért lehet a tengerentúli portyának, hogy március végén, amikor majd a Vasas lesz az ellenfél, nem kell különösebben bogarászni az angyalföldiek összeállítását, hiszen Detroitban és Dallasban – jobb híján – kétszer is megmérkőzött egymással a két patinás magyar együttes. Más kérdés, hogy ugyanezt itthon, nyugodtabb körülmények között is megtehették volna.

Détári mindenesetre nem panaszkodik, alkalmazkodik a szerényebb körülményekhez, és mint azt a klub honlapján nyilatkozta, hosszabb távra tervez:

,,Vannak tapasztalt, meghatározó játékosaink, melléjük igazoltunk fiatalokat, biztos vagyok benne, hogy sokat tudnak tanulni a rutinos futballistáktól. Szép lassan elkezdjük építeni a jövő csapatát”.

Szpisljak már a rangadókra hangol

Még hogy holtszezon? Ha valahol, hát Újpesten biztosan nem lehet így nevezni a téli szünetet, három hónap alatt egy egész évre való esemény történt a Megyeri úton. Az új belga tulajdonos, Roderick Duchatelet őszvégi érkezése még csak sejttette, hogy a gazdátlanná vált klub átalakul, a kérdés csupán az volt, hogy az ifjú befektető hol kezdi el reformtörekvéseit. A korábban a Germinal Beershcot igazgatójaként funkcionáló, a Standard Liege elnöki posztját betöltő édesapja révén szakmailag erősen támogatott Duchatelet - jó érzékkel – hagyta dolgozni a csapatot és az edzői stábot, a klubházban azonban mostanra új emberekkel vette körül magát. Volt, aki neki nem tetszett, de olyan is, aki az ő döntéseit nem tudta elfogadni, és lemondott. Nincs ebben semmi meglepő, a pénz diktál, az csak később derül ki, hogy a személycserék mennyiben segítik a belga üzletember elképzeléseit.

A szurkolókat persze kevésbé foglalkoztatja, mi történt az irodában, sokkal inkább az érdekli őket, mi történik az öltözőben, a pályán. Nos, a lilák ott sem múlatták tétlenül az időt, három hétig Telkiben, az MLSZ edzőkomplexumában táboroztak, majd csatlakoztak ahhoz a jobbára felsőházi csapatok alkotta különítményhez, amely megengedhette magának, hogy Törökországban készüljön a tavaszra. A minőségi munkához tehát adottak volta a feltételek Újpesten, ez azonban önmagában nem lenne elegendő az eredményességhez. A keretet is meg kellett erősíteni ahhoz, hogy a csapatnak a hátralévő tizenhárom fordulóban ne legyenek kiesési gondjai, mert bár hiába araszolt feljebb a tabellán a tizedik helyre, mindössze két pont választja el az NB II-t jelentő pozíciótól. Hogy a belga vonal nem csak tulajdonosi szinten működik, arra Eninful (Standard) és Proesmans (Sint-Truiden) megszerzése a bizonyíték, de a debreceni Fodor és a szerb Jevtics leigazolása is lendíthet a lilákon. A legnagyobb nyereség azonban minden bizonnyal két olyan futballista újbóli szerepvállalása, akinek nem idegen a negyedik kerületi közeg. Az egyik, a válogatott Vermes Krisztián csapatkapitányként hagyott ki egy évet súlyos sérülés miatt, a másik Dusan Vasziljevics pedig másfél éves fehérvári kitérő után tért vissza. Utóbbi kivásárlása a Videotonból egyébként alátámasztja, hogy Duchatelet nem csak beszél a szebb jövőről, hanem fizetni is hajlandó érte.

A bajnoki cél a gyenge ősz miatt egyelőre nem lehet más Újpesten, mint a biztos bent maradás (az optimistábbak a középmezőny elejével kacérkodnak), miközben adott a lehetőség a nemzetközi porondra is. Ehhez persze Magyar Kupát kellene nyerni (vagy a későbbi bajnokkal játszani a döntőt), amire nagy a sansz. Egyelőre csupán az a biztos, hogy Zoran Szpisljak szerint a csapat tökéletes fizikai és mentális állapotban van, a vezetőedző a klub honlapján odáig ment, hogy nem csupán a rajtot, hanem az Újpestre váró hazai rangadókat (Videoton, Debrecen, Honvéd, Ferencváros) is sürgeti:

,,Alig vártuk, hogy ilyen állapotban legyünk, most már jöhetnek a rangadók is. Azokon lehet igazán megmutatni, mit tudunk, sok szurkoló előtt, jó hangulatban. Most már nem kell félniük a játékosoknak, hogy nincs bennük erő és kellő agresszivitás. Készen állunk a feladatra”.

Az Aczél-ügy árnyékában

A Haladás kapcsán sok minden eszébe juthat a szurkolóknak, sajnos mostanában a legkevésbé a csapat. Az Aczél-ügy alapvetően átírta azt a forgatókönyvet, amit a klubvezetők a szezon elején kidolgoztak. A szombathelyi edző november 30-ai őrizetbe vétele, meggyanúsítása, munkaviszonyának felfüggesztése, majd a napokban történt felmentése elsősorban számára okozott óriási erkölcsi és anyagi veszteséget, ám minden bizonnyal nyomokat hagy(ott) a Rohonci úti öltözőben is. Tompítandó a feszültséget, Artner Tamás személyében egy a csapatot az NB II-ben már irányító, a helyi viszonyokban jártas trénert neveztek ki Aczél helyére. Kérdés persze, hogy az MLSZ fellebbviteli bizottsága által hozott határozatnak milyen következményei lesznek a klub és a volt edző közötti jogvitában.

