Pótolható-e Perics?

Kaposváron sok minden változott, és mégsem történt semmi. Az ellentmondást feloldandó, először érdemes visszamenni az időben egy évet, akkor a bajnokság ugyanezen időszakában a Rákóczi mindössze két ponttal volt lemaradva a második helyezett Ferencvárostól, és szinte a teljes tavaszt dobogóesélyes csapatként játszotta végig. Most ugyanekkora a távolsága a kieső helytől, bő fél év alatt tehát eljutott odáig az együttes, hogy nem az előtte lévőkre, hanem az őt követőkre kell figyelnie, azaz a nemzetközi kupaszereplés lehetősége helyett a bent maradás a célja.

S hogy mindezek ellenére miért képviseli mégis az állandóságot a klub? Nos, a kaposváriak lassan egy évtizede tendenciózusan ellátják az NB I élcsapatait jobbnál-jobb, korábban ismeretlen futballistákkal, az értük kapott pénz nagy részéből stabilizálni tudják a működésüket, a maradékból pedig rendszeresen vásárolnak újabb ,,névteleneket”. Idegőrlő munka lehet, de eddig mindig bejött. Most hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az őszi döntetlen dömping a vártnál kevesebb pontot hozott a konyhára, így aztán a veszélyes zónából kell nekifutni a tavasznak.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szokásos kiárusításba ezúttal az a futballista is beleesett, aki a csapat kimagaslóan legeredményesebb játékosa volt az ősszel. Milan Periccsel együtt tizenegy gólt is eladott a Rákóczi a Videotonnak, ha pedig hozzávesszük, hogy a fennmaradó kilenc találaton nyolcan osztoztak, akkor bizony elég sötét, vagy legalább is bizonytalan kimenetelű tavasz elé néz Sisa Tibor együttese. Gondoljuk mi! Csakhogy Illés János ügyvezető egész más véleményen van, a klub honlapján olvasható nyilatkozatából árad az optimizmus:

,,Az elmúlt hetekben lényegében az történt átigazolási ügyekben, amire számítottunk. Jól tudtuk, hogy játékosokat kell értékesíteni ahhoz, hogy a működésünk folyamatos maradjon. Ez megtörtént. Véleményem szerint olyan labdarúgók mentek el, akik pótolhatók”.

De vajon hogyan? Elég lesz-e a svájci Luganótól kölcsönvett két fiatal, a tizenkilenc éves ghánai Addo és a húszesztendős szenegáli Bebeto lendülete, illetve a szlovák bajnoki címmel büszkélkedő, BL és EL mérkőzéseken is edződött huszonnyolc éves Tomás Sedlák rutinja? Talán…Az viszont szinte biztosnak tűnik, hogy a Kaposvár az utóbbi évek legnehezebb félszezonja előtt áll.

Szerényen, de kitartóan

A Siófok az állandóságot képviseli a mezőnyben, ez azonban inkább nyűg, mint dicsőség. A csapat idén is potenciális kiesőjelöltként szerepel, egy évvel ezelőtt hasonló helyzetben várta a tavaszt, végül az MTK-t megelőzve megtartotta élvonalbeli tagságát. Most sem lehet más a cél, mint a bent maradás, garancia természetesen nincs rá, ha csak az nem, hogy a Horváth Károly-Mihalecz István kettős javaslatára ezúttal is sikerült megerősíteni a keretet. Az érkezők között legalább is több olyan játékos található, aki előző csapatában is rendszeresen szerepelt.

A Siófok jól láthatóan a Paks útjára lépett, a télen szerződtetett magyar nemzetiségű, de szlovák állampolgárságú Ribánszki Lászlón kívül nincs légiós a keretben, és bár ebben nyilván a szűkös anyagi lehetőségek is közrejátszottak, a szándék egyértelmű, az eredmény még kérdéses.

A felkészülés – igazodva a klub költségvetéséhez – szerény körülmények között zajlott, külföldi túra, edzőtábor nem szerepelt a programban, ez azonban nem feltétlenül jelent majd hátrányt a többi csapattal szemben. Döntő lehet az újonnan érkezett futballisták beilleszkedése a Siófok által favorizált játékrendszerbe, illetve, hogy a jobbára alacsonyabb osztályú csapatokkal játszott edzőmeccsek után miként tud alkalmazkodni az együttes a fajsúlyosabb ellenfelekhez. Az első lépést már megtette, utolsó felkészülési mérkőzésén Lendván verte a szlovén Naftát. A folytatás még nehezebbnek ígérkezik, hiszen az NB I tavaszi nyitányán Újpestre, majd egy héttel később Győrbe látogat a meglepetésre bármikor képes Balaton-parti alakulat.

