Hatalmas meglepetéssel vette kezdetét Jerezben a 2012-es Formula 1-es világbajnoki sorozat hivatalos felvezetője – az első kollektív tesztnapot ugyanis a két esztendőnyi kihagyás után idén visszatérő Kimi Räikkönen zárta az élen a Lotus-szal, miközben a világbajnoki címre pályázó Ferrari és McLaren is csupán a középmezőnyben végzett.

A téli tesztekből persze túlzottan messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni (emlékezhetünk, tavaly a közös gyakorlásokat követően mindenki lemondott már például a McLarenről), ilyenkor a legtöbb csapat azért tartalékol még az évadnyitóra, sőt, a titkolózás is képes egészen furcsa méreteket ölteni, arról már nem is beszélve, hogy az istállók korántsem azonos benzinmennyiséggel körözgetnek napközben. Idén ráadásul csak 11 csapat kezdte meg a körözgetést a keddi napon, közülük pedig a Mercedes és a HRT is a tavalyi autóját volt kénytelen használni – a stuttgartiak például a legutóbbi hírek szerint csak február 21-ére készülnek el új konstrukciójukkal, akkor lesz a bemutató is. Az egyetlen hiányzó a Virginből Marussiává átvedlő, tavaly a konstruktőri tabella tökutolsó helyén végző kiscsapat volt, amely nem, hogy a KERS-et nem képes bevetni továbbra sem, de úgy látszik felettébb lassan halad az autóépítéssel is.

Örök dilemmának számít a paddockban, hogy vajon van-e jelentősége a teszt-szezonban elért eredményeknek, az ekkor megfutott időknek, a gyakorlásokon elért helyezéseknek. A legszélesebb körben elfogadott tézis szerint túlzottan sok nincs, a legfontosabb a megbízhatóság, a lényeg, hogy minél több kört bele lehessen pakolni az autóba (különösen az utóbbi évek teszt-ínséges szezonjaiban van ez így), ennek eredményeként pedig az idénynyitóra egy kiforrott konstrukció érkezhessen meg, amely már leküzdötte gyermekbetegségeit. E szerint az iskola szerint az eredmény másod- sőt, egyenesen sokadlagos szempont, az égvilágon semmit nem jelent, ha valaki dominálja a teszteket, attól még nagyon simán elcsúszhat a szezon közben bőséggel elszórt banánhéjakon.

Van azonban egy szempont, melyet a fent részletezett, a szaksajtó körében manapság szinte egyeduralkodónak számító gondolkodásmód nem vesz figyelembe – ez pedig az önbizalom. Az önbizalom, és az abból fakadó munkamorál, melyek viszont egyértelműen az eredményesség függvényei és következményei. A tesztidőszakban ugyanis csak a stopper adhat visszajelzést, illetve a nap végén a számítógépek kijelzőjén megjelenő tabella; és bár a csapatok is tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy az eredmények és a napi sorrend nem feltétlenül azonos a valós erősorrenddel, azért nyilvánvalóan mindenki jobban eső érzéssel hajtja nyugalomra a fejét, ha nem az utolsó három-négy sorban kell keresgélnie a nevét a délutáni boxutca-záráskor.

Ha sikeres vagy, de legalábbis annak tűnsz, akkor pedig jobban megy a munka is, könnyebb hitet és lelkesedést verni a csapatnak, nem utolsósorban pedig könnyebb elhitetni a szponzorral, hogy ez most aztán tényleg a te éved lesz. Szakmai és szurkoló körökben tehát egyaránt ismert az úgynevezett PR-futás fogalma, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy valamelyik istálló tudatosan és szándékosan kevéssé megtankolt autóval engedi ki egyetlen, vagy csupán néhány gyors körre a pilótáját, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy az nyerje meg az edzést, de legalábbis küzdje fel magát az élmezőnybe. Az ilyen PR-körök torzítják a valós erőviszonyokat, félrevezetik a tesztekből elemi következtetéseket levonni akaró szurkolókat, ám többnyire elérik a céljukat, hiszen beszédtémát szolgáltatnak – a szponzoroknak pedig közvetett módon média-megjelenést. Nem kell persze orkántos nagy dolgokra gondolni, tavaly is megcsinálta mind a Ferrari, mind a Mercedes, de emlékeink szerint az akkor még inkább Renault néven futó Lotus is – aztán láthattuk a versenyeken mennyire volt elég a valós forma és gyorsaság.

