Ahogy az várható volt, az All-Star szünetet követően egyes csapatok nagy elánnal tértek vissza a sűrű program közepébe, míg mások egyelőre keresik elveszettnek hitt formájukat. Paul MacLean, az Ottawa Senators vezetőedzője a keddi St. Louis elleni vereség után úgy nyilatkozott, hogy a Senators ugyanúgy játszik mint eddig – mely teljesítmény a keleti főcsoport hatodik helyére repítette a kanadai főváros alakulatát – azonban a többi csapat láthatóan felvette a playoffot megelőző őrült ritmust, mely példát az ő játékosai egyelőre nem tudnak követni.

Nemcsak az Ottawa az egyetlen olyan klub, mely álmosan kezdte meg az utolsó 30 mérkőzését. A Chicago Blackhawksnak sincs túl sok oka az örömre, hiszen Jonathan Toewsék már hat mérkőzés óta nyeretlenek, és kaptak csúnya pofonokat ez alatt a sorozat alatt. Edmontonban Sam Gagner egyedül verte meg 2010 bajnokait, 8 pontos estéjétől azóta is hangos a sajtó. Kedden pedig a Colorado otthonában szenvedtek ismét csúf vereséget, 5-2-re kaptak ki az addig szintén 5 meccs óta győzelem nélkül kullogó Colorado Avalanche-től.

A délkeleti csoport képviselőiről sem mondható el sok jó, a Florida, a Washington és a Winnipeg egyaránt inkonzisztens teljesítményével hívja fel magára a figyelmet, mintsem szép játékával. Igaz a Washington az utóbbi három mérkőzésén kétszer is shutoutot ért el, de úgy nem lehet nagy előnyre szert tenni a divízióban, ha minden második meccset közben elveszíti a gárda. A Florida is visszaesett, ahogyan azt sok szakértő is prognosztizálta a szezon első felének csodás produkciója után, bár ezt mi egyelőre inkább a sérültek számlájára írjuk, mintsem valódi teljesítmény-visszaesésnek.

De ezekből a példákból is jól látszik, hogy egy nagyon jó első félidő még semmit sem jelent az NHL 82 mérkőzésből álló alapszakaszában. Tavaly a New Jersey Devilsnek sikerült majdnem kivívnia magának a playoffot a borzasztó első 41 mérkőzés után: féltávnál még a liga alján kullogtak az Ördögök, és aztán produkáltak egy olyan sorozatot, amelyet a Boston tudott csak idén megismételni két és fél hónap dominanciájával. Az Anaheim is elképesztő véghajrájának köszönhetően landolt tavaly a nyugati negyedik helyen, holott a cserestopp idején még rájátszáson kívül tartózkodott a csapat.

Az ilyen jó hajrákra szüksége van minden csapatnak, mely a rájátszást komolyan gondolja. Az első-számú receptje ennek a sikernek pedig az, hogy győzelemmel abszolválja az összes rangadót playoff helyezettek ellen, lehetőleg rendes játékidőben. A vasárnapi New York Rangers-Philadelphia Flyers összecsapásnál érhető tetten leginkább, hogy mit jelentenek ezek a rangadók: Flyers diadal esetén egy pontra feljöttek volna a Rangersre Jaromir Jagrék, de mivel kikaptak, 5 pontra duzzadt a Rangers előnye.

A Rangers győzelme ellenére a csoport két legnagyobb nyertese az elmúlt másfél hétből egyértelműen a New Jersey Devils és a New York Islanders. Az Ördögök mind az öt mérkőzésüket megnyerték az All-Star szünet óta, kétszer piszkítottak bele Henrik Lundqvisték fenomenális idényébe, és már csak hat pont választja el őket a csoport és keleti első együttestől. A New York Islanders is megpróbál szintet lépni – már a tavalyi szezon végén is megmutatták, hogy tudnak ők eredményeket produkálni, és jelenleg is ennek lehetünk tanúi. A jelenleg keleti 11. csapatot 9 pont választja el a playofftól, és ha kitart John Tavaresék lendülete, akkor akár a végén kellemetlen meglepetéseket okozhatnak a többi csoport tagjainak. Már év eleji értékelőnkben is megpedzegettük, hogy az Islanders fiataljaiban benne van a potenciál, hogy végre playoffba jussanak, és végre meglátásaink szerint kezdenek el játszani.