Meghiúsult tervek

Az edzőcsere általában jót tesz a csapatnak. Az esetek többségében rövidtávon hoz kellemes meglepetést a váltás, ám olykor előfordul, hogy fordítva sül el a dolog. Ez utóbbi történt Pápán, ahol a 13. forduló után a tulajdonos úgy gondolta, változásra van szükség, ezért a legegyszerűbb megoldást választotta: Véber Györgyöt felállította a kispadról. Érkezett ifjabb Bene Ferenc, aki elsőcsapatos élvonalbeli trénerként megpróbálta a maga elképzelései szerint átformálni a játékot. Négy mérkőzés alapján korai számon kérni a megváltozott szakmai koncepciót, a számok alapján azonban az edzőcsere elhamarkodottnak tűnik. Az új szakemberrel nem szerzett pontot az együttes, és a kilencedik helyről kieső pozícióba csúszott.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hát, először is nyelni egyet, majd nagy levegőt venni, és egy jól felépített téli programmal, néhány új játékos igazolásával megalapozni az eredményes tavaszi szezont. A Lombard egyike azon keveseknek, akik kizárólag itthon készültek a bajnokságra, szlovák edzőpartnereit is hazai környezetben fogadta, akklimatizálódnia tehát nem kellett, a tesztmeccseit műfüves pályán játszotta. A pápaiak túlvannak idei első tétmérkőzésükön, a Ligakupa negyeddöntőjének első felvonásán Kaposvárott nyertek egy-nullra, és ez a siker adhat némi reményt a bajnoki szereplésre. Hogy a keret mennyire lesz alkalmas arra, hogy a csapatnak ne legyenek kiesési gondjai, azt egyelőre senki nem tudja Pápán. Most úgy tűnik, hogy a távozók és az érkezők között nem csak mennyiségileg, de minőségileg sincs meg az egyensúly, ráadásul a Ferencvárostól igazolt Tóth Bence megsérült, műteni kell, így ő néhány hétig biztos nem állhat Bene Ferenc rendelkezésére. A Lombard szakvezetője egyébként a DigiSport Reggeli Start című műsorában elismerte, nem minden úgy alakult a télen, ahogyan eltervezte, ezért van némi hiányérzete a felkészüléssel kapcsolatban:

,,Egy edzőnek mindig vannak elképzelései, aztán az élet, az anyagi lehetőségek, na meg a játékosok tervei közbeszólhatnak. Mindenkit nem tudtunk leigazolni, akit szerettem volna, de a vezetők mindent megtettek a csapat megerősítése érdekében. Aztán majd az élet eldönti, hogy mennyire sikerült minőségi keretet kialakítani”

Túlélésre játszva

A Kaposvárhoz hasonlóan a Zalaegerszeg is nagy utat járt be egy év alatt. A ZTE tavaly ilyenkor tagja voltak annak a szűk csoportnak, amely a Videoton mögött az érmes helyezésekért, a nemzetközi kupaszereplés jogáért harcolt, végül ha csak két ponttal is, de lecsúszott a dobogóról, de negyedikként indulhatott az Európa Ligában. A sorsolásra sem lehetett panasz, az első fordulóban az albán bajnokság harmadik helyezettjét, az FK Tiranát kapta a Zete, és az idegenbeli null-null után kevesen hitték, hogy itt a vége. Azt meg pláne nem gondolta senki, hogy az egy-nullás vereséggel végződött visszavágóval kezdetét veszi a zalai klub történetének egyik legsötétebb időszaka. Akkor persze sokan csak legyintettek, és elintézték a kiesést azzal, hogy a rövid nyári holtszezonban még nem állt össze a csapat.

Nos, ma ott tartunk, hogy a zalaegerszegi szurkolók visszasírják a bő fél évvel ezelőtti helyzetet, hiszen akkor legalább megvolt a remény a jó bajnoki rajtra. Az őszi szezon aztán maga lehetett a pokol a zalaiak számára, sorozatos vereségek, kilátástalan játék, edzőcsere, szakmai és morális leépülés, anyagi csőd. Magyarázat aligha lehet a nemzetközi viszonylatban is egyedülállóan gyors összeomlásra, éppen ezért a klubvezetőség, élén Nagy Ferenc elnökkel a téli szünet nagy részét a tűzoltásra, azaz a működőképesség fenntartásának megteremtésére fordította. A kísérlet az utolsó pillanatban sikerült, egy magát megnevezni nem kívánó támogató beszállt az ,,üzletbe”, ami azt jelenti, hogy legalább a tavaszt végig tudja játszani a csapat. Hogy milyen eredménnyel, azt csak sejteni lehet, mindenesetre nagy tétben nem érdemes fogadni arra, hogy a Zete a következő bajnoki szezont is az élvonalban kezdi. Nem elsősorban a tízpontos hátránya miatt, sokkal inkább a keretben történt változások, a téli felkészülés minősége, a kevés edzőmeccs okán.

Ha csak Prukner László szakmai felkészültségén múlna a bent maradás, valamivel nyugodtabban várhatnák az egerszegi szurkolók a tavaszt. A vezetőedző tökéletesen tisztában van a helyzettel, nem ígérget, a klub honlapján adott nyilatkozata – bár normális esetben a kettő nem ellentéte egymásnak - inkább reális, mint optimista:

,,A nehézségek ellenére becsülettel dolgoztunk, a munka minőségére azonban a tavaszi szereplésünk adja meg a választ. Dolgoztunk, annak ellenére, hogy a nyugodt munkához nem voltak meg a feltételek, és itt nem csak az anyagiakra gondolok. A játékosokkal együtt tudomásul vettük, hogy helyzet van Zalaegerszegen”.