Magyar válogatott

Másodvonalbeli légiósokkal érkezik Bulgária

  • Kele János
megosztom

Hiába keressük a topligás légiósokat a bolgár keretben, mégsem mondhatni, hogy Lubos Penev csapata kikapni jön Győrbe.

Szerda délután, Győrben kezdi meg 2012-es hadjáratát a magyar labdarúgó-válogatott, az ellenfél pedig az a Bulgária lesz, amelyik hat évvel a mieink után második európai válogatottként próbálja kiheverni a Lothar Matthäus kapitánykodását követő sokkot. A gárda új edzője, a korábbi kiváló támadó, Lubos Penev mindenesetre nem híve az óvatoskodásnak, a magyarok elleni évadnyitó felkészülési mérkőzésen máris lerakná a totális bolgár futball alapjait - mi most annak eredtünk a nyomába, vajon milyen játékosai vannak eme nemes cél eléréséhez.

Miközben a magyar válogatott keretében mindössze három itthon játszó akad, a bolgárok szűken mérik a légiósokat, a Penev által kihirdetett 22 fős csapatból mindössze kilenc játékos nem a hazai bajnokságban keresi a kenyerét. Mielőtt azonban bárki is azt gondolná, hogy a magyarnál elméletben semmivel sem jobb bolgár pontvadászat élcsapataira építő Penev-gárda a győzelem reménye nélkül érkezik hazánkba, érdemes néhány kiegészítő információt is számításba venni, pusztán a tisztánlátás végett. Például, hogy a már emlegetett kilenc légiós mindegyike alapember saját külföldi gárdájában.

A kapuban az a Nyikolaj Mihajlov várja a magyar lövéseket, aki annak idején Gulácsi Péterrel karöltve került a Liverpool tartalékcsapatához - ám azóta sajnos jócskán túlszárnyalta hazai kollégáját a fejlődésben. A 23 esztendős portás ugyanis már a BL-t is megjárta a holland bajnoki ezüstérmes Twente játékosaként, arról nem is beszélve, hogy Gulácsival ellentétben száznál is több felnőtt bajnoki- és kupamérkőzés van a lábában. Az idei évadban is kirobbanthatatlan az enschendei együttes kapufái közül, az eddigi 23 bajnokiból mindössze négyet volt kénytelen kihagyni sérülés miatt - más kérdés, hogy 22 kapott góljára nem lehet túlzottan büszke. Igaz, a mérkőzésenkénti egynél is nagyobb kapott gólos átlagban a védelem időnkénti ügyetlenkedése legalább olyan mértékben ludas, mint Mihajlov.

A védelem oszlopának számító, már huszadik válogatottságán is túl lévő Sztanyiszlav Manoljev szintén Hollandiában keresi a kenyérre valót, méghozzá az ország egyik legpatinásabb klubjánál, a PSV Eindhovennél. A huszonhat esztendős jobb-bekk korábban éveken keresztül Dzsudzsák Balázs csapattársa volt, és bár jelentősebb nemzetközi sikereket nem ért el a Phillips-gyáriak csapatával, az utóbbi néhány szezon alatt alapemberré küzdötte magát. A mostani évadban is ritkán rendeznek PSV-meccset a bolgár futó nélkül, az idei bajnokság 23 fordulójából hússzor a pályán volt Manoljev, ráadásul négy kivételtől eltekintve végig is játszotta a mérkőzéseit. A hétvégi, Feyenoord elleni rangadót viszont eltiltás miatt kénytelen volt teljes egészében kihagyni - egy héttel korábban, a Groningen ellen ugyanis nyolc percen belül két sárgát begyűjtve a kiállítás sorsára jutott.

Dimitar Berbatov, valamint Sztilijan és Martin Petrov hiányában a gárda legnagyobb sztárja egyértelműen Valerij Bozsinov, annak ellenére is, hogy a huszonhat éves, egykor a Juventusban is megforduló támadó finoman szólva sem most futja pályafutása legszebb éveit. A már a 2004-es Eb-keretbe is bekerülő támadót a télen ugyanis a lisszaboni Sportingtól is elzavarták, így jelenleg Leccében próbálkozik - utóbbi években mutatott formájáról sokat elmond, hogy két és fél év alatt az olasz alsóházi klub a negyedik csapat, amelyikben megfordul.

Bozsinovval azonban véget ér az elsővonalbeli bolgár légiósok felsorolása, hiába keresünk ugyanis a keretben Német- vagy Franciaországban profiskodó játékost, egyet sem találunk. Helyettük közép-európai élcsapatokban próbálkozó fiatal üstökösöket, és török gárdákban levezető rutinos öreg rókákat hívott meg Penev, elsősorban azért, mert abban bízik, hogy a jelenleg még az otthoni bajnokságban pallérozódó jövőbeni sztárok képesek lesznek a vállukon cipelni a gárdát. A középpályás sorban például egyetlen légiós nem sok, annyi sem akad, helyettük viszont ott van a szófiai mag Gadzevvel és Galcsevvel, valamint a fiatal tehetség, Georgij Milanov. A képet olyan, hazai szinten már sokat megélt legjobb korban lévő, sokoldalú játékosok egészítik ki, mint a Szvetoszlav Djakov vagy Hriszto Zlatinszki, de sokat elmond az idők változásáról a tény, hogy még a török másodosztályból is be lehet kerülni a csapatba - ahogyan a Kasimpas játékmesterének, Georgij Szarmovnak a példája is mutatja.

A védelem két legbiztosabb pontja, Ivanov és Iliev a belgrádi Partizan és a bukaresti Steaua profija, ráadásul mindketten alapemberek csapatukban - az ő példájuk azt mutatja, hogy egy jó bolgár játékosnak sokkal inkább megéri valamelyik szláv testvérállamba igazolni, mintsem a kispadot koptatni Nyugat-Európában. Ugyanígy szívesen alkalmaznak bolgár légiósokat Törökországban, Minev például az Antalyaspor védője, de a csatár Popov is abban a SüperLig-ben vívott ki magának állandó játéklehetőséget a Gazientepspor színeiben, ahol Elek Ákos vagy Lázár Pál is csak a lelátó széksorait koptatja hétről hétre.

Hiába a látszólag egyértelmű magyar fölény a légiósok terén, a válogatott meccseken bizony nem eszik olyan forrón a kását: sokszor jóval többet ér, ha egy játékos rendszeresen játszik a Lech Poznanban, mint ha pusztán havonta kétszer tíz percet kap a lényegesen nagyobb nevű Sampdoriánál. Hiba lenne tehát abba az álomba ringatni magunkat, hogy a bolgár válogatott gyenge, játékosaink pedig lényegesen jobbak az övékénél - még akkor is, ha Lubos Penev együttese javarészt másodvonalbeli légiósokkal érkezik Győrbe.

Másodvonalbeli, de rendszeresen játszó légiósokkal…

megosztom