A Toronto Maple Leafs szintén az elmúlt másfél hét egyik nyertese volt. A Juharlevelesek tavaly az Islandershez és a Devilshez hasonlóan nagyon megnyomták a szezon második felét, de az első 41 meccs gyatra produkciója miatt ők is lemaradtak végül róla. Amiben különbözik ez a szezon a tavalyitól, hogy mindhárom gárda jobban teljesített a szezon első felében, mint egy évvel előtte, így jóval kedvezőbb esélyekkel vágnak neki a véghajrának. Plusz motiváció lehet a Toronto számára a gyűlölt kanadai csoportriválisok, a Montreal és az Ottawa egész szezonbeli, illetve közelmúltbeli gyengélkedése.  Bár a Szenátorok még playoff helyen tartózkodnak, a Montreal már több mint valószínű, hogy lemarad a rájátszásról. Ha keletről egyetlen kanadai csapatként csak a Toronto jutna be, akkor Torontóban valószínűleg hatalmas ünnepi hangulat venné kezdetét.

Ami a nyugati konferenciát illeti, ott a playoff versengés ugyanolyan szoros, mint azt a lockout óta megszokhattuk. Egyedül a Columbus az a csapat, melytől nem várható el már semmilyen csoda, de egy jó hajrával akár az Anaheim és az Edmonton is odaérhet a nyolcadik helyre, bár ennek valószínűsége igen kicsi. Mindenesetre a főcsoport további 12 csapata között olyan szoros a versengés, mely hű a nyugati hagyományokhoz. A Phoenix az utóbbi pár mérkőzésen fontos skalpokat gyűjtött be, a Minnesota próbálja magát tartani a sok sérültje ellenére, míg a központi csoport, a Chicago bukdácsolása ellenére is rendkívül szoros: nyugat négy legjobb csapatából hármat ők adnak.

A közelgő cserestopp is nagyban megváltoztathatja majd az erőviszonyokat, bár egyelőre igen csendes a cserepiac. Akik biztos árulni fognak játékosokat, az a Carolina és a Columbus, függetlenül attól, hogy a következő hetek hogy alakulnak. Tuomo Ruutu neve egyre többet merül fel pletykáknál, míg Jeff Carter is szándékát fejezte ki, hogy szívesen otthagyná Columbust, de kérdés, hogy magas fizetését mely kupára törekvő csapat tudja beletuszkolni a fizetési sapkába.
Érdemes lesz figyelni azokra a csapatokra, melyek olyan játékosokkal rendelkeznek, akik köztudottan a szezon második felében élik ki magukat. Ilja Kovalcsuk is ilyen, és a New Jersey jelenlegi jó szériája nagyban köszönhető az orosz sztár pontérzékenységének – a Rangers meccs előtt egymás után három meccsen zárt három ponttal. James Reimer, a Toronto fiatal kapusa lehet a másik, aki tavaly nagy faktora volt a Toronto menetelésének. Utóbbi három meccsén csupán 3 gólt kapott be, és két shutoutot ért el, úgyhogy valószínűleg idén sem lesz panasz rá a hátralévő mérkőzéseken.

Nyugaton is egy kapus, Mike Smith lehet a Phoenix sikerének kulcsa, és az utóbbi derbiken ő is szenzációsat alkotott. A Prérikutyák titkos fegyvere lehet még a csapatkapitány Shane Doan, illetve a másik veterán, Radim Vrbata, aki szezonbeli 25. találatát jegyezte kedden a Dallas ellen. A Coloradónál hemzsegnek a fiatalok, kezdve a svéd erőcsatárral, Gabriel Landeskoggal, aki kezdi magát észrevetetni az újoncok pontlistáján. A Los Angelesnél elsősorban a sérülések elkerülése lenne fontos, és az, hogy végre megtalálják a góllövő ütőket a Kings nagynevű csatárai. Egészen hihetetlen, hogy csupán 16 alkalommal lőttek három gólt a Királyok, holott olyan csatárok kergetik a pakkot, mint Justin Williams, Anze Kopitar, Mike Richards vagy Simon Gagné, és a kék vonalról Jack Johnson, illetve Drew Doughty ereszthetik el bombáikat.

Az NHL szurkolók tehát nem panaszkodhatnak, hiszen az utolsó 30 mérkőzés még nem akármilyen izgalmakkal kecsegtet, és a Boston, a Detroit, illetve a New York Rangers elmúlt meccseken mutatott gyengébb teljesítménye is jól mutatja, hogy még semmi sincs kőbe vésve a végső győztes kilétét illetően. Ennek ellenére az említett csapatok 50%-os mutatójukkal is erőrangsorunk élén maradtak, de a már említett New Jersey és Toronto, valamint a Washington is sokat lépett előre.