Az első tesztnapot elnézve az embernek minduntalan az az érzése támadt, hogy a Lotus és Kimi Räikkönen is csupán egyet akart: hogy most pár napig róluk beszéljen a sajtó, ők legyenek az újságok címoldalán, nem utolsósorban pedig, hogy a szurkolók kezdjenek véget nem érő vitába Kimi visszatérésének megítélését illetően. Nem buta emberek az enstone-i gárda marketingesei, nem bizony, pontosan tudták, hogy néhány jól időzített PR-kör megdobja majd az érdeklődést a csapat iránt, vitát generál és cikkeket szül, egyszóval az események homlokterébe kerül a felturbózott Lotus.

De, hogy ne csak a kiprovokált közfigyelemről beszéljünk, említsük meg mindjárt a napi második helyet több nagy csapat orra elől elhalászó Force Indiát – már csak azért is, mert az angol szaklapok többsége első ránézésre nagyon sokra taksálja a silverstone-i székhelyű istálló által a minap bemutatott új versenygépet. Gary Anderson, az AUTOSPORT technikai guruja például egészen odáig ment, hogy kijelentette, Vijay Mallya gárdájának versenygépe a legkiforrottabb tervezés az idei felhozatalból (na, jó, akkor még hátra volt a megint váratlant húzó Red Bull bemutatója), és őt bizony nem lepné meg, ha nagy meglepetéseket is tudna okozni a paradicsom-madár színeiben pompázó együttes. Ennek függvényében Paul Di Resta mai második helye, és remek ideje (alig egy tizedre Räikkönen tavalyiakat is felülmúló szintidejétől) több, mint biztató és reményt keltő a jövőre nézve.

Érdekes módon a megbízhatósággal egyelőre túl sok probléma nem akadt, holott az idény első tesztnapja általában arról híres, hogy valósággal zabálja az autókat, előjön minden gyermekbetegség és amelyik alkatrész csak képes lehet rá, az bizony beadja a kulcsot menet közben. Ehhez képest első nekifutásra a Force India, és a szinte vadonatúj Sauber is 100 kör fölé jutott, ami bizony igencsak megsüvegelendő teljesítmény.

Máshol már korántsem volt ilyen rózsás a helyzet, a Red Bull például egy, a ködben eltévedt, alkatrészeket szállító repülő miatt igencsak késve kezdhette csak a munkát Mark Webber viszont így is remek munkát végezve kúszott fel a napi lista negyedik helyére, a 2011-es Mercedes hajtó Nico Rosberg mögé. A tabella ötödik helyén befutó Toro Rosso (a volán mögött Daniel Ricciardóval) szintén megküzdött az elemekkel, miattuk kellett belengetni a nap első piros zászlóját is, az olajnyomás csökkenése miatt ugyanis leállt az autó motorja.

A McLaren megbízhatónak, de cserébe lassúnak bizonyult elsőre, a 2009-es világbajnok Jenson Button ugyanakkor amondó, semmi ok az aggodalomra a wokingi szurkolótáborban, a gumik tesztelése ugyanis kiválóan halad, és most épp egy olyan fázisában vannak a munkának, amelyben a „sebesség nem a legmeghatározóbb tényező”. Hasonlóan vélekednek egyébként a Ferrarinál is, ami persze egyáltalán nem csoda egy kilencedik helyet követően – persze más aspektusból vizsgálódva itt kiemelhetnénk azt is, hogy Felipe Massa több mint egy teljes versenytávot tett meg mindenféle hiba és meghibásodás nélkül.

Nem volt ilyen szerencséje a Caterhamnek, amelynél a tengely mondta fel időről-időre a szolgálatot, ám még így is jelentősen jobban jártak, mint a teljes napot küszködéssel töltő Williams-Renault – Pastor Maldonado szinte kizárólag csak installációs köröket volt képes futni a legújabb grove-i masinával (amit egyébként egy órával a teszt megkezdése előtt lepleztek le a garázsokban), nem meglepő módon ideje meg sem közelítette a legjobbakét.