A meglepetéscsapatok

Az eddigi legnagyobb meglepetéscsapat számunkra egyértelműen a ligaelső New York Rangers. Számítani lehetett arra, hogy Brad Richards nyári érkezése nagy szezont fog előidézni a Nagy Almában, azonban az egész ligaelsőségben a legviccesebb, hogy nem Richardst illeti az, hogy a Rangers most ott van, ahol.

John Tortorellát, a Rangers vezetőedzőjét lehetne kiemelni, aki nem akármilyen feladattal szembesült az elmúlt hónapokban, ugyanis a kezdő védői hétről hétre dőltek ki ilyen-olyan sérülések miatt. A csapat egyik legjobb bekkje, Marc Staal pedig csak az újév első mérkőzésén, a Winter Classicon lépett pályára, miután még az előző idényben bátyjával, Eric Staallal úgy ütköztek össze, hogy agyrázkódás lett a kontaktus vége. Egyelőre Staalt nem kínozzák olyan mellékhatások, mint arról Sidney Crosby jelentést tett nem sokkal visszatérését követően, és lassan a Rangers többi védője is bevetésre kész.

Persze a legbiztosabb pont, mint azt a lockout óta már megszokhatták a Rangers drukkerek, az a kapus, Henrik Lundqvist, akire minden meccsen számíthatnak a csapattársai. Olyan védéseket mutat be, hogy az ellenfél csatárainak még az életkedve is elmegy, és az időzítésekkel sem áll hadilábon: ezt jól megmutatta a Winter Classicon, amikor is büntetőlövést hárított az utolsó másodpercekben, mely ha bemegy, valószínűleg sokat változtatott volna a játék képén.

A Rangers úgy vezeti a ligát, hogy mindösszesen 118 gólt lőtt, és Marian Gaborik csupán 34 ponttal vezeti a házi pontlistát, azonban ezzel együtt csak 83 alkalommal kapituláltak Lundqvisték.

Második meglepetéscsapatunk a floridai együttes, a Panthers. Előző számainkban is foglalkoztunk már velük, de még mindig talány ez a csapat, mely csúnyán szólva a hulladékok közül kukázta össze a keretét – csere útján érkezett a sok helyen mellőzött, és nagy ígéretnek tartott Kris Versteeg, valamint Chicagóból Brian Campbell. A szabadügynökök közül is bevásárolt Dave Tallon menedzser, többek között Ed Jovanovskit sikerült karrierje hátralévő idejére Floridába csábítani.

Azonban az elmúlt évekkel ellentétben ezúttal nem levezetni jöttek a játékosok, amit jól mutat, hogy alig egy hete egy másik veterán, John Madden is csatlakozott félév után a Panthershez, hogy még nagyobb esélye legyen a csapatnak 10 év után végre rájátszásba kerülnie. A minap verték a nyugati elit közé tartozó Vancouver Canuckst, ami az elmúlt idényekben elképzelhetetlen lett volna - mármint, hogy sorozatban hozzák a rangadókat.

Kris Versteeg alaposan visszavágott a kritizálóinak, és megmutatta idén, hogy első soros jégidővel igenis képes pontokat gyártani. A hátsó alakzatban Campbell és Jovanovski reneszánszukat élik, és emellett olyan fiatalok is termelnek a kék vonalról, mint az eddigi szezonig teljesen ismeretlen Jason Garrison vagy Dmitrij Kulikov. A Panthers kapuját pedig az a Jose Theodore őrzi, meglepően jó teljesítménnyel, aki az elmúlt idényt cserekapusként húzta le a Minnesotában. Bár 2012 elején lesérült a francia-kanadai kapus, nem kellett kétségbeesnie a floridai gárdának, hiszen Scott Clemmensen, és a fiatal Jakob Markström is megállják a helyüket. Bár utóbbi hálóőrnek mutatója több vereséget indikál, mint győzelmet, ha megnézzük a kapusstatisztikákat, akkor a 92% védési hatékonyság jól példázza, hogy azok a vereségek nem rajta múlottak.

Végül a meglepetéscsapatok dobogójának harmadik foka a St. Louis Blues illeti. A Zenészek 50%-os teljesítmény körül kezdték meg a szezont, ám hogy mennyire nagyok az elvárások az idei szezonnal kapcsolatban azt jól példázza, hogy Doug Armstrong menedzser 13 mérkőzés után menesztette Davis Payne-t, és a szakmai berkekben nagy tiszteletnek és tapasztalatnak örvendő Ken Hithcockot hozta a helyére. Ez volt egyébként az idei szezon első edzőmenesztése, amit idáig további hat követett.

Hitchcock a védekező felfogású taktikájával pedig varázsütésre megváltoztatta a csapat formáját, és jelenleg ők bitorolják a nyugati második helyet, vezetve a csoportjukat a Detroit Red Wings és a Chicago Blackhawks előtt. Az új mester érkezése óta a Blues szárnyal, 19-5-5 a mérlegüket kevés másik együttes tudja lepipálni. A Blues sem a sok gólja miatt került oda, ahova – a védekező játékra fektetve a hangsúlyt, alaposan feljavult a kapott gólátlaga a csapatnak. Persze ez köszönhető a két kapusnak is, akik felváltva kapnak lehetőséget a mestertől, és igyekeznek nem visszaélni a beléjük fektetett bizalommal. Jaroslav Halak és Brian Elliott összesen 7 shutoutot hoztak össze, és összesített védési hatékonyságuk 92.7%, ami a 4. legjobb a ligában, shutoutokat tekintve pedig holtversenyben ligaelsők.

Meg kell említeni még a Boston Bruinst is, akikről sejteni lehetett, hogy jó szezont fognak futni, de az októberi gyatra teljesítményt követően senki sem gondolta volna, hogy a következő 29 meccset 24-4-1-es mérleggel fogják abszolválni, ami egész egyszerűen félelmetes.

A csalódások

A meglepetések után essék szó a negatív meglepetésekről is, akiket a Tampa Bay Lightning vezet. A Villámok tavaly az elsőéves Guy Boucher irányítása alatt remek posztszezont futottak, egészen a konferenciadöntőig meneteltek, és ott kiharcolták a hetedik meccset a későbbi kupagyőztessel szemben.

Miután kulcsjátékosok nem távoztak a csapattól, és Boucher is maradt, természetesen, mindenki valami hasonló szezont várt tőlük, ahol simán behúzzák a gyengécske délkeleti csoportot, és még egy kört futnak a Stanley-kupáért. De eddig nagyon vakvágányon evickélnek Lecavalier-ék. Tény, hogy a sérülések nem kerülték el a Villámokat, de a Rangers példáján keresztül láthattuk, hogy ezzel is meg lehet birkózni úgy, hogy ne térjen le a győzelem ösvényéről a csapat. Azonban a 141 kapott gólra egyszerűen nincs magyarázat, és elfogadhatatlan egy olyan gárdától, mely a tavalyi rájátszásban pont a jól működő defenzív – vagy mondjuk ki, csapda – játékáról híresült el.

Azonban a problémák valójában a régik. Dwayne Roloson teljesítménye egy jó szezont követően visszaesett, és Mathieu Garon hiába kap több munkát, az ő képességei közelébe sem érnek a liga kezdőkapusainak átlagához. A két kapus egyesített gólátlaga és védési hatékonysága egyaránt a liga legrosszabbja, és Boucher mester ezzel szemben a legtehetetlenebb.

Bár ha a csatárok példát vennének Steven Stamkos teljesítményéről, akkor még felül lehetne kerekedni ezeken a kapusmutatókon, azzal az elvvel, hogy csak lőjünk többet annál, mint amennyit kapunk. Egyelőre azonban Stamkos egyedül van 47 pontjával, az őt követő Martin St. Louis 14-gyel van lemaradva mögötte. Mindenesetre, ha a Tampa Bay rájátszásba kerül, Stamkos esélyes lesz az alapszakasz MVP címre.

A negatív szereplők második helyezettje az Anaheim Ducks, akikre nem volt olyan jó hatással az edzőváltás, mint a St. Louisra. Scott Niedermayer visszavonulása után népszerűvé vált az a teória, miszerint szenvedni fognak a Kacsák az új szezonban, azzal azonban senki sem számolt, hogy pont a Ryan-Getzlaf-Perry tengely fog csődöt mondani a kaliforniai együttesnél.

És leginkább ezt szenvedik meg a Kacsák, ami leginkább Teemu Selanne inspirált játékát nézve szomorú. A finn legenda, aki az idénykezdet előtt bejelentette, hogy a szezon után szögre akasztja a korcsolyáit, eddig pont/meccs átlagon termel, 41 meccsen 41 ponttal, és a csapaton belül +4-es mutatóval, ami azért nagy szó, mert csak három másik csapattársa büszkélkedhet pozitív számmal eme mutatóban.

A Ducksnál is ki lehetne emelni a kapusok gyatra teljesítményét, de az a tény, hogy nem a kapusok a legmegfizetettebb játékosai a csapatnak, hanem a már emlegetett Ryan-Getzlaf-Perry triumvirátus. Getzlaftól a 7 gól és a -17-es mutató különösképpen kirívó, de Bobby Ryan is messze elmarad az eddigi évek ponttermelésétől. Corey Perry, a tavalyi gólkirály, egy gyenge decembert követően úgy tűnik, hogy az újévben képes megmutatni azt az arcát is, amivel belopta magát a Ducks szurkolók szívébe – 4 meccsen eddig 4 gólnál és 2 gólpassznál jár. De még ennél is több kellene ahhoz, hogy a csapat kimásszon ebből a gödörből, amibe került az első 41 meccsen.

A dobogó harmadik fokát itt a keleti utolsó Carolina Hurricanes bitorolja. Amikor Jim Rutherford, a Carolina menedzsere a nyáron megszerezte Tomas Kaberlét, a friss kupagyőztest, az tiszta jelzés volt a szurkolók és a csapat felé is, hogy idén szeretné már végre ismét rájátszásban látni az együttesét.

