Alig néhány hét, és máris felbőgnek a motorok az F1-es garázsok környékén – előbb az autóbemutatók, majd a hivatalos tesztek fogják borzolni a szurkolói had idegeit, hogy aztán a február második fele már masszív esélylatolgatással teljen, és végül tűkön ülve böjtöljük ki a márciusi idényrajtot. Hiszen nem akármilyen szezon készülődik a színfalak mögött, soha ennyi bajnok, soha ennyi verseny nem tűzdelte még a bajnoki cím felé vezető, igencsak kacskaringós utat, de végre valahára visszatér az USA is, sőt még az is meglehet, hogy a jövő nagy bajnokai is feltűnnek a színen.
5. Hat bajnok a rajtrácson
A sorozat eddigi hatvan éves fennállása során még sohasem fordult elő, hogy egyszerre hat világbajnok versenyző sorakozzon fel a rajtrácsra - most viszont szóról szóra ez lesz a helyzet, Kimi Räikkönen visszatérésével ugyanis ennyi pilóta osztozik majd összesen tizennégy megszerzett bajnoki koronán a mezőnyben; ez utóbbi szám egyébként szintén rekord. Lesz tehát kikre figyelni bőséggel, nem véletlenül tartja magát már évek óta a tézis, miszerint a mostani mezőny történelmi összehasonlításban is megállja a helyét: a hat bajnokon (a teljesség kedvéért: Michael Scumacher, Fernando Alonso, Kimi Räikkönen, Jenson Button, Lewis Hamilton és Sebastian Vettel) ráadásul öt különböző csapat osztozik majd, egyedül a McLarennek sikerült egy garázsba összezsúfolni kettőt. Arról pedig egyébként éppen a minap értekeztünk hosszabban, hogy a csapatsorrend alkalmazhatatlansága milyen bonyodalmakba kergetheti a wokingi istállót.
4. Visszatér az USA
Van mit ünnepelni azon, hogy a sportág végre valahára visszatér az óceán túlsó partjára, és megpróbálja immáron harmadjára, talán végleg meghódítani a kollektív amerikai néplelket. Ünnepelnek a csapatok, ünnepelnek a szponzorok, ünnepelnek a motorgyártók, hiszen egy akkora piac, mint az Egyesült Államok egyszerűen nem maradhat fehér folt a Formula-1- térképén: egyszerűen annyi pénz hever az Álmok Földjén, amennyi mellett eltörpül az a nem elhanyagolható tény, hogy arrafelé bizony senki sincs elájulva a Forma 1-es ászoktól.
Ez utóbbit egyszerűen el kell fogadnunk, nem tehetünk mást: az USA ugyanis nem az a terep, ahol egyhamar változnak a fogyasztói szokások, nem hihetjük komolyan azt, hogy egyszeriben majd az Sebastian Vettel lesz az ügyeletes sztár a vidéken, akiről az emberek körülbelül fele most azt sem tudja kicsoda és honnan szalasztották. El kell fogadnunk, hogy az F1-nek van szüksége Amerikára, és nem fordítva - és éppen ezért kell örülnünk annak, hogy összejött az újabb visszatérés.
Hogy aztán a Hermann Tilke által megálmodott austini aszfaltcsík mekkora siker lesz a versenyzők és a szurkolók körében, voltaképp mindegy is. Első ránézésére egyébként úgy tűnik, az ügyeletes német tervező-zseni semmit nem bízott a véletlenre, a pálya első blikkre kiköpött Silverstone: lendületes, gyors kanyarok, emelkedők és lejtők, a terep adottságainak maximális kihasználása. Trendi, élvezetes és gyors, pontosan olyan, amilyet a versenyzők és a nézők is kedvelnek.
Remélhetőleg sokáig lesz alkalmunk gyönyörködni benne…
3. Csoda-duó Toro Rosso módra
Sokakat meglepett 2011 végén, hogy a Red Bull kistesójának számító Toro Rosso mindkét pilótájának útilaput kötött a talpára - de ha jobban belegondolunk a helyzetükbe, be kell látnunk, éppen a megfelelő döntést hozták meg Faenzában. Alguersuari és Buemi ugyanis bár jók voltak, az igazán nagyok közé egyikük sem tört be; a Toro Rosso pedig annak idején éppen azért alakult meg Red Bull-fiókcspatként, hogy az anyaistálló számára kutasson fel jövőbeni reménységeket és adja meg nekik a lehetőséget a tapasztalatszerzésre. Franz Tost és az istálló vezetői tehát voltaképpen azt látták be, hogy sem Alguersuari, sem pedig Buemi nem elég jó egy Red Bull-üléshez - ha pedig ez a helyzet, akkor teljesen felesleges továbbra is őket püföltetni a középmezőnyben.
Persze az is igaz, hogy kényelmes helyzetben vannak a Red Bullnál, hála az utánpótlás-nevelő programjuknak, valósággal dúskálnak a nevelő-szériákban felbukkanó tehetségekben, így bármikor tudják pótolni a rendszerükben keletkező kisebb-nagyobb lyukakat - legyen szó akár a nagy-, akár a kiscsapatról.
Tavaly például valósággal észrevétlenül fizették be a HRT-be Daniel Ricciardót, az egyik legfénylőbb gyémántjukat; a cél nyilván az volt, hogy az ifjú ausztrál addig is gyűjtse a tapasztalatokat, amíg meg nem ürül az egyik ülés a Red Bull fennhatósága alá tartozók közül.
Az idő most jött el, Ricciardo ugyanis a francia Jean-Eric Vergne-el az oldalán elfoglalhatta méltó helyét a Toro Rosso cockpitjében. A szakemberek azt rebesgetik, aki a két egykori brit Forma 3-as bajnok közül jobban teljesít, abból lesz Sebastian Vettel utódja az anyacsapatnál…
2. Az utolsó nyugodt év
Az utóbbi két év feltűnően csendes pilótapiaca után ugyanis 2013-ban minden valószínűség szerint robban a bomba: egyszerre jár le a négy élcsapat egy-egy versenyzőjének a szerződése is, ráadásul egyelőre mind a négyük esetében elmondható, hogy nagyon is könnyen elképzelhető egy esetleges váltás.
A leginkább talán Lewis Hamilton helyzete érdekes: a 2008-as világbajnok tavaly pályafutása legrosszabb évét futotta, ráadásul idény közben többször is szárnyra kapott a pletyka, miszerint elege van abból, hogy a McLaren nem tud neki olyan szintű autót biztosítani, amellyel célba vehetné a világbajnoki címet. Ugyanakkor látni kell, az ő helyzete sem egyszerű: gyakorlatilag nincsen hová mennie (a Ferrari, és a Red Bull jó időre foglaltnak tűnik, a Mercedes pedig jelenleg egyáltalán nem nyújt valós alternatívát), házon belül viszont igencsak veszedelmes ellenfél leselkedik rá, aki bármikor képes legyőzni őt: mint azt 2011-ben láttuk, Jenson Button korántsem mindössze levezetni érkezett Wokingba.
Amilyen nehéz elképzelni Lewis Hamiltont a McLarenen kívül másik csapatban, olyan könnyen megbarátkozott már mindenki a gondolattal, hogy Felipe Massa utolsó évét tölti 2012-ben Maranellóban. Sőt, a közvélekedés hasonlóképp áll Mark Webberhez és Michael Schumacherhez is - minden jel arra mutat, hogy 2012 végén a Red Bullnál, a Ferrarinál és a Mercedesnél is megüresedik egy hely. Lesz tehát miért küzdeni a középmezőnyben, de ne felejtsük el azt sem, hogy valószínűleg a fent nevezettek sem adják majd olcsón a bőrüket: Massa például szinte egészen biztosan az életéért, az állásáért fog küzdeni az idei bajnokságban, ez a fajta kamikaze hozzáállás pedig akár még jól is elsülhet.
Egy biztos: mi nézők, semmiképpen nem járhatunk rosszul…
1.Visszatér az idény közbeni teszt
Makacsul tartja magát a tény bizonyos körökben, hogy Michael Schumacher visszatérése óta mutatott szinte konstans vergődése arra vezethető vissza, miszerint idény közben tilos tesztelni az autókat - így pedig kevésbé csúcsosodik ki a német hangyaszorgalma és már-már beteges munkamániája a riválisokhoz képest. Nos, ebben a tekintetben is tartogat érdekességeket az előttünk álló évad, a csapatok ugyanis megegyeztek abban, hogy az „európai idény” kezdete előtt három napra elruccannak Mugellóba, hogy a Spanyol Nagydíjra szánt fejlesztéseiket kipróbálják. Három nap persze nem nagy idő, túlzott jelentőséget sem kell tehát tulajdonítani neki: nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szezon előtt mindössze tizenkét tesztnapot dolgozhatnak végig élesben a csapatok, így minden lehetőség aranyat ér. Főleg az olyan csapatoknak, mint a Mercedes, vagy a Virgin, amelyek új autójukkal nem készülnek el az évad első hivatalos gyakorlására, így csak nyolc napjuk marad az évadnyitó Ausztrál Nagydíj előtt arra, hogy leküzdjék a gyermekbetegségeket és kijavítsák az esetlegesen felmerülő problémákat. Mert olyanok egészen biztosan lesznek, nem volt még autó a történelemben, amelyik a gyárból kigördülés után egyből Schaffhausen-módjára működött volna…