A munkaügyi per kimenetele (a sértett nem pénzt követel, csupán azt, hogy a bíróság kimondja, jogtalanul távolították el pozíciójából) már nyilván nem befolyásolja a Haladás tavaszi szereplését. A kulcskérdés az lesz, sikerül-e pótolni a magyar mezőny egyik legtehetségesebb középpályását, Kovács Istvánt, akire – ahogy az várható volt – lecsapott a Videoton. Az üzlet első ránézésre mindkét fél számára jónak tűnik, mert bár hivatalosan nem erősítette meg senki, a nyugat.hu információi szerint a húsz esztendős utánpótlás-válogatott futballista félmillió euróért, a továbbértékesítésből származó 25 százalékért, plusz Nagy Dániel játékjogáért került a Videotonhoz. A transzfer persze csak akkor hozhat valódi hasznot a Haladásnak, ha a játékosok képesek lesznek függetleníteni magukat a történtektől, és a tavalyihoz hasonló tavaszt produkálnak. Akkor a kieső helyen lévő Siófokkal azonos, tizenhét ponttal futottak neki a folytatásnak, és stabil középcsapatként, nyolcadikként zártak.

Az előzmények tükrében az idén nehezebbnek ígérkezik a felzárkózás, a szombathelyi szurkolók minden bizonnyal látatlanban megelégednének a biztos bent maradással. Az Aczél-ügy őket már nem érinti, az megy a maga útján…

Híd Urbán feje felett

Azt tartja a mondás, hogy ha valakinek a halálhírét keltik, az hosszú életű lesz. Tudományos alapja persze nincs ennek, ezért aztán annak sincs sok értelme, ha a megállapítást átültetjük a futballba, egészen pontosan a Vasasra. Az angyalföldi klub az utóbbi években sokadszor került végveszélybe, ez a tél sem múlt el a megszűnés fenyegetettsége nélkül, ám mint eddig mindig, ezúttal is sikerült az utolsó pillanatban megoldást, azaz befektetőt találni. A messiásként várt hamburgi üzletembert Alfredo Demianinak hívják, aki a Vasas Futball Kft. 99 százalékos tulajdonrészét kívánja megvenni a Híd Akvizíciós Zrt.-től, egyúttal megjegyezte, hogy évi kétmillió eurót költene a csapatra, amelytől három éven belül nemzetközi kupaszereplést vár. Mindez zene lehet a sikerekre évtizedek óta kiéheztetett angyalföldi szurkolók fülének, ugyanakkor az is tény, hogy mivel a hamis dallamokhoz is hozzászoktak, egyelőre óvatosan kezelik az ígéreteket. Számukra most az a legfontosabb, hogy a csapat őrizze meg élvonalbeli tagságát, ami az alsóházbeli tolongást figyelembe véve nem tűnik egyszerű feladatnak.

A bent maradást már új edzővel, Urbán Flóriánnal kell teljesíteni, Marijan Vlaktól ugyanis békében, de határozottan megvált a klub, mint ahogy csapatnyi futballistáját is piacra dobta. A kiárusítást egyértelműen a költségek optimalizálása indokolta, hiszen akkor még híre sem volt az új tulajdonosnak. A minap a horvát  sportski.net-nek nyilatkozó Vlak egyébként hivatalosan még Vasas-edzőnek tartja magát, a kijelentése mögött az lehet, hogy a szerződésbontás anyagi része még nem zárult le. Ez persze mellékszál a téli történetben, amely a felkészülést figyelve korántsem nevezhető siker sztorinak. A Vasas eleve hátrányba került azzal, hogy a legkésőbb, január 16-án kezdte a munkát, majd a felemásra sikeredett, szakmailag szinte értékelhetetlen amerikai túra sem növelte az önbizalmat és az erőnlétet. A keret átalakítása megtörtént ugyan, ám mivel Urbán Flóriánnak szinte új csapatot kell(ett) építenie a tavaszra, erősen kérdéses, hogy a Vasas mikorra áll össze olyan együttessé, amely bárki ellen eséllyel veheti fel a küzdelmet. A vezetőedző a klub honlapján – többek között – erre is megadta a választ:

,,Mi nem üzengetünk senkinek. Én minden alkalommal elmondom a játékosoknak, hogy mi jelenik meg róluk a médiában. Voltak ők már minden idők leggyengébb Vasasa, a valaha látott leggyengébb kerettel, és még folytathatnám. Én ezt nem vallom. Azok a labdarúgók, akik most itt vannak, bizonyíthatják a képességeiket. Hiszek ezekben a játékosokban, és hiszek ebben a csapatban. De nekik is hinniük kell magukban, ahogy a társaikban is. Mert együtt bárkit meg tudnak verni. Egyetlen dolgot azért megjegyeznék. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de humorosan fogalmazva azt mondanám, hogy csak olyan híd alá állok be, amelyet én építek. Mert arról tudom, hogy ha rosszul építettem fel, és rám borul, akkor azért én vagyok a felelős. Olyan híd alá viszont nem szívesen állnék be, amelyet nem én építettem. Mert ha be kell állnom alá, és rám borul, akkor még a végén arról is én tehetek…”