A Hurricanes azonban rosszul kezdte, és még rosszabbul folytatta a szezont. A csatáraik képtelenek a hatékony védekezésre, és ha egy csapat papíron legjobb csatára, aki egyben a franchise arca és csapatkapitánya is egyben, -24-gyel kullog a liga alján, az mindenképp jelzi, hogy valami nagyon vakvágányra fordult a Hurricanes otthonában. Őket sem segítette, hogy Jeff Skinner, a tavalyi év újoncszenzációja agyrázkódás miatt már egy hónapja nem lépett pályára. Összesítve az idén Canes mezben fellépő játékosok +/- mutatója -139-et jelez jelenleg, ami a ligában a 28. helyre elegendő.

Nem mellesleg a nyári szerzemény, Tomas Kaberle pedig olyan rosszul játszott, hogy még ebből a gyengén játszó keretből is kijátszotta magát, és Rutherford kénytelen volt Montrealba cserélni – ez a húzás valószínűleg megmentette a cseh bekk karrierjét, ellenben a Carolina szezonja már menthetetlen, és nagy eséllyel pályáznak a top húzások valamelyikére.

Érdemes még megemlékezni a Montrealról és a Buffalóról keleten, valamint a Los Angelesről nyugaton. Utóbbi csapatra az edzőváltás pozitív hatást váltott ki, és már nyugati 8.-ok, azonban az az edzőváltás nem azért következett be, mert olyan nagyon jók lettek volna. Sőt, még ennél is többet várnak egy olyan kerettől, ahol Drew Doughty vezényel hátulról, valamint Simon Gagné, Mike Richards, Anze Kopitar kergetik a pakkot elöl.

Hathárom tipp a szezon hátralévő részére

Bár sok minden fog múlni a február végi cserestopptól, ahol csapatok jelentősen erősödhetnek a szezon hátralévő részére, illetve nagymértékben gyengülhetnek, de az már most látszik, hogy keleten a Boston és a New York Rangers fognak versengeni a top pozícióért. A Philadelphia is beleszólhat kettőjük játékába, de ez nagyban függ attól, hogy a közeljövőben elkerülik-e őket a sérülések. A Pittsburgh előreláthatólag nem jut rájátszásba, túl sok sérülés éri a kulcsjátékosaikat, mellyel más csapatok sem tudnának megbirkózni. Dan Bylsma tavaly csodát tett azzal a kerettel, amit a sérülések hagytak neki, de idén nem várható el a kiegészítő-játékosoktól, hogy ismét 150%-on pörögjenek. A csoportból még a New Jersey is be fog jutni a posztszezonba, az Islanders megőrzi helyét a liga alján. A délkeleti divízióból három csapatot is rájátszásba várunk, bár a Florida végül kénytelen lesz átadni a csoportbajnoki címet a feltámadó Washingtonnak. Mellettük még a Winnipeg jó eséllyel pályázik az extra meccsekre, főleg, ha Ondrej Pavelec tartani tudja formáját a ketrecben. A Bostonhoz csatlakozik az északkeleti csoportból az Ottawa, ahol a fiatalok szenzációs munkát végeznek az egész idény során. A Toronto, a Buffalo és a Montreal egymást fogják kiütni a rájátszásból.

Nyugaton csupán egy dolog biztos: a Vancouver csoportbajnoki címe. Sedinék nehezen indultak be, de már most 7 pont az előnyük a csoportmásodik Minnesota Wilddal szemben, a többi csoportriválisról nem is beszélve. A Colorado csak hazai mérlegére támaszkodhat, de nem hiába játszanak 41 mérkőzést idegenben is a csapatok. A Calgary és az Edmonton közül még talán előbbi gárdának lesz valami esélye, ha képes lesz egy jó szériára a közeljövőben, az Oilers azonban a szép kezdetet követően szépen visszaesett a szürkeségbe. A központi divízió hozhat idén a legtöbb izgalmat a St. Louis reneszánszával, őrült csata fog folyni a Blues-Blackhawks-Red Wings-Predators négyes között. Összességében a Blackhawkst érezzük legerősebbnek, a Red Wings szintén idegenbeli gondokkal küszködik, a Blues veteránjai pedig a szezon végére kénytelenek lesznek lelépni a gázpedálról, ha nem akarnak kifulladni teljesen a rájátszásra. Ettől függetlenül mind a négy csapat rájátszásba fog kerülni. A csendes-óceáni csoportot nagy hajrával fogja nyerni az LA Kings, megelőzve a sokáig vezető San Josét. A Dallas is be fog érni nagy meglepetésre a 8. helyre, a Minnesota Wildot kiütve a rájátszást érő helyről. A Phoenixt utoléri az eddigi jóslatok és elemzések hada, miszerint az elmúlt évek sikerei során túlteljesítettek a Prérikutyák, az Anaheimnek pedig már most el van veszítve a szezon. Nem is beszélve a 27 ponttal a liga alján árválkodó Columbusról.