Forma-1

Óda a semmiről – helyzetértékelés tesztek között

  • Kele János
megosztom

Az esély megvan egy tavalyinál szorosabb évadra, de semmilyen jel nem utal arra, hogy a Red Bull gyengült volna.

Unalomig koptatott közhely, hogy az első tesztek eredményéből nem vonunk le következtetést az egész szezonra nézve – mégis, a Formula-1-es garázsok környéke mástól sem hangos azóta, hogy az utolsó megpakolt kamion is elhagyta a jerezi versenypályát.

Lassú és megbízhatatlan a Ferrari, középszerű a McLaren, altat a Red Bull, a holtszezon nagy nyertese pedig vitathatatlanul a Lotus és a Mercedes, harsogja a sok bulvárlap és fórum, holott az igazság az, hogy ha lehet is egyáltalán megállapításokat tenni a spanyolországi négy tesztnapon látottak alapján, egészen biztosan nem a fentebb elhangzóak azok. Sokkal kardinálisabb, és bizonyíthatóbb a Pirelli abroncsainak jelentős minőségi javulása, a Red Bull tempójának eszeveszett egyenletessége, vagy a Mercedes trükkös F-csatornája – bár tény, ez utóbbiakról jóval kevesebb szó esik.

Az olasz gumigyártó abroncsainak fejlődése már csak azért is rendkívül szembeötlő volt, mert bár a pálya hőmérséklete rendszerint 10 Celsius-fok alatt mozgott, a pilóták nem győzték dicsérni az idei évre tervezett gumikat. Jobb tapadás, hosszabb élettartam, kisebb különbségek a keverékek között – mindez pedig a szakemberek meglátása szerint jóval nagyobb szabadságot ad a verseny során a taktikát alakító stratégák kezébe, mint az előző évad során; következésképp a fokozódó izgalmakkal mi, semleges nézők járhatunk a legjobban.

A Pirelli adatai szerint egyébként 23 versenyző összesen 3380 kört (vagyis közel 15000 kilométert) teljesített a négy napos jerezi teszthét alkalmával. A legnépszerűbb gumikeverék a közepes keménységű abroncs volt, 1776 fordulót teljesítettek ilyen „papucsokon” a versenyzők – miközben a lágyra csak 1016, a keményre pedig mindössze 594 kör jutott. A vadonatúj szuperlágy keverékű abroncsokat a hirtelen hidegre forduló időjárás miatt pedig el sem reptette a gyár Spanyolországba.

 Az első hét történéseinek esszenciáját alighanem Lewis Hamilton foglalta össze a legvelősebben: „A Ferrari még nem mindent mutatott meg magából, a Red Bull viszont a szokásoknak megfelelően már most piszkosul gyors. Hogy velünk mi a helyzet? Ott vagyunk a szeren, biztosíthatok mindenkit” – furfangoskodott a világbajnok brit, és szokásához híven valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy megint éppen fején találta a szöget. A Red Bull ugyanis a látszat ellenére valóban piszkosul a gyors, a McLaren pedig nagyon ott van a szeren – egyedül abban nem vagyok biztos, hogy a Ferrari orvul eltitkolna valamit a riválisok elől.

Habár sem Sebastian Vettel, sem pedig Mark Webber nem nyert meg egyetlen tesztnapot sem az új RB8-as volánja mögött, otromba butaság lenne leírni az idény kezdete előtt a regnáló világbajnokot. Annál is inkább, mivel a csapat és az autó is igen kiegyensúlyozott formát mutatott, a hosszú etapokon egészen elképesztően magabiztosnak és könnyen vezethetőnek bizonyult, ráadásul a stopper által márt köridők is azt mutatták, érdemes lesz figyelni az energiaitalos veszedelemre. Vettel például bár az utolsó napon csak 1:19,6-ig jutott lágy gumikon (egy hét körös etap elején, tehát azért elég jelentős benzinszint mellett), a hosszú stintjei során becsülettel halmozta az 1:21-gyel kezdődő köridőket, tehát olyanokat, amiket rajta kívül senki nem tudott kipréselni az autójából. Egyelőre semmi nem biztos, de olyan nagyot nem tévedhetünk a kijelentéssel: a Red Bull, hasonlóan az előző évhez, konzisztens, jól vezethető, stabil és gyors.

Hamilton ugyanezen a tesztnapon egy kilenc körös futása alkalmával 1:19,9-ig jutott, vagyis három tizedes volt a lemaradása a Red Bullhoz képest – ám fogalmunk sincs, a két autó között mekkora lehetett az üzemanyagszint-különbség. Normális esetben már 10 kg-os eltérés is generálhat három tizedes eltérést, de semmi sem garantálja, hogy a Red Bull csupán hét körre elegendő naftával futott ki Vettel etapjára – mint ahogyan természetesen ugyanez a feltételezés Hamilton esetére sem ültethető át egy az egyben.

Fernando Alonso, a Ferrari spanyol pilótájaAnnál inkább elereszthetünk néhány félős megjegyzést a Ferrari kapcsán, hiszen az egész hetes szenvedés után az utolsó napon, egy hat körös etap elején robbantott Alonso-féle 1:18,9 igencsak hiteltelenül mutatott a riválisok köridejei mellett. Alighanem egyértelmű, hogy a Ferrari jóval kevesebb benzinnel küldte csatába spanyol pilótáját, mint a McLaren és a Red Bull a saját versenyzőit, ám, hogy mekkora lehetett a különbség, azt találgatni is képtelenség – ennek híján viszont az egyszeri elemző a sötétben tapogatózik.

„Rengeteg időt elvesztegettünk technikai meghibásodások miatt, Barcelonában ezt vissza kell nyernünk valahogyan. Még mindig csak kb. 20%-ban értjük az autó viselkedését, ez pedig tragikus. A megbízhatóságon és az aerodinamikán is van még mit csiszolni…” – kezdte értékelőjét az utolsó tesztnapot követően Alonso, és szokatlan őszintesége megdöbbentette a világsajtót. Vajon tényleg ennyire rossz a Ferrari? Vagy Hamiltonnak van igaza, és Maranellóban pusztán altatnak? A kérdést nyilván az idő dönti majd el, azt azonban mindenesetre nem árt észbe tartani, hogy az idei évadnak egy merőben új tervezési koncepció alapján készült autóval vágott neki a Scuderia - vagyis gyermekbetegségek, értelmezési nehézségek igen könnyen előfordulhatnak.

Sokan felkapták a fejüket a Lotus remeklésére, és való igaz, mind Romain Grosjean, mind Kimi Räikkönen büszke lehet a maga behúzott tesztnapjára, de én a magam részéről nagyon óvatos lennék az enstone-iak előzetes megítélését illetően. Nem kizárt, hogy közelebb lesznek az élbolyhoz, mint tavaly, de emlékezzünk csak, 2011-ben is milyen remekül indult számukra az évad - hogy aztán a szezon végére kis híján a sereghajtók között találják magukat. Ráadásul az utolsó napon megfigyelt hosszú etapot vizsgálva az is kijelenthető, hogy kiegyensúlyozottság tekintetében még a McLaren is előttük jár: 13 körből álló stintje során ugyanis Hamilton átlagban csaknem 1,5 másodpercet várt az ugyanolyan gumikon, ugyanannyi fordulót teljesítő Grosjeanra. Jelzésértékű, persze tény, az üzemanyag-szint ebben az esetben is ismeretlen.

A Mercedesre egyelőre teljesen felesleges karaktereket pazarolni, a 2011-es autójukkal futott köreik pusztán arra voltak jók, hogy a gumikat teszteljék, igaz, ebben a tekintetben ők valószínűleg mindenkinél előrébb járnak, hiszen a régi autójuknak köszönhetően képesek önmagukban értékelni az abroncsok változásait. A világsajtó ráadásul már elkezdett cikkezni egy állítólagos csodafegyverről, ami a 2010-ben egyszer már betiltott F-csatorna működési elvét alkalmazva juttatja előnyhöz a gárdát - egyelőre azonban a szerkezet alkalmazását és létezését semmilyen hiteles hírforrás nem erősítette meg. Alighanem várnunk kell február 21-ig, a hivatalos bemutatóig, és az első körökig az ítélettel.

Az pedig, hogy a valós erősorrendet illetően mikor állíthatunk fel leghamarabb reális hipotéziseket, egyelőre rejtély. Annyi bizonyos, hogy az esély megvan egy, a tavalyinál jóval szorosabb idényre…

